Nyelvtan
  I. A közlési folyamat funkciói és tényezői
  II. A nyelvi jel és jelrendszer
  III. A mai magyar nyelvváltozatok
  IV. Az írásbeliség és az élőszó; szövegfajták
  V. Helyesírásunk alapelvei. Az írásjelek.
 

VI. Az egyszerű mondat fajtái és szerkezetei

  VII. Az ige és az igenevek szerepe a mondatban
  VIII. A névmások szerepe a szövegszerkesztésben
  IX. Alá- és mellérendelt viszonyok a nyelvben
  X. A szóelemek
  XI. A hangalak és a jelentés kapcsolata
  XII. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei
  XIII. A nyelv és a stílus viszonya
  XIV. A társalgási stílus
  XV. A tudományos és publicisztikai stílus
  XVI. A szöveg egységének szerkezeti és jelentésbeli összetevői
  XVII. A képszerűség stíluseszközei
  XVIII. A nyelvi elrendezés a művészi nyelvhasználatban (Az alakzatok)
  XIX. A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai
  XX. A tárgy
  XXI. A jelentésváltozások
  XXII. A nyelv szókészletének bővülése
  XXIII. A reformáció
  XXIV. A nyelvújítás
  letöltés (.doc)
  Vissza
  Főoldal

 

X. A szóelemek

Szóelemek - morfémák. Hang - morféma - szó - szintagma - mondat - szöveg. Morféma - 1. Szótő + képző + jel + rag - mindig ez a sorrend. Szótő - szótőnek nevezzük a toldalékolható szavakat.

Nyom + oz (nyom - szó, nyomoz - szótő)
nyomoz - szótő - nyom
nyom - oz - ó - k - nak

olyan szótő, amely nem tartalmaz toldalékot - abszolút szótő (tőszó)
relatív szótő

Képző - olyan toldalék, amely megváltoztatja a szó jelentését.
1. igéből ige
2. Névszóból névszó - szófajtartó képzők

Szótő + képző
3. igéből névszó - szófajváltó képzők
4. névszóból ige /
1. ásít-ozik, ásít-gat
2. halász, hegedű-s
3. fest-ő, író
4. sárga-ul, szép-ít

Jel - módosítja a szó jelentését. 1. Ige - időjel, módjel. 2. Főnév - többesszám jele, birtokos személyjel, birtokos többesítő jel. 3. Melléknév - fokjel (képzőszerű jel - kise/bb/(J)ít(K)).

Rag - lezárja a szót a további toldalékolás elől.

Ház-a-m-a-t

A rag kifejezi a szó grammatikai viszonyait. Ragos névszó - határozószó. Tárgyat - t-rag.

Van szótári alak és szóalak. A nyelv egy nagy elvont egész, de így a maga teljességében egy nyelvhasználó sem birtokolja. Van egy része, amely konkrét, ezt birtokoljuk, ennek két alapvető része az írás és a beszéd. A szótári alak a nyelv körébe tartozik, a szóalak az írás és beszéd körébe tartozik. Nyelv - Írás + beszéd = szóalak.

Kötött, félszabad és szabad morfémák vannak. Ez alaktani (morfológiai) szempont. Szabad morféma - olyan szóalak, amelyhez nem kötődik más toldalék. Félszabad morfémák - bizonyos formai szabadságot élveznek, de olyan szorosan kötődnek más szavakhoz, hogy az önállóság csak látszólagos, ezért morfémáknak kell tekinteni őket (megeszi - edd meg). Kötött morféma - látszólag sem különül el a szótőtől. Ad - jel - 0 morféma - kijelentő - 0 morféma (nulla morféma).