Az ember eszköz- és szerszámkészítő állat. Ez a tulajdonsága emelte ki az állatvilágból, lett evolúciójának motorja, és napjainkig fő metódusa problémamegoldási technikájának. Ha az ember valami megoldatlan helyzetbe kerül, avagy nehézségeket okozó problémája van, azonnal egy szerszám, egy eszköz kitalálásán kezd agyalni, ha ugyan a már rendelkezésre álló eszközök alkalmazása, kombinálása, módosítása nem oldja meg gondját.

Miért szenteltem ennek ily sok figyelmet? Mert a lovas is ember, ergo jellemzően emberi módon próbál áthidalni nehézségeket. Gondom van a lovammal? Mit szerelhetnék rá, milyen fölszerelést vethetnék be, hogy a probléma elháruljon? Fogjuk meg a dolog könnyebb végét! Adjad uram, de rögtön! Hiányzik a gyakorlat, a tapasztalat, a tudás, a technikai finomság?!? Nosza, találjunk ki egy eszközt, aminek alkalmazásával akkor is hatékonyak lehetünk, ha nincs birtokunkban a kellő szintű tudás, technika. Így állhat elő az az abszurdközeli helyzet, midőn valaki zeneszerzésre adja fejét, anélkül, hogy bármi hangszeren játszani tudna!

Korunkban a számítógépek bármilyen zene előállítására, előadására képesek, pusztán programozási ismeretek, hardver és szoftver kérdése. Szerencsére itt csak (zene)szerszámot helyettesítünk egy másik “szerszámmal”, ami azért nem analóg modellje a ló és lovas viszonyának. Bár… Lassan közelít a dolog felé, ha pl. a futógép (futószalag), teniszlabda-adogatógép, autó-, repülőszimulátor példáját vesszük. Sakk és egyéb szellemi sportok terén már egyenértékű a mesterséges, gépi intelligencia, mint játék-, versenypartner! Lovaglás-szimulátort is kifejlesztettek már. Más kérdés, külön téma, hogy a mesterséges, művi, “instant” partner milyen “minőséget” ad “játszótársként”… Ez külön esszé tárgya lehetne, most nem tárgyunk!

Valamikor az ember a történelme hajnalán háziasította a lovat, más filozófiai nézőpontból a ló az emberhez társult, szövetségre lépett vele. Az ember, ekkor, fejlődésének eme kezdeti szakaszán igen gyér és hiányos fölszereltséggel bírt technikai szempontból. Eszközei primitívek, létfenntartási szintre korlátozottak, szegényesek, kisszámúak voltak. Amióta képi ábrázolások, később írott források is rendelkezésre állnak, megfigyelhető, hogy az ember mind specializáltabb, igényesebb, kombináltabb tendenciákat vitt a lovaglásba, lóval való kapcsolatba is. A ló használata a mozgékonyságát növelte meg, de ezzel egyidejűleg problémaként jelentkezett a ló, mint “motor”, mint eszköz kezelésének hatékonysága ill. célirányos, -tudatos igénybevételének “komfortja”.

Mit értek ezalatt? A legtermészetesebb, legközvetlenebb módon lovon szőrén lehet ülni. Ez a testi kontaktus terén maximális viszonyt jelent, de hosszabb idejű, intenzívebb mozgás esetén már nem okvetlen és föltétlen kényelmet! Dobtak hát a ló hátára egy állatbőrt és ezzel a momentummal kezdődött az a hosszú, izgalmas, összetett, gazdag, változatos fejlődés, ami a mai nyergekhez vezet, és a jövőbeni eszközök felé mutat. A másik alapvető igény a ló mozgásának “elviselésén” túl, a mozgásának szabályozása!

Alapvetően 2 kulcsfontosságú kérdést kell tudni kezelni, az irányítás és a sebesség kérdését. Első körben itt a következő primitív motívumokról van szó: elindítás, megállítás, gyorsítás, lassítás, irányváltoztatás. A ló ugyan ezen felül képes különbnél-különb, szinte akrobatikus mozdulatokra, mozgásformákra (lásd: magasiskola), de ez mit sem változtat a lényegen, hanem csak annak magasabb szinten való kifejeződése. Amíg az ember eszközökben szűkölködött, eszközeinek színvonala szegényes, kezdetleges volt, addig ezt a hátrányt/hiányt egyetlen módon csökkenthette, egyenlíthette ki: a lóval való természetes kommunikációval, a testbeszéddel, az intuitív technikákkal melyek ugyancsak két csoportba sorolhatók: a közvetlen és a közvetett ingerek/hatások.

Közvetlen pl. érintés, nyomás (intenzitás változtatása), súlypont helyzetének módosítása, minden, ami a ló testére hat közvetlen érzékeléssel. Ezt már közvetetté is lehet tenni pl. pálcával való érintés, ütés, lovaglókorbács, sarkantyú stb., abban az értelemben, hogy a lovas eszközt használ, egy bizonyos primer befolyás hatékonyságának fokozására. De vannak közvetett ingerek is, amik a ló és ember kommunikációját a testközeli közvetlenség, a direkt hatás nélkül is célzatossá teszik. Pl. a hang, a mozdulatok karral, kézben tartott tárgyakkal, amik nem érintkeznek a lóval, csak szimulálják, előrevetítik az érintkezést, “fenyegetnek” vele. Mielőtt túlzott részletekben mennénk, hogy végül ne lássuk a fától az erdőt, fókuszáljuk figyelmünket ismét az alapkérdésre.

Ez pedig lényegét tekintve a következő dilemma: mi élvezzen prioritást?!? A lóval való kommunikáció tartalmi, lényegi fejlesztése, a “lóismeret” specialitása és szuverenitása, avagy az eszközök speciális fejlesztése, mely révén a ló kvázi “gépiesen” mechanikusan kezelhető, “programozható”? Hasonlattal élve: váljunk hegedűszólistává-virtuózzá, vagy birtokoljunk olyan eszközt, amivel egy abszolút technikai, a hegedüléstől idegen művelet(sor) révén oly módon tudunk “hegedülni” mint a virtuóz?

Igen csábító az utóbbi lehetőség, mert míg az első esetben csak bizonyos természetes képességek-tehetségek jól körülírható magas szintje birtokában leszünk eredményesek, sikeresek, addig alternatívaként “kerülő” úton, eme tehetség hiányában is versenyképessé lehetünk, ha ehhez van eszközünk. Végképp lemeztelenítve, kiélezve, vulgarizálva a kérdést: tanuljunk meg lovagolni, avagy szerezzünk be eszközöket, amik “működőképessé” tesznek?

Lelki füleimmel (ha szabad ily szokatlan képzettársítással élnem) már hallom is az éber figyelmű nyájas olvasóm jogos, megalapozott ellenvetését! Miszerint is a szerszám-eszközhasználat IS (mesterségbeli-technikai)tudást igényel, tehát nem maradhat el a tanulás, a “művészi” tehetség szintúgy kell. Igen-igen, talán-talán, van ebben NÉMI igazság, de nem így van ab ovo. Ha ez lenne a helyzet, akkor a “szerszámmal” is csak az tudna lovagolni, aki a “szerszám” nélkül is tud…:-))) Nem kell hosszas magyarázat, mindenki pontosan tudja saját tapasztalatából, nem ez a valós helyzet!

Lovasok beszélgetései, lovas szakirodalom, lovas sajtó, internetes site-ok, fórumok-chatek tele vannak a tipikus kérdésekkel-fordulatokkal-problémákkal. Nem elég élénk a lovam -> köss sarkantyút, használj pálcát! Túl menős a lova -> tégy be egy pelhamet! Nem tűri a zablát -> alkalmazz hackamore-t! – etcetera, satöbbi, undsoweiter. Mind-mind arra van kihegyezve, hogy az adott szituációban megoldatlan problémát megkerülve, a lóra-lovaglásra fordított munkát, időt, energiát, figyelmet, stb. megtakarítva AZONNALI eredményhez jussunk, tényleges képesség-tehetség hiányában IS “hegedűvirtuózok” lehessünk. Végig sem gondoljuk(?!) hogy bizonyos eszközök, tárgyak, fölszerelések beiktatása, használata NÉLKÜL IS eredményesek lehetünk, pusztán lelkiismeretes, igényes, időt-fáradtságot nem kímélő MUNKÁVAL (edzéssel, gyakorlással) TANULÁSSAL! Még szomorúbb, erkölcsileg, értelmileg sivárabb a kép, ha mindezt látjuk, érezzük, és mégis elvetjük, abból a megfontolásból, hogy nekünk ERRE nincs ENNYI időnk! Utilitarizmus, haszonelvűség mindenek fölött?!? Ez lenne a helyes viszonyulás? Én nem így gondolom, de ez csak egy szubjektív vélemény, nem pedig “határozottan állítom, hogy tény, tény, tény” (vö.: Micimackó bon-mot-ok).

És ismét hallani vélem nyájas olvasóm fölényes közbevetését, hát ez a pacák még nem hallott Monthy Roberts-ről, Pat Parelliről, S.A. Horsemanship-ségről, Natural Horsmanship és még ki tudja hányféle “trendi” áramlatról-irányzatról? De-de, hallottam-hallottam, ismerem őket. Ha nem vagyok föltétlen oda értük, akkor az pont azért van, mert az érződik mindegyik mélyén, hogy ugyan nagyon finoman, elegánsan, diszkréten (avagy tán mégsem eléggé?!?) a reklám-marketing pszichológiát mesterien (ki és fel)- használva lényegében ugyanezt teszik, egyféle szerszámot akarnak adni! Csinálj így és így! Vegyél részt ennyi meg ennyi tanfolyamon! Szerezz be ilyen és ilyen segédeszközöket! Vedd meg a videót, tematikus szakbrosurát stb., stb. TERMÉKET!!!

Mindeközben elsikkad a lényeg: neked kell megszenvedni minden apró lépésért, neked kell minden egyes pillanatban, problémás esetben feltalálni a langyos vizet, spanyolviaszt…:-))) Ne a módszerben higgy! Magadban higgy, a módszer csak akkor hat, ha tudod használni! S megint az elején vagyunk, ott, ahonnan elindultunk, a kezdet-kezdetén! Munka! Idő! Gyakorlás! Tanulás! Fokozatosság! TE AKARJ valamit tudni megcsinálni, NE EGY ESZKÖZT KERESS, amivel akkor is sikerül a dolog, ha te nem is tudod mi és hogyan hat…:-)))

Sapienti sat! Folyt köv.!

Vissza a tartalomhoz…