A tárgy szófaja főnév vagy főnév jellegű szó. A tárgy ragja a "t", a főnévi igenév azonban sohasem kaphatja meg tárgy ragját, és ragtalanok lehetnek esetenként az E/1. és 2. személyű birtokos személyjelű szavak és egyes névmások is. Pl.: Szeret úszni. - Add ide a könyved! - Nem ismerem eléggé önmagam sem.


Akkor beszélünk kettős tárgyú mondatról, ha az alaptaghoz, a lát, hall, érez, hagy, engedigéhez egy főnévi és egy főnévi igenévi tárgy is kapcsolódik. Ezt a tárgy-típust nevezzük tárgyak tárgyának.


A tárgy fajtáinak határozottsági megkülönböztetése:

- Határozott tárgy: A tárgy akkor határozott, ha a jelentéstartalma a beszélő és a hallgató számára egyaránt, egyértelmű. A tárgy határozott vagy határozatlan volta maga után vonja az igei alaptag ragozását. Határozott tárgy esetén az igei alaptag tárgyas ragozású.

- Határozatlan tárgy: Határozatlan a tárgy, ha 3. személyű, és nem egyértelműen határozza meg a dolgot amire a cselekvés irányul. Határozatlan tárgy estén az igei alaptag alanyi ragozású.

A tárgy a tárgyas szerkezet jelentésárnyalatai alapján irány- és eredménytárgy, vagy határozói értékű tárgy lehet:

- Az iránytárgy olyan személyt vagy dolgot nevez meg, amire a cselekvés irányul. Az iránytárgy érintkezik jelentését tekintve a hely- és eszközhatározóval, átalakíthatók egymásba. Pl.: A kenyeredet zsírral kenem meg. -- A kenyeredre zsírt kenek.

- Az eredménytárgy azt a dolgot nevezi meg, ami a cselekvés eredményeképpen létrejön. Ez a szerkezet az eredményhatározóval érintkezik. Pl.: Kenyérré dagasztom a tésztát. Akkor is eredménytárgyról beszélünk, ha a létrejött dolog a cselekvés befejezésével együtt megszűnik.

- A határozói értékű tárgyat a tárgyrag miatt tárgynak vélnénk, de jelentését tekintve a határozók közé sorolnánk. Pl.: Egy kicsit megdöbbentem (fok-mérték határozó).