“Le style c’est l’homme! – A stílus maga az ember”…ezt mondta állítólag Buffon a nagy francia természetbúvár és tudós.

Nagyon egyet tudok érteni vele! A stílus borzasztó fontos dolog. És egyáltalán nem mindegy! Ja, én itt és most konkrétan a lovaglóstílusra vonatkoztatva mondom. Jól tudniillik csak szépen lehet lovagolni. A jó lovaglás mindig egyidejűleg esztétikus, szép, vonzó és kellemes látvány. És viszont! A csúnya lovaglás mindig egyben rossz, hibás is.

Sajnálatos módon megtévesztő és félrevezető lehet az a körülmény, hogy különösen laikusok (vagy nem kellően képzett és érett szemmel/szemlélettel rendelkező felületesebb lovasok is akár!) hajlamosak az eredményes, sikeres lovaglást összekeverni/téveszteni a JÓ lovaglással.

Tekintve, hogy a lovaglás páros tevékenység, nota bene a ló tömege-mozgása-készsége meghatározó benne, egykönnyen beláthatjuk, hogy sok esetben a rendkívül csúnya, szakszerűtlen, pongyola lovaglás ellenére is születhet jó eredmény. Egy szinten felül, persze már ennek esélye elenyészően kicsi. Minél följebb lépünk, annál kisebb hiba, tökéletlenség fér bele még a kivitelezésbe. A legmagasabb szinten, már csakis és kizárólag stílusban is tökéletes, precíz, korrekt lovaglásokat konstatálhatunk. A tökéletes, persze nem kell, hogy uniformizált legyen. A legnagyobbak stílusa noha magán visel egyedi jegyeket, a lényegi “sarkpontokban” teljes egybeesést mutat.

Mik ezek a lényegi sarkpontok?!? Semmi egyébre nem kell gondolnunk, mint a lovas szakkönyvek alapfogalmaira. Az ülés, a kéz finomsága, a csizma nyugodtsága, a mozgás harmonizáltsága. Ebben a gondolatmenetben erősen kikívánkozik az a – elismerem, talán sommás és erős! – következtetés, hogy a legsúlyosabb tévedés, amibe kezdő lovasként eshetünk, az, ha a pillanatnyi sikerrel, egy-egy eredményesen megoldott föladattal önmagában megelégedünk ! Persze, az örök kísértés! A sikerélmény! Hát igen, arra valóban vitathatatlanul szükség van. De hatalmas ostobaság ennyivel és csupáncsak ennyivel beérni.

Tény, hogy a verseny jegyzőkönyvek, az eredménylisták, a sport évkönyvei lakonikusan csak magát a tényt rögzítik, az eredményességet. A sikert. A minőséget nem! Mégis! Hosszú távon, ismétlőleg stílustalan, gyenge, hibás lovaglással tartós sikerre nincs példa. Igaz, a sors igazságtalansága és kegyetlensége megnyilvánul abban, hogy néha a szép, tiszta, korrekt lovaglás nem hoz sikert, regisztrált eredményt, vagy akár csak főhajtást-elismerést a lovastársak részéről.

Sok lúd disznót győz?!? Ha a közeg egyhangúlag az igényes szép lovaglás elvetésére hajlik, nekünk is be kell állni a sorba? Szél ellen nem lehet…? Jó példánk, következetes, eltökélt munkánk/igyekezetünk által nem lehetünk előremozdító, színvonalemelő példaképek?!? Az munka mindig megtermé az ő gyümöltseit…. – mondá régen ifjúkoromban ősz mesterem, és ennél jobb nekem se jut most eszembe… )) Legszigorúbb bíránk, a lelkiismeret, a legkegyetlenebb tükör, amit ő tart elénk. Önmagunkat becsapni lehetetlen.

A lónak mindig igaza van! A tények makacs dolgok, akármit is hozunk föl mentségünkre…

Sapienti sat! Lovagoljatok jobban!

Vissza a tartalomhoz…