Nem fogyunk ki a kényes kérdésekből! Ma a kritika, a bírálat, a minősítés, értékelés szerepét érinteném a lovaglás oktatása szempontjából.

Már szóltam arról, hogy a ló milyen érzékeny, és ebből következően milyen kockázatos és felelősségteljes szerep a lovasé, aki helytelen vagy hibás segítségadás révén tulajdonképp “tanítja” a lovat, csak épp a rosszra, a helytelenre, a hibásra. A ló ugyanis nem bír önálló kritikai érzékkel annak elbírálására, hogy amit segítség gyanánt alkalmaznak, az tévedés, tudatlanság eredménye, vagy célirányos “oktatás”, mindenek feletti érvényű-e?

Egy nagyon jól kiképzett ló pontosan érzékeli, hogy az alkalmazott segítség a megfelelő-e. Ha abszolút precíz, föltétel nélkül elfogadja és engedelmeskedik neki, hiszen a tanulás reflexfolyamat, és föltételes reflexek kialakításában nyilvánul meg. Kivételt csak az képez, ha az egyidejű körülmények közül valami inger képes “felülírni” a tanulás során a kiképzéssel kialakított föltételes reflexet. Ha nem abszolút precíz, csak emlékezteti a kifogástalanra, a ló mérlegeli a hasonlóság mértékét, és ha ez egy határ alatt marad, nem érvényesként fogadja és ennek megfelelően nem is reagál rá a kívánt módon!

Ebből kitűnik, mennyire kulcsfontosságú a helyes technika, a MIT, HOGYAN, MENNYIRE fogalmainak tiszta ismerete és kivitelezésének képessége, amit érzésnek hívok. E tekintetben a ló sokkal egyszerűbb, következetesebb elem a lovaglás helyes, eredményes volta szempontjából, mint a lovas.

A lovas ugyanis játszi könnyedséggel esik téveszmék fogságába, szent meggyőződéssel képes hibás dolgokat kifogástalannak tartani és így tovább… Ennek jelentőségét, veszélyét nem tudjuk túlbecsülni, eléggé értékelni, kellő súllyal hangoztatni! Mélységesen elgondolkoztató és meghökkentően érthetetlen, hogy a lovas mi mindenre figyel, mi mindenre kiterjed gondossága, mi áldozatra hajlandó – csak a dolog a pénztárcáját érintse, és ne neki kelljen változnia! Megvesz bármit, vitamint, tápot, csemegéket, mindenféle “kegytárgyat”, felszerelést, eszközt annak érdekében, hogy lova jobban teljesítsen. Csak a legkézenfekvőbb, legközvetlenebb, legeredményesebb dologról, az önképzésről, a tanulásról ne legyen szó!

Hát igen, hiszen ez már a hiúság kérdése! Az nem lehet, hogy én ne legyek jó, ne legyek elég jó lovas, az én hibám legyen stb., stb. Haj, be hasznos lenne most az ALÁZAT… )) Nemde?!?

Sapienti sat! – de lesz még több is…

Vissza a tartalomhoz…