Lehet, nem lehet? Meg lehet csinálni?! Meg tudom csinálni?!? Gyakran merülnek föl ezek a témák akár kérdés, akár állítás formában, ha a lovas valami dilemma előtt áll, problematikus szituációba kerül, avagy akár konkrét megoldandó föladatot kap oktatójától. Helyes tehát, ha körüljárjuk ezeket a fogalmakat, és kialakítunk olyan világos, tartalmi definíciókat, amelyekkel a kommunikációt egyértelművé, zökkenőmentessé tehetjük.

Nem lehet! Hajh, de sokszor hallottam ezt a kijelentést tanítványoktól, lovasoktól, oktatóktól, lemondó, rezignált, határozott, kijelentő avagy számtalan egyéb hangszínben. Esetleg mellébiggyesztve még a “megcsinálni” kifejezést… Ilyenkor mindig rögvest fölmerült bennem a kérdés: MIT és MIÉRT?!?

Vegyünk egy konkrét példát! Nem lehet (a lovat) beugratni (beemelni) bal lábra, vágtába. (A ló bal kézre, körön lovaglása közben.) Vizsgáljuk meg, mit jelenthet, hányféle értelmezést kaphat ez a kijelentés!

1. Nem lehet = a föladat képtelenség, kivitelezhetetlen, megoldása gigantikus, emberfeletti akadályoktól gátolt…:-))) 2. Nem lehet = nem szabad ilyet csinálni, nem illik, modortalanság, agresszív, helytelen stb., stb. pszichés, társadalmi normák, erkölcsi tiltás 3. Nem lehet = mert nincs rá eszköz 4. Nem lehet = mert ilyen a lótól nem telik ki…

És még több variációt is említhetnék. Ezek lényege: a hiba NEM bennem (a lovasban) van, rajtam kívülálló gyakorlatilag változtathatatlan okok teszik sikertelenné igyekezetemet.

Van aztán egy olyan értelmezés is, amelyben a nem lehet egyenlő a nem tudómmal. Ez már közelebb áll a korrekt helyzetelemzéssel, és egy lényegi pontra mutat rá. AZÉRT nem lehet (nem sikerül) mert én nem tudok valamit. Mit?! Hát például azt, hogy MIT kéne csinálni, HOGY kéne azt kivitelezni, amit kéne csinálni, és még néhány “apróság”, körülmény-feltétel, MIKOR, MENNYIRE?! Ha ezeket a kérdéseket helyesen tesszük föl (azaz EGYÁLTALÁN föltesszük!), és megtaláljuk rájuk a helyes választ (időt és energiát fordítunk a lehetséges válaszok kimerítő föltárására és kipróbálására!), többnyire megoldódik a probléma.

Az ember képes a problémamegoldásra, és általában jobb és tanulságosabb, mélyebb bevésődést-rögzülést jelent, ha saját erőből, próbálkozások sora után jön a “megvilágosodás”! Tény, hogy ez sok idővel és sok fölösleges energiapocsékolással jár. Ennek kiiktatására “találták föl” az oktatót, aki ezeket az utakat, ösvényeket, kísérleteket már végigjárta/próbálta, és (remélhetőleg!) ismeri a HELYES megoldást.

A nem tudom-hoz hozzátartozik a pillanatnyilag (momentán) értelmezés is. Tartalmazza azt a kimondatlan lehetőséget, hogy igaz, épp most nem megy a dolog nekem, de nem arról van szó, hogy totális abszurdum a dolog, csak valami átmenetileg hiányzik, gátolja és csupán ezt kell kiiktatni, avagy még néhány “kört futni” (próbálkozást tenni), és sikerülni fog!

És ebből direkt következik a helyes, POZITÍV gondolkodásra utaló magatartás —- NEM JELENTI AZT, HOGY NEM VAGYOK RÁ KÉPES!!! Csupán átmeneti állapot, hiány, melynek pótlása csupán technikai kérdés, akár saját erőből, akár külső segítséggel…:-)))

Az én célom az, hogy ebben nyújtsak segítséget azoknak, akik a problémák megoldását nem a csodától, a ló lecserélésétől, mások, helyettük elvégzett munkájától várják, hanem a SZUVERÉN (önálló!) tudástól!!!

Bátraké a szerencse! De okosan is hozzájuthatunk…:-)))

Sapienti sat! Folyt köv.!

Vissza a tartalomhoz…