A jelenség kialakulása a költészet történetének kezdetéhez nyúlik vissza, amikor is a korai archaikus költők bizonyos formai eljárásokat alkalmaztak, és azt tapasztalták, hogy az egyes formai megoldások az átlagosnál sikeresebbek - tetszett a közönségnek, befogadás - lélektani szempontból megerősítést nyert. Ez arra inspirálta a költőket, nemzedékről nemzedékre, hogy ezeket a közönségnek tetszést aratott eszközökkel éljenek, az irodalom történetében bizonyos eszközök megszilárdultak, állandósuló formává változtak - ezeket nevezzük alakzatoknak, erről szól a témakör címe is. Az alakzatok kialakulásának 3 logikai szerkesztő elve van - 1. Ellentét, 2. Ismétlés, 3. Kihagyásos szerkezet.
Ismétlésre épülő alakzatok. Legegyszerűbb formája az ismétlés, változatlan formában ismétli el. Ez összeadódásos jelenség. Abból indul ki, hogy ha egy eszköz egyszer elmondva hat, akkor többször elmondva jobban hat. Ez bizonyos határig igaz. Mindig az a hatás sokszorozódik, ami először hat, ennek a sokszorozódásnak megvannak a határai. Egy ideig növekszik a hatás, aztán összeomlik. Ez a hatás lehet irónia, gúny is, komor is. Karinthy ezzel figurázza ki Adyt - itt humor forrása az ismétlés, de Ady Sírni, sírni, sírni című versében a hatást fokozza.
A variációs ismétlés. Ennek 2 eleme van - az állandóság és a változás. Ennek a kettőnek az egyensúlyára épül. Figura etimologikánál találkozunk ezzel - halálnak halálával halsz, ember az embertelenségben - azonos tő, különféle módon toldalékolt változatok. Van amikor nem 2 szó - „Minden tettünk dermedt álom, minden álmunk dermedt tett”.
Gondolatritmus. Nem szó szerint ismétlődik meg egy gondolat, egy gondolat tér újra vissza (Ady: Ős kaján, Harc a nagyúrral). Van egy speciális változata, a refrén - szóról szóra visszatér.
A párhuzamos szerkezet. Eddigi példák szemantikai jellegű voltak, a szavak jelentése ismétlődött. Itt bizonyos grammatikai szerkezetek ismétlése - „Felszántom a császár udvarát, belévetem hazám búbaját”. Ez egy nagyon szigorúan vett ismétlés, lehet ennél lazább is. Vörösmarty: Guttenberg albumba - „majd ha...”. Ez is elég már ehhez.
Ellentétekre épülő alakzatok. Sok olyan vers volt, ami ellentétre épült. A makrostruktúrás ellentét jelent meg Kosztolányi: Boldog szomorú dal, Kölcsey: Himnusz versében - tömbös ellentét volt, de lemehet a mikrostruktúra szintjére is. Kölcsey: Vanitatum vanitas, Villon: Ellentétek balladája - az ilyen versekben gyakran fordul elő oxymoron - önellentmondás - egy mondaton belül a két része áll egymással szemben - Karinthy: Előszó - „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”, József Attila: „ Halandó csak halandót szerethet halhatatlanul”.
Kihagyásos alakzatok. Itt a hiány válik esztétikai eszközzé - Arany balladái, népballadák, és időnként a nagyon hiányos mondatok - amerikai prózairodalom párbeszédei - Hemingway, Fauthner - grammatikailag nagyon megformálatlan párbeszédek írnak le személyiséget, helyzetet.