Elsőnek mindjárt a puszta etimológiai (szóelemző) módszert alkalmazva: passzív az ülés, ha csak annyi a tevékenységed, hogy magadat tartod az ülés pozíciójában, az üléseddel “nem csinálsz” semmit, semmi energiát, izom, stb. tevékenységet nem végzel célirányos módon. Az aktív ülés ennek fényében ellenkező értelmű: segítségével “lovagolsz”, befolyást fejtesz ki a lóra és ezt valamilyen cél érdekében! A passzív ülés lehet bármilyen testhelyzetű, az aktív ülés egy meghatározott, speciális pozíció, ami nagymértékben és jellegzetesen eltér az átlagos, “normális”, mindennapi, megszokott testhelyzettől! Általános leírása: a lovas ÜLÉSE/ÜLÉS fogalom alatt sok lovaskönyvben meg van határozva, ki van fejtve-elemezve, itt hely és időtakarékosságból nem részletezem. Illusztrációk is vannak (rajz,fotó).

Lovas, lovaglás esetében csak aktív ülésről beszélhetünk, ha “csak úgy” üldögélsz a lovon, mint mondjuk a villamoson, álló motoron, akkor nem beszélhetünk lovaglásról. A halott ember sem lovagol, ha lovára kötözik/rögzítik ülő helyzetben! Ha a ló elindul, halad, akkor sem lovagol, hisz nem fejt ki semmilyen aktív tevékenységet szuverén módon, célirányosan. Ezt helyette más eszközök “végzik”, a rögzítő megoldások. Pl. ha a lovas SEMMIT SE csinál, csak “fönnmarad” a haladó (lépegető, ballagó, vánszorgó) lován, akkor is már valamennyire aktív kell legyen az ülése, hiszen a ló tömege-mozgása révén a tehetetlenség fizikai törvénye szerint hat rá, és neki, fönn kell maradni rajt, ha nem tesz semmit, nyagyon valószínű, sőt, csak idő kérdése és előbb-utóbb lepottyan/leborul…:-))) A fönnmaradáshoz egyensúlyban kell maradnia a lovon, a lóval és ez az aktív ülés elsődleges föladata alapértelmezésben!

Fönnmaradhat úgy is, hogy egyszerűen, köznapi értelmezésben és módon KAPASZKODIK pl. a nyeregkápában, a ló sörényében, a lasszórögzítő szarvban, stb. De így csak a saját “passzív” rögzítésére koncentrál, és a ló befolyásolásának lehetoségéről lemond! Segítségeket adni csak komplex módon lehet (lásd: LL – lovaglásfilozófiai leckék…:-))) – legalábbis a tökéletesség és teljesértékűség szintjén. Nem szabad összetéveszteni a ló önálló, reflexes – “tanult” tevékenységét, amikor egyszer csak beindul egy sztereotíp, automatikus (föltételes reflex) mozgássorozat, amelyben mint a sakknagymesterek “kötelező” lépéssorozatában egyik következik a másikra “kötelező” jelleggel… (mivel az eltérés rosszabb, hátrányosabb helyzetet, mattot, vesztést von magával!) De abbahagyom, mielőtt a fától nem látnánk az erdőt, és a túlzottan finom részletek boncolgatásával szem elöl veszne a vizsgált egész…:-)))

Sapienti sat! Folyt köv.!

Vissza a tartalomhoz…