Kedves gyerekek! Ma este a szimultán, szinkron komplexitás elve a lovaglásban az esti mesénk… ))

Hát igen, lehet, ilyen rettentő “tudományosan” is beszélni a témánkról, de ezzel csak egyetlenegy dolgot érhetünk el: halálbiztosan mérget vehetünk arra, hogy csekély számú kivétellel a kutya se érti meg, vagy legalábbis könnyen félreérti-félreértelmezi mondandónkat. Csak többszörös zárójelben, halkan és félve jegyzem meg, sok, jobb sorsra érdemes, nagytudású mester könyve olvashatatlan a széles tömegek számára a használt kacifántos, faramuci, értelmezhetetlen terminus technikusok (szakkifejezések, a gyengébbek kedvéért… ))

Másfelől, semmiről nem lehet komoly fajsúllyal értekezni szaknyelv nélkül! A szerző (az oktató, a MESTER) tehát kényszerűen libikókázik (billeg, egyensúlyoz) a közérthető, olvasmányos de sajna pontatlan/sekélyes és az emészthetetlen, de mély és szakszerű stílus Szküllája és Karübdisze közt. (Ezúttal a korszerű, általánosan elfogadott, a legújabb reformált magyar helyesírási/nyelvhelyességi szabályt követve… ))

Mielőtt a vasárnapi extra ebéd és azt követő vörösbor káros hatása következtében végképp zabolátlanul elfajulna szövegem, sietek visszatalálni a “kályhához”, ahonnan elindultam. Arra szerettem volna kilyukadni, hogy szükséges, célszerű és hasznos lenne, ha a lovaséletben a használt kifejezések egységes értelemben lennének véve. A szakemberek megegyeznének-egyeztetnének minden használt kifejezés tartalmában, definitíve, azaz közmegegyezéssel meghatároznák egyértelmű módon mi alatt mi értendő.

Egy átlagos lovas, aki elszántan próbálná képezni magát, és egy tanulmányozott szakirodalomban szemberohan vele az alábbi rettentő “szóvihar”: elengedett, átengedő, összeszedett, mély, zárt, ütemes, na és a kedvencem! – feligazodott!!! Hát, ember legyen a talpán, ha első pánikban nem hajítja messze a könyvet, hogy visítva menekülve próbálja értelmi épségét megőrizni… ))

Nem azt akarom mondani, hogy a korrektség, a precizitás, az elmélyültség, a szakszerűség nem szükséges, de a közérthetőség nélkül oktatni nagyon körülményes, borzasztó nehéz, csaknem lehetetlen, de mindenképp olyan, mint szél ellen….(mindenkinek beugrik, mire gondolok itt.) Mivel a puding próbája a – próbapuding(!), e helyt kísérletet teszek arra, hogy szemléltessem a szerintem megfelelő alternatívát

Az ijesztő szimultán, szinkron komplexitás azt jelenti: lovagláskor egyidejűleg a lovas több különféle befolyása (segítsége) összetetten érvényesül. Akár tudatos, akár öntudatlan az adott pillanatban alkalmazott befolyás, a ló számára mindenképp komplex a hatása, azaz egymást kiegészítve(esetleg kioltva!) érvényesülnek a segítségek és ennek megfelelő lesz a ló “válasza” reakciója lovaglásunkra.

Sapienti sat! Ez a mikroszkóp átka! Minél jobban felnagyítjuk, hogy vizsgálhatóvá tegyük a részleteket, annál inkább szemünk elől vész az (átfogó)egész… ))

Vissza a tartalomhoz…