2 példa a világirodalom történetéből, amikor a költői képszerűség bizonyos változásai hogy mutatnak változást a költői világképben. 1. Példa: ez általánosabb - metafora forradalma. Ezt a modern költészethez (Baudelaire utáni) kötjük, de ez nem azt jelenti, hogy Baudelaire előtt ne ismerték volna, vagy több lesz - nem mennyiségi jellegű a változás - másképpen, más módon jelenik meg, mint korábban. Régen a mikrostruktúra eszköze volt, díszítőeszköz volt, ornamentika. Baudelaire után versalkotó tényezővé válik, és bár kezdetben az allegorikus költészet idején képi és fogalmi oldal is volt benne, később csak képi oldal lesz benne. A XX. Század valóságát már csak metaforával lehet elmondani.
2. Példa: Baudelaire: Kapcsolatok - „a jelképek erdeiben járunk” - ebben egy ritkán látható bonyolult szineztézia áll a központban - illatok, színek, érzékelés, mindenféle bonyolult érzéklet összekeveredik benne - a kapcsolatokról szól, a távoli dolgok, látszólag nem érintkező dolgok is kapcsolatban állnak egymással. Az egész világ egy nagy szövevény, rendszer. Minden mindennel összefügg, kapcsolatban van. Skolasztika - elkülönültek a világ részei - ilyennek látták eddig. A modern világ kezdi ezt így látni. Ezt képezi le Baudelaire a költő eszközeivel.