2013 október 28-án 16 órai kezdettel Harangozó Imre magyar néprajzkutató előadását hallhatta a nagyérdemű közönség, akit Halász Péter, a Gyimesekben élő néprajzkutató, a Honismeret folyóirat szerkesztője mutatott be. Előtte Kelemen Katalin a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár könyvtárosa üdvözölte az egybegyülteket. Röviden szólt népi kultúránk jelentőségéről, és megőrzésének fontosságáról.
  Halász Péter Harangozó Imre életpályáját vetítette elénk, teljesen emberközelbe hozva őt és munkásságát, kiemelve a moldvai magyar csángó közösségekben végzett kutatómunkája eredményeit, és az általa feljegyzett archaikus népi kultúra elemeit. Érdemes szót érteni a székelyekkel és a csángókkal, mert azoknak sorsával is megismerkedhetik az ember – boncolgatta Halász Péter. Egy olyan világ nyílik meg előtte, amely a szem elől rejtve marad sokak számára.
  Harangozó Imre kutatásait a moldvai magyarság körében a már említett megéléssel végezte. Kutatómunkáit már a rendszerváltás előtti időszakban elkezdte. Az "Anyám, anyám, Szép Szűz Márjám..." című kötet is aprólékos munkáról árulkodik. A kötet a moldvai csángók régi imádságait és ráolvasásait tartalmazza. Eme munkát kizárólag a moldvai csángók körében ejtette meg. A kötet 1992-ben látott napvilágot, amelyet a szerző 2012-ben kibővítve újból kiadatott cd-melléklettel együtt. A 2010-ben megjelent Transzcendens trambulin – Korunk felfogása és a moldvai csángók hagyományai az utolsó átmenet rítusrendjével kapcsolatban munka teljesen elvarázsolt. Egy olyan kaput mutatott meg, amely nyitott volt és maradt a mai ember számára, s mégsem látja. Ebben a kötetben a hagyományos halottkultusz rítusa elevenen tárul elénk. A hajdani közösség időszemléletének világképéről, annak hitvilágáról alkot képet, térben elhelyezve.
  Harangozó Imre újkígyósi származása nem befolyásolta, hogy a több, mint két évtizedes munkája során maradjon közelségben maradjon a székelyekkel és csángókkal. Szeretettel beszélt a munkája közben őt ért kellemes és tartartalmas élményeiről. Gyűjtőmunkájának szerves részévé vált a közvetlen társalgás, az egyén és a helyi közösség megismerése. Tapasztalatai és következtetései is erre utalnak. Igazi kincsként maradt ránk a nemcsak a moldvai csángók körében máig is élő régi imádságok, ráolvasások, s a halotti kultusz megannyi rítusa. Hogy mit jelent egy mai ember számára ez az elénk tárt érték, az az egyéntől függ. Ha visszakanyarodnánk a gyökerekhez, akkor újra tudnánk értékelni mindazt, ami magától értetődő és mégsem veszünk észre. A feledés elleni "gyógyszert" próbálja belénk adagolni Harangozó Imre. Újra láttatni próbálja gazdag népi örökségünket, hiszen egy nemzet fiai vagyunk bárhol is élünk e Földön. Népi kultúránk, akár a világító fáklya a vaksötétségben, úgy tör utat lelkünkben, ha mi is vevők vagyunk rá. Jobban tudjuk értékelni környezetünket, egymást, és nemcsak elfogadjuk, hanem szeretni is fogjuk azt a közösséget, amibe beleszülettünk. A népi üzenetben rejlő szent és a profán közötti szakadék eképpen úgy elmosódik, mint a teremtett világban munkálkodó teremtőerő.
  Megjegyezendő, hogy az előadást Timár Karina Csíkszeredában tanuló pusztinai diáklány énekei tették meghittebbé.

Borbé Levente