Kovács Ferenc
1953. április 2-án születtem Budapesten. Kijártam az iskolákat, legvégül az ELTE TTK biológia-kémia szakát, ahol tanári diplomát szereztem, és 7-8 év gyakorlatot a különféle gimnáziumokban, közép- és egyéb iskolákban. Majd vettem négy lovat és ettől kezdve elveszett ember lettem, a lovak és a lovaglás rabja. Pályát módosítottam és kb. 20 éve lovasoktatással, lovaglással kapcsolatos tevékenységből tartom fönn magamat és népes, hét gyerekes családomat, nem utolsósorban pedig lovaimat!
ARS POETICA
AZ EJL LÉNYEGE, avagy NEM VAGYOK CSODADOKTOR!!!
Szomorú, ám őszinte vallomás, melyet meg kell tennem, még ha ezzel valószínűleg rontom is a saját “üzletemet”…
Felfogásom szerint ugyanis első helyen, kiemelve áll az a törekvés/óhaj, hogy VALÓDI SEGÍTSÉGET NYÚJTSAK az engem választóknak, hozzám fordulóknak, tanítványaimnak. Lehet (biztos!), hogy könnyebb helyzetben lennék, ha úgy állítanám be magam, mint valami nagy mágus, aki csak egy pillantást vet a lóra/lovasra, mond vagy maga csinál valamit a lóval, és attól a pillanattól kezdve csiribú-csiribá, megszűnt a probléma! (Ezt hívják egyébként csodának, ami ha van is, semmiképp nem földi ember hatásköre.)
Ló és lovas viszonyában, a lovaglásban összetettebb, bonyolultabb összefüggések vannak! A ló élőlény, nem gép, lovasa szintúgy élőlény, nem szerkezet, egyszerű, azonnali eredményt hozó “alkatrészcsere” nem lehetséges! Ha mégis néha úgy tűnik, a ló helytelen, hibás viselkedése egycsapásra megszűnik ilyen vagy olyan behatásra, az nem lehetetlen, de csupán tüneti kezelés… Ha magas a lázam, bekapok egy pirulát, lemegy a lázam, de nem gyógyultam meg!
Min múlik a ló “gyógyulása”? A kommunikáción! A ló együttműködővé kell váljon, és ezt a megfelelő, helyes kommunikációval érhetem el. Ennek módja pedig a “testbeszéd”. A lovaglás során konkrét helyzetekben konkrét problémákat, föladatokat kell megoldani, melyekre nem általános, hanem kokrét, speciális eszközök vannak, a segítségadások! Ezek ismerete-tudása azonban önmagában még nem a teljes siker, úgy, ahogy nem lesz mesterszakács az sem, akinek van egy szakácskönyve, receptgyűjteménye. Az eredmény, a siker, a mit, mikor, hogyan és a miért kérdésekre adott válaszoktól függ…
Az emberi élet során döntő tapsztalatunk, hogy semmi sem lesz “magától”. Ez a helyzet a lóhoz való értéssel, a lovastudással is! Minden, amit elérünk, a teljes eredmény, tanulási folyamat következménye, ami egyénenként eltérő idejű gyakorlás eredménye! Tanulni, viszont úgy a legkönnyebb, leghatékonyabb, legérdemesebb, ha van az ember mellett valaki, aki kontrollt gyakorol, és a jó irányba mutat. Ezt a segítő szerepet vállalná szerény személyem 20 éves múlttal, nagy tapasztalattal. Azt gondolom, többet ígér, mint a vak vezet világtalant, avagy a próba-szerencse típusú gyakorlat.