Elsőre vegyük a lovaglástudás, lovastudás kérdését.

Komoly, piacvezető lovaslap a Lovasélet cikkében olvashattam a következő tanulságos részletet: ” Ki tud lovagolni? Aki nem esik le, fönnmarad a lovon mozgás közben….” Nagyon megakadtam ennél: ezek szerint a cirkuszi majom lovagol?! Ad abszurdum: a krumpliszsák, a lóhoz kötve lovagol?!? Na jó, a halott ember, amíg a nyeregben szállítják a csatából haza? Szerintem a válasz a szállítják szóban benne van! A lovaglás aktív tevékenység, nem passzív helyzet, állapot. Akkor beszélhetünk lovaglásról, ha a lovas a lovát befolyásolja. jól akkor lovagol, ha a befolyás célirányos, a lovas szándékával megegyező érvényű és mértékű. Póriasan mondva: az történik, akkor és úgy/annyira, amint azt a lovas akarta. A lovas lova mozgását/viselkedését szabályozza, és megfelelés a reakció erre.

“Olyan lovas vagy, amilyen a lovad” – ezt az aforizmát tulajdonítják Túri Joe-nak (nyugodjék békében), akit nyugodt szívvel tekinthetünk kompetensnek, mint az angol díjugrató nemzeti csapat tagját, nemzetközi klasszist, számtalan világverseny- és derby győztest. Ebben már több az igazság, de ha elgondolkodunk mélyebb értelmén, becsapósnak találjuk.

Miért, vajon? Mivel a lovaglás “csapattevékenység” de min. páros játék, a ló és lovasa egyaránt hozzájárul az eredményhez. Hogy milyen arányban, arra nézve elég bajos egyértelmű, abszolút, objektív, azaz vitathatatlan mérleget meghatározni. Mindenki számára világos és könnyen érthető azonban, hogy ha ugyanaz a lovas egy kezdő, nyers, alig képzett lóval nem tud simán, zökkenőmentesen működni, ill. egy magasan képzett, rutinos öreg lóval szemre szinte kifogástalanul működik, ez esetben a lovas tudása a döntő és a gyenge pont, és fordítva, ha egy lovas a legkülönbözőbb, eltérő képzettségű-tudásszintű lovakkal közel azonos szinten jól működik, ott a lovas tudása a meghatározóan magas.

Az tény, hogy a lovaglás közben a ló teljesítménye a döntő, ha ló nem tudja átugrani az akadályt, nem lévén képessége-tehetsége rá, a világ legjobb lovasával sem ugorja meg! Másfelől az is általános tény, hogy sok esetben eredménytelen, gyenge képességűnek nyilvánított ló lovast cserélve “megtáltosodik”, és sikereiben nem is emlékeztet előző önmagára.

Az átlagember-átlaglovas hajlamos a lovastudást az eredményességgel, sikerekkel összekeverni, egybemosni… Ugyanez a reflex működik más formában akkor is, ha oktatót választunk. Hajlamosak vagyunk a legeredményesebb, legsikeresebb, leginkább elismert személyt választani, mondván, ha ez olimpiai bajnok, válogatott lovas, nemzetközi nyerő stb. biztos jobb, mint a “marinéni” vagy a “pistabácsi”. Pedig ez olyan, párhuzamot vonva, mintha meg akarnánk tanulni írni(a betűvetést) és ehhez Nobel-díjas írót avagy bestseller szerzőt kérnénk föl. Márpedig önmagában egyedül sem a széleskörű kedveltség, sem a legmagasabb szintű szakmai eredmény nem biztosíték a tudás átadásának garantált sikerére.

A lovaglásban is ez a helyzet! Először az alapokat kell elsajátítani, ez a tudás alapfoka, majd a megszerzett tudást kell csiszolni tökéletesíteni, magasabb szintre emelni. Ez egyenlő a jól lovagol, nagyszerűen lovagol, kitűnő lovas, stb. tudásszint minősítésekkel.

Aki el tudja játszani zongorán a Boci-boci tarkát, az tud zongorázni, vagy csak az, aki a Für Elise-t?! Nem lehet ilyen alapon dönteni, hiszen nem azonos a feladat. Tény, hogy az igazi tudás minden téren, de természetesen lóháton, nyeregben lovaglás kérdésében is a vizsgált feladat kivitelezésének minőségében rejlik.

E téren is igaz tehát, hogy: Az ördög a részletekben rejlik! Azaz… De a folytatás legyen a következő leckénk!

Vissza a tartalomhoz…