Elmélázok azon, mily érdekes, hogy amikor az ember meg akar tanulni lovagolni és oktatót választ, minek az alapján teszi ezt?!

Nyilván a legjobb oktatóhoz szeretne kerülni, mert tőle reméli a legtöbbet-legjobbat. Nyilvánvaló, hogy be kell érnie a lehető legjobbal, aki számára elérhető, földrajzi, nyelvtudásbeli, anyagi, stb. okokból. Azt, hogy az elérhetők közül ki a ténylegesen legjobb, annak az eldöntése paradox módon annak a hatáskörébe tartozik, aki a legcsekélyebb mértékben alkalmas és képes erre. Maga, a tanulni vágyó. Észszerű viselkedés esetén, persze, tájékozódik, véleményeket gyűjt – valószínűleg nem abszolút elfogulatlan, objektívnek szándékozó, magas szakmai képzettségű hiteles szakemberektől…:-))) Inkább, a vak vezet világtalant elv jegyében hozzá hasonló helyzetű, kezdő-félhaladó tanulóktól.

Simili similis gaudet! Hasonló a hasonlónak örvend! Ez már eleve meghatároz egy kört és ez alatt nem a legjobb esélyeket kell érteni! Jó-jó, valamennyire G. B. Shaw-nak is igaza van, amikor azt mondja: nem kell ahhoz tyúknak lennem, hogy eldöntsem, a rántottám záptojásból készült-e? Ezt akkor mondta, mikor egy gyönge színésznőcske, akit penetránsan megbírált, kétségbe vonta kompetenciáját, mondván Shaw nem színész, csupán szerző, ergo mit tudhat a színjátszásról érdemben?!? Szellemes anekdota, el is gondolkodtat, de esetünkben nem használható föl megoldásként!

Gyakorlatilag 2 dolgot vizsgálnak a kérdés eldöntésére: egyfelől az oktató eredményeit (sportbeli sikereit), másfelől a népszerűségét (elfogadottságát). Mindkettő erősen szubjektív aspektus. Hohó! – hallani vélem a tiltakozó fölhödülést. Miért lenne szubjektív a sportbeli siker?!? Hiszen egy olimpiai bajnok, egy többszörös magyar bajnok, az valami objektív mérce, Micimackóval szólva “nem csak afféle szerény vélemény, de határozottan állítom, hogy tény, tény, tény…”

Hát igen, csak attól válik szubjektívvé, hogy a választásomat az motíválja, hogy hasonulni akarok, vágyamat követem, azt remélem, hogy ha tőle tanulok, elleshetem a titkot, és én is oly nagy, sikeres, eredményes leszek mint ő… De a másik szempont se önzetlen! Ha valaki népszerű, akkor könnyen szerethető, tehát kedves, simulékony, problémamentes, stb., szóval remélhető, hogy kellemes, sima, KÖNNYŰ és nem viszontagságos lesz a tanulás nála, tőle… ))

Mert ez a kulcsszó: a könnyű! Senki sem mazochista, mindenki olcsón szeretné megúszni, a legkisebb befektetéssel(még jobb, ha befektetés/ráfordítás nélkül!) a legnagyobb sikert aratni. Itt a kínai bölcs Lao Ce jut eszembe, aki szerint: Az út maga a cél. Vagyis esetünkre alkalmazva: nem meg akarok tanulni lovagolni, hanem végig akarom járni az utat, annak összes apró nehézségével, buktatójával egyetemben, addig a pontig, míg azt nem mondhatom: megtanultam lovagolni. Még jobb, ha mások, a többi elfogulatlan szemlélő állítja (egybehangzóan! – de legalább túlnyomó többséggel )) hogy megtanultam lovagolni. Persze, lehetőleg olyanokból álljon ez a túlnyomó többség, akik tényleg tudnak lovagolni (legalábbis szerintem?!?) Vagy ez ismét a 22-es csapdája?!?

Ugye, nem is olyan könnyű ez a kérdés! Noha perdöntő, mivel az ember tudását javarészt közvetve szerzi, másoktól és igen ritka a “megvilágosodott zseni”, formabontó úttörő esete… ))

Sapienti sat! Válassz te is mestert! De ” jót, s jól…ebben áll a nagy titok! ” – kitől idéztem vajon?!?

Vissza a tartalomhoz…