Nyelvtan
  I. A közlési folyamat funkciói és tényezői
  II. A nyelvi jel és jelrendszer
  III. A mai magyar nyelvváltozatok
  IV. Az írásbeliség és az élőszó; szövegfajták
  V. Helyesírásunk alapelvei. Az írásjelek.
 

VI. Az egyszerű mondat fajtái és szerkezetei

  VII. Az ige és az igenevek szerepe a mondatban
  VIII. A névmások szerepe a szövegszerkesztésben
  IX. Alá- és mellérendelt viszonyok a nyelvben
  X. A szóelemek
  XI. A hangalak és a jelentés kapcsolata
  XII. A hangok találkozásának és előfordulásának szabályszerűségei
  XIII. A nyelv és a stílus viszonya
  XIV. A társalgási stílus
  XV. A tudományos és publicisztikai stílus
  XVI. A szöveg egységének szerkezeti és jelentésbeli összetevői
  XVII. A képszerűség stíluseszközei
  XVIII. A nyelvi elrendezés a művészi nyelvhasználatban (Az alakzatok)
  XIX. A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai
  XX. A tárgy
  XXI. A jelentésváltozások
  XXII. A nyelv szókészletének bővülése
  XXIII. A reformáció
  XXIV. A nyelvújítás
  letöltés (.doc)
  Vissza
  Főoldal

 

XV. A tudományos és publicisztikai stílus

Ez valamilyen formában kapcsolatban van a tudománnyal. Mi a tudomány feladata? Kétfajta valóság létezik: egy szubjektív és egy objektív. A tudomány feladata az objektív valóság vizsgálata. A szubjektív valóságot a lehetséges mértékig ki kell zárni. Az összes stílusnál erősebb (ennél) az objektivitásra való törekvés. Szókészlet: Szakkifejezések - technikus terminus. A probléma lényege - hogyan viszonyuljunk a szakkifejezés használatához? Minden tudomány területnek van saját szókészlete, másképp nem lehet a témában értekezni. Ez a stilisztikai minimum. A szakkifejezés nem feltétlenül jelent idegen szót. Sokszor párhuzamos a nemzeti szakkifejezések rendszerével a nemzetközi szakkifejezések rendszere. Együtt élnek, koegzisztálnak. Ha nincs valamire magyar szó, akkor az idegent kell használni. Ha van magyar szakkifejezés, és vele egyértékű idegen, akkor melyiket használjuk? Ezt a szituáció dönti el. Ma már a tudomány áttörte a nemzeti határokat. A tudományos élet internacionalizálódik. Ki kellett alakítani egy olyan szókészletet, amely a nemzetközi tudományosság része, ezért lehetőleg ezt kell használni - tudományos szinten. Professzionális nemzeti szinten - itt is helye van az idegen szavak használatának. Ha innen átkerülünk a műkedvelő szintre, ismeretterjesztés szintjére, akkor meg kell változni a nyelvi magatartásnak. Az idegen szavak halmozását stilisztikailag már nem szabad támogatni. Az lenne az idegen szavak dolga, hogy érthetőbbé tegyék, de itt ellenkező hatást váltanak ki. Csábító a szakkifejezések halmozásával a szakmai tudást fitogtatni, de a mérce az, hogy a tudatlanok el tudnak-e mondani. Ilyenkor a nemzeti szakkifejezések használata kell. Műfajok - professzionális és ismeretterjesztő. Előadás - a legterjedelmesebb szóbeli műfaj. Tanulmány - ennek az írásbeli megfelelője. Monográfia - egyetlen témakör feldolgozására íródott KÖNYV (hosszabb a tanulmánynál). Karreferátum (kiselőadás) - csak professzionális könyvekben - a fő előadás kicsi részletét külön megvilágítja (szóbeli). Esszé - tartalmát tekintve tudományos alaposságot igényel, stilisztikailag viszont a szépirodalmi szintet is ütnie kell - nehéz műfaj. Mondatszerkezettan: nyitva áll az egyszerű és az összetett mondatok előtt is. Elsősorban az összetett mondatok szerepelnek nagyobb számban. Szokásos stilisztikai átlagnál nagyobb számban szerepel logikai viszonyt kifejtő összetétel (okhatározói, célhatározói, mellérendelő összetételek - kifejezetten logikai). A kijelentő modalitást még a szokásosnál is nagyobb. A tudományos stílusban indulatiságot hordozó modalitásnak nem szabad, hogy helye legyen.