|
![]() |
XIV. A társalgási stílus Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy társadalomban az általános nyelvi állapotát, nyelvi értékteremtő képességét a szépirodalom szintjén mérjük - ez használhatatlan, a szépirodalom nem reprezentatív minta a társadalom szempontjából, a társadalom általános nyelvi állapotát. A társalgási szint nem az, ami reprezentálja egy társadalom nyelvi állapotát. Ez erősen felértékeli a társalgási stílust, fontos jellemző. Summásan mondhatjuk, hogy a magyar társadalom nyelvi állapota rossz. Műfajok. Vannak szóbeli és írásbeli műfajok. Szóbeli - 1. Párbeszédes jellegű műfajok - nem feltétlenül dialóg. 2. Monológ jellegű szóbeli szövegalkotás - vannak megfelelő írásbeli műfajok. 1. Magánlevél - ez kicsit időben eltolt párbeszéd, 2. Magánnapló - monológszerű. Szókészlet. A társalgási szókészlet nyitott a nyelv teljes szókészlete előtt. Az aktív szókészletet adja ki ez a centrum. Gyakorlatilag a társalgási stílus szókészlete az aktív szókészlet lehet, ezelőtt van nyitva. Mondattan. A társalgási stílus mind szerkezeti értelemben, mind modalitás tekintetében nyitott bármilyen mondat előtt. Ez a mondat modalitás szempontjából igaz is, gyakorlatilag is. A szerkezet szempontjából - polarizáció figyelhető meg - nyelvtanilag tagolatlan mondatok, mondatszilánkok vannak jelen főleg a párbeszédes szituációban (Eljön? El.) - azért mert a társalgási stílusban a beszélgetési szituációban nagyon erős a szituáció szöveg kiegészítő hatása. Másik irányba - monológ szerű szövegek - összeláncolt, mega-mondatok jönnek létre - mondathatárt feloldjuk, összekapcsoljuk valamilyen kötőszóval ezeket. A magyar társadalom nyelvi állapota rossz - kevés szót használunk,
szűkös szókészlettel kommunikálunk, és trágár a szóhasználat. Nem nyelvi
problémáról van szó itt, alapvetően a társadalom általános állapota ez,
ahogy a halálozási arány.... Ebbe a sorba illik bele az általános nyelvi
romlás, a nemzet létalapjait veszélyeztető dolog tünete ez. |