Vegyük az egyik klasszikus összefüggést témánkul: – az elmélet-gyakorlat kapcsolatát! Aki lelkes, elmélyült, eltökélt, az szakkönyveket olvas, képzi magát és megtesz mindent, hogy a tudás birtokába jusson. Nem kis, se nem könnyű feladat ez.

“A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve”. Ez a mondás egy régebbi, megtörtént eset kapcsán ugrik be. Mit tesz a tudatlan ember, ha ráeszmél tudatlanságára, hajlandó belátni, sőt! Netán nem csak belátni, elfogadni is azt?!? Fölkeresi a tudóst és illedelmesen megkéri, gyújtson fényt a fertelmes sötét éjszakában, amiben ő leledzik, sajna, az adott kérdésben.

Hogy fest ez esetünkben? Lássunk egy konkrét példát! Szeretnék venni egy jó lovat. Kinek van jó lova? A jó lovasnak! Ki a jó lovas? Akinek kiemelkedők az eredményei, aki sikeres, aki elismert, stb.! (Vagy mégsem?!? Ezt már az előző leckében feszegettem…:)) Mindenesetre ez az okoskodás a jellemző a széles tömegre, az átlagra és pályám kezdetén persze rám is. Sietek hát egy jól dekorált lovashoz, aki később nyugatra is kikerült, ahol sikeres versenyzőként nem helyt állt. Kérem a jó lovat, előhozza, felültet, instruál. no, rajta, lovagolj. Több se kell nekem: csizma, oszt… a ló helyben marad, nem indul el!!! Rettenetes, égető szégyen önt el, tipródom, próbálom újfent, semmi! Meglendítem vádlim, oldalba rúgom, detto! Fölhúzom sarkam, görcsösen belevájom a ló oldalába, kitartom, mozgatom, detto-detto! Ennek fele se tréfa lévén kérdem a mágust: Te, hát ez hogy indul?! Mire válaszola: Most lovagolni jöttél, vagy beszélgetni?! Nagy és kikezdhetetlen igazságot mondott, életreszóló tanulságot jelentett nekem.

S mi lenne ez?! Számtalan következtetést levonhatnánk, én az alábbira jutottam: keserves helyzetemben arra lett volna szükségem, hogy olyan részletes elméleti útmutatást kapjak, amit a gyakorlatba átültetve működtetni tudtam volna a lovat. Na, ez viszont már valami más lett volna, nem a jövetelem célja!

Oktatásra lett volna szükségem, hogy működtetni tudjam a lovat, amelynek következtében eldönthettem volna, megfelel-e az adott példány igényeimnek, céljaimra. E tekintetben a mágusnak tökéletesen igaza volt! Lovat próbálni/venni akartam, nem oktatást kértem, ő az esélyt megadta, élni vele rajtam múlott, ha nem sikerült!

Sapienti sat! Folyt. köv.

Vissza a tartalomhoz…