|
![]() |
VIII. A névmások szerepe a szövegszerkesztésben Az ember érzése az, hogy ezek álszavak - formailag megfelelnek a szó kritériumának (elkülönült hangsor), de tartalmilag nem. A jelentésüket részben a szövegkörnyezetből nyerik, ritkább esetben a beszédszituáció is tartalommal töltheti fel - ez a mutató jellegű névmásra jellemző főleg. A névmások funkciója: helyettesítő szerepük van, határozószók helyettesítésére is névszók (főnév, melléknév, számnév). Vannak amelyek minden szófajt tudnak (ez, az) - többirányú névmások (pl. mutató névmás). Csak a főnév helyettesítése jellemző - egyirányú névmás (személyes névmás). A névmások nagy részének funkciója stilisztikai jellegű, mert képes helyettesíteni - szóismétlés helyett. De van a vonatkozó névmásnak grammatikai funkciója is - összetett mondatok (..., ahol...) alárendelő kapcsolatának összekötő szavai. Stilisztikai funkció hogy valósul meg: Nekem piros ceruzám van. Szemantikailag mindkettő jó, korrekt. Stilisztikailag kielégítőbb a törlés. Ennek a stilisztikai alapjellemző az oka - szemantikailag azonos jelentrésnél a gazdaságosságra törekszik. Névmások fajtái: személyes névmás - én |