Jövevényszó - napi nyelvhasználat szintjén beágyazódott, az idegenszó pedig nem - a kettő közti határ pedig nem éles (pl. lakat, kilincs, komputer, televízió, kommentátor). A jövevényszó honnan jön? Paprika - Indiából jött, szanszkrit eredetű, tőlük a perzsák átveszik - Balkánra a délszláv nyelvekbe, a magyarba a szerb nyelvből, tőlünk pedig nyugatra. Honnan ered akkor? Ahonnan a közvetlen átvitel történik, onnan ered.
Honfoglalás előtti jövevényszavak. Kisebb részben perzsa, nagyobb részben bolgár-török jövevényszavak vannak (kard, vár, vásár, csákány, komondor, csődőr). Sokszor úgy hangsúlyozták, hogy kivel vagyunk rokonságban, és azért kellett sok szót átvennünk, mert mikor ideértünk, kultúrálatlanok voltak. Ez nem igaz. A magyar állattenyésztő nép volt - nyelvi divatból vették át a csődör szót, és a nyelvi divat miatt jönnek szavak.
Honfoglalás utáni jövevényszavak. Franciáktól viszonylag sok szót vettünk át, középkorban, III. Béla király idején, klasszicizmus, felvilágosodás ideje alatt (plafon, rekamié). Olasz szavak - Nagy Lajos király alatt, Mátyás idején (opera, ária, balerina, eszpresszó). Latin - kb. 1000 szót vettünk át - 3 területen - iskolai élet, jog és orvostudomány, és az egyházi élet területén (szekunda, professzor, vakáció, lexikon, jurátus, finánc, pap, sekrestye, mise). Szláv - itt is kb. 1000 szó - népélet, hétköznapok köréből (halész, barát, vacsora, megye, nokedli, kereszt). Német eredetűek - 3 iránya van - bajor eredetű - István, Habsburg hatás - délnémet hatás, XX. Századi elem (drót, gróf, pléh, polgár, mester). Felvetődik a kérdés, hogy mi adtunk-e, van-e valahol számontartott jövevényszavunk - igen (pl. kocsi - francia, csákó, huszár, sújtás, puszta, gulyás, cigány, betyár). Bármilyen sok jövevényszó van a nyelvünkben, de a szavaink 90 %-a a köznyelvben még mindig finnugor szó