Mitől lettem én lovas?

ÉN attól lettem lovas, hogy MINDEN kritikát borzasztóan a szívemre vettem. NEM megsértődtem, (azaz ANNYIRA MEGSÉRTŐDTEM!) hanem/hogy elkezdtem azon filózni, igaza van-é a bírálómnak?
És persze! – hiú/gyarló ember lévén – elősorban azon pörögtem, hogyan-mivel tudnám megcáfolni őt, és a magam igazát bizonyítani GYAKORLATBAN!!! Mert itt van, kérem szépen, a…z eb elhantolva! Teszünk szép, hangzatos kijelentéseket a zabla vagy a segédszár alkalmatlanságáról. Fönnsőbbséggel nyilatkozunk, leszögezzük a kéz-derék-csikózabla szentháromságát. Közben szerényen hallgatunk arról MILYEN szintű, MEKKORA lovastudás birtokában tesszük ezt? Valamit esetleg nem tudok használni, sikerül eredményt (pozitíve!) elérnem vele?!? Úgy-e, hogy NEM!
Én másfél éven át, naponta 8 lóval, reggel 7-től este 8-ig “lovaztam (Mindent beleértve, a teljes vertikumot, etetés, ápolás, istállómunka, futószáras “földimunka”, lovardai idomítómunka, terepmunka, ugrómunka.) tessék, lehet osztani-szorozni időben ez mennyi munkának felel meg, ha valaki naponta csak 1 órát, hetente csak 2-3 órát, vagy amennyit ti lovaztok.
Tegyük hozzá a tények kedvéért azt is, tárgyilagosságra törekedvén, hogy Én nem voltam IGAZI lovastálentom, nagy tehetség, született zseni. Ergo, nekem több idő kellett a “tökéletességhez”, míg elértem azt a szintet, hogy NEM mernék segédszár, zabla, sötöbö lovas-lovaglási ügyben, ex cathedra, kategorice észt osztani
Ezért hát neke dupla annyi idő kellett a tudáshoz!
Számoljátok ki, hol tartotok, mennyivel jártok már előttem időben, gyakorlatban, tudásban.
Mért írtam ide mindenzt? Elsősorban, mert betegesen grafomán vagyok!
Másodsorban, mert ÉN s a nálam okosabbaktól-többektől-jobbaktól hallottam először az ALÁZATról, annak mibenlétéről, szerepéről a lovaglásban.
Hátha ezzel tudtam közvetve csak egynek is seg(G)íteni akár, közületek…
HAJRÁ FIATALOK!!! ELŐRE, A TUDÁS OXIGÉNSZEGÉNY MAGASSÁGAI FELÉ!