(A beszédhangokat hangképző szerveinkkel hozzuk létre - ezek teljesítőképessége behatárolt. Emiatt bizonyos egymás mellett nehezen kiejthető hangok esetében próbálnak valamit tenni ezek könnyítésére - renyhe (felületes) ejtési módok jönnek létre. Ezeket a renyhe ejtési módokat nevezzük hangkapcsolati törvényszerűségeknek. Ennek vannak olyan változatai, amik beépültek a helyesírásba is, és vannak, amelyek a beszédbe. Ezek a magyar artikulációs bázis részévé váltak.) Vannak:
I. Hasonulás
1. teljes hasonulás
a. írásban jelölt eset
b. írásban jelöletlen eset
2. részleges hasonulás
a. képzés helye szerint
b. zöngésség helye szerint
Mi az hogy hasonulás? Találkozik 2 hang, az egyik a hasonlító, a másik a hasonlított. Ez egy hierarchikus jelenség, csak a hasonlító változtatja meg a hasonlítottat, de ő maga nem változik meg. Akkor beszélünk teljes hasonulásról, ha ez legalább 2 képzési mozzanatot érint, és a hasonlított teljes egészében azonossá válik a hasonlítóhoz. Részleges hasonulás, ha csak egy képzési mozzanatot érint - a képzés helyét vagy zöngésséget.
I/1/a - asztal + val = asztallal
az + ra = arra
I/1/b - teljes = *tejjes
bátyja = *báttya
I/2/a - n + p = m + p szénpor = *szémpor, kénpor = *kémpor
n + b = m + b azonban = *azomban, különben = *külömben,
n + m = m + m színmű = *szímmű, szénmonoxid = *szémmonoxid
I/2/b - aztán = *asztán
z + t = sz +t (z - zöngés, sz - zöngétlen)
dobpergés
b + p = p + p
Itt látszólag teljes hasonulás jön létre, de valójában csak a zöngésség tekintetében különböznek - csak a képzési mozzanat változott meg (teljes hasonulásnál - 2 képzési mozzanat).
II. Összeolvadás - A + B = CC (2 különböző mássalhangzóból lesz egy
hosszú 3.)
barátság = *baráccság
t + s = ccs
kétszer = *kéccer
t + sz = cc
III. Rövidülés - AA + B = A + B, A + BB = A + B
áldd = *áld
álld = *áld
IV. Mássalhangzó kivetés - ABC = AC
mindnyájan = *minnyájan
n + d + ny = n + ny
fogódzkodik = * fogózkodik
d + z + k = z + k