Senki se lehet próféta saját hazájában! – ez jut eszembe akkor, ha a legutóbb elejtett fonalat fölvéve megpróbálom továbbszőni elmélkedésem szőttesét. Ki legyen az oktatóm, ki legyen a mester, akinek a szavára adok, a tekintély, akire hallgatok?!?

Ha az ember manapság beletekint a lovas sajtóba, böngész a megjelent szakkönyvek közt az a benyomása alakulhat ki, nincs is érdemleges magyar szaktekintély, nincs magyar iskola, nincsenek magyar szerzők (legföllebb elvétve, nyomokban)! Mért kell nekünk mindig az, ami külhoni?! Avagy ez kölcsönös? Hiszen Monthy Roberts, Pat Parelli kontra Némethy Bertalan, Endrődy… Amíg mi a külföldi szerzők írásait forgatjuk, tanulmányozzuk, követjük, addig a magyarok elismertek és sikeresek külhonban!

Számomra ez azért is furcsa és nem teljesen helyénvaló, mert igaz ugyan, hogy a ló, mint faj biológiai értelemben egységes, de a lovak egyes egyedei-populációi nemhogy földrészenként, de országonként, nota bene országon belül tájegységenként nagyon jelentősen különböznek. Amit tehát Pat Parelli vagy akármelyik natural horseman tapasztal, kipróbál, alkalmaz, az egy adott terület egy bizonyos ló populációjára illik maximálisan, és ha másutt (minél távolabb) próbáljuk alkalmazni értelemszerűen csökken az érvénye!

Nem az a helyes szemlélet, ha megismerünk bármilyen új módszert, azt rögtön egy az egyben ráillesztjük a mi állományunkra és a legszerényebb elemzés, kritika nélkül mechanikusan, automatikusan kopírozzuk. Önmagában véve, természetesen, igen bölcs dolog minél szélesebb körben tájékozódni elméletekről, módszerekről, alkalmazásokról, újdonságokról vagy éppen tradíciókról, de csakis a sajátjaink megőrzése-megtartása mellett!!!

Modern és hihetetlenül sikeres alkalmazása történt ennek a fölfogásnak az örkénytábori lovaglótanári iskolában. Példájuk méltatlanul merült a feledésbe, holott égetően szükséges lenne újra fölfedezni, föltámasztani. Nézetem szerint ez az Örkénytábor-jelenség ugyanoly hungarikum, mint a “lovasnemzet a magyar”, csakhogy ez utóbbi sokkal inkább egy elcsépelt idegenforgalmi “országimázs” közhely, a régi lovaglótanárok élete-pályafutása-tanítása pedig mai napig érvényes, modern, nem meghaladott, jelenlegi elismerése pedig méltatlan viszonyok renoválására legalkalmasabb lehetne!

Sapienti sat! Folyt.köv.

Vissza a tartalomhoz…