Mert miből áll a lovastudás?! 2 fő eleme van: a technika (mit, hogyan) és az érzés (mennyire). Nem tévesztendő össze az érzés az érzékkel. Ez utóbbi annak a mértéke, hogy ki mennyi idő alatt, milyen gyorsan, milyen könnyedén tudja a megfelelő érzést megszerezni ill. az elsajátított technikát alkalmazni az érzés érvényesítésére.

Vannak ilyen titokzatos, csak vájtfülű bennfentesek számára világos kifejezések a szakzsargonban, mint finom kéz, zárt ülés, könnyed tartás, elengedettség, összeszedettség, velemenő- és menőkészség stb. Sokan bátran használják ezeket, hogy értetlen szemekben hozzáértőnek lássanak, tekintélyt szerezzenek.

Nagy hiba pedig, ha úgy kommunikálunk, hogy tisztázatlanok a használt fogalmak. Ezért oktatás során nyíltan vállalnunk kell, mégoly kínosnak érzett tudatlanságunkat, a legcsekélyebb halovány kétely estén is rákérdezni: ez mi, hogyan értendő, miről is van szó? Sőt! ha netán érzésünk szerint világos a téma, akkor sem árt a kontroll, ugye ez ezt meg ezt jelenti?

A tudatlanság nem bűn, abban megmaradni viszont ostobaság…. A technika nem ördöngösség, kétségtelenül nehéz, de nem kivitelezhetetlen. A fő probléma abból fakad, hogy az ember nem lovaglásra lett teremtve (evolúció), hanem 2 lábon járásra, és csak jóval később, a civilizáció egy magasabb szintjén “lovasított”.

Másik nehézség ugyanebből fakad. Az ember manuális és verbális állat, a civilizáció tett azzá. A beszéd, a kommunikáció legmagasabb szintje a legárnyaltabb, legbonyolultabb problémamegoldó szint. A munka a 2 kéz tevékenysége a közvetlen és a közvetett(szerszámkészítés!) módja a problémák kezelésének.

Lovagolni azonban nem(vagy csak korlátozott érvénnyel) lehet a beszéd ill. a kezek segítségével. A lovaglás nem társalgási avagy kézimunka! Hát akkor mi? A lovaglás szabad fordításban “testbeszéd”, ahol is alapvetően a testünk a ló testével való harmonikus együttmozgására, összeforrasztására koncentrál. A lóval pedig döntő mértékben, minekutána ülünk rajta, a fenék, és a lábak-combok belső felülete érintkezik. Ülünk mondám és ez nem véletlen, hanem alapvetően fontos! Az ülés t.i. egyensúlyozás, nem pediglen kapaszkodás-kulcsolás-szorítás. Sapienti sat! Legközelebb folytatjuk!

Nyájas olvasóm! Ha a monológ nincs kedvedre, ültesd át gyakorlatba tanaimat! Fogj szavamon, ha bármi nem világos a leírtakból, KÉRDEZZ!!!

Vissza a tartalomhoz…