Nyelvtan
  I. A közlési folyamat funkciói és tényezői
  II. A nyelvi jel és jelrendszer
  III. A mai magyar nyelvváltozatok
  IV. Az írásbeliség és az élőszó; szövegfajták
  V. Helyesírásunk alapelvei. Az írásjelek.
 

VI. Az egyszerű mondat fajtái és szerkezetei

  VII. Az ige és az igenevek szerepe a mondatban
  VIII. A névmások szerepe a szövegszerkesztésben
  IX. Alá- és mellérendelt viszonyok a nyelvben
  X. A szóelemek
  XI. A hangalak és a jelentés kapcsolata
  XII. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei
  XIII. A nyelv és a stílus viszonya
  XIV. A társalgási stílus
  XV. A tudományos és publicisztikai stílus
  XVI. A szöveg egységének szerkezeti és jelentésbeli összetevői
  XVII. A képszerűség stíluseszközei
  XVIII. A nyelvi elrendezés a művészi nyelvhasználatban (Az alakzatok)
  XIX. A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai
  XX. A tárgy
  XXI. A jelentésváltozások
  XXII. A nyelv szókészletének bővülése
  XXIII. A reformáció
  XXIV. A nyelvújítás
  letöltés (.doc)
  Vissza
  Főoldal

 

XVI. A szöveg egységének szerkezeti és jelentésbeli összetevői

Szöveg: hierarchikus rendszer, elkülönül a hangok, morfémák, szavak, szintagmák, mondatok, szöveg szintje. Alapvető funkcióváltás a mondat és a szöveg között következett be. Mondatig minden szó a beszédhez vagy az íráshoz kapcsolódik. Funkcióváltás lényege, hogy a szöveg szintje s gondolkodáshoz kötődik, a beszédnek és az írásnak az intellektuális hátteréhez kötődik.

Mit jelent ez? Milyen lélektani háttere van? Ha gondolkodunk, akkor soha nem formálunk belül komplett mondatokat, bár a verbálistól elválaszthatatlan a gondolkodás. Gondolattömbök jelennek meg és suhannak el előttünk. Nyelvi értelemben tagolatlan gondolattömbök. Ha erre valamilyen okunk van akkor szavakban önthetjük (leírhatjuk vagy kimondhatjuk) ezeket a belül tagolatlan gondolattömböket, ekkor már mondatokra tagoljuk őket. Ezek a mondatok egy logikus egységes összefüggő egésszé szerveződnek és egy-egy kerek egész gondolatmenetet nevezünk szövegnek.

Több mondatból álló egység általában a szöveg. A szöveg megjelenhet szóban és írásban egyenértékű módon, de nem egyforma módon.


A szöveg mondatokból áll. Mondatokból alkotott struktúra. A struktúra részben áll a jelhalmazból, részben a törvényekből, szabályokból, amelyek struktúrává szervezik a jelhalmazt. A jelhalmaz a mondatok tömege, de ez akkor lesz szöveg, ha értelmes egésszé szervezi a jelhalmazt. Össze kell kapcsolni egymással ezeket a mondatokat. Ekkor elérkeztünk a szövegkohézió kérdéséhez.

Szövegkohézió: olyan erő, amely összetartja az anyagot (itt a verbális szövedéket). Nem engedi szétesni elemi részekre, mondatokra a szöveget. Ezt az erőt lét féle módon közelíthetjük meg:

- tematikus szövegkohézió: legegyszerűbb szimbóluma a cím és a szöveg viszonya. A cím megadja azt, amiről a szöveg szól. A közös téma kapcsolja össze a mondatokat. A mondatok úgy kapcsolódnak össze, mint egy lánc vagy egy vonat szerelvényei. A mondat mindkét irányba tart kapcsolatot, kapcsolódik az előzményéhez is, mindig van olyan eleme a mondatnak, ami előre viszi a szöveg folyamatát, ami egy másik mondatnak lesz előzménye. Kettős kapcsolatrendszer. Visszafelé mutató kapcsolatrendszer a réma. Ez is a tematikus szövegkohézióhoz tartozik. Ez mikrokohéziós eszközrendszer (téma - réma).

- grammatikai szövegkohézió: pl. a macska megitta a tejet. Ezt nem lett volna szabad. A két mondatot a mutató névmás köti össze. A mutató névmás visszafelé mutat. Téma - réma problémájára írhatjuk. A két témának grammatikai formái vannak. Ezeket nevezzük grammatikai kohézió eszközeinek (utószavak és kötőszavak rendszere, mutató, vonatkozó névmások).