Saját otthonomban, amelyet több esztendeje kialakítottam magamnak, többé-kevésbé jól érzem magam. Nem tudom ez mennyire önteltség, vagy egyszerűen hóbort, de valahol kell léteznie annak a helynek, ahol szívesen pihenünk meg. Ahol múlóban van a zűrzavar, és helyét felcseréli a csend nyugtató rendje.
Az otthonnak része mindaz, amit érzékélünk, teljességgel benne vagyunk létünk formai és azontúli zsigereiben, bárhol is tartózkodunk. Részünk a minket körülölelő szobák, a folyósó, a ház, a kert, és a kerten túli nagyvilág, ahol néha jó megmártózni, netán alámerülni és lemosni a folytonos keresés porát. De részünk mindaz, amivel kapcsolatban vagyunk, ami egyáltalán valamiféleképpen megtalál és megérint minket.
Az útkeresésben meglelni másokat, önmagad, hogy azok mégse legyenek hamisak, a valóság tükörképének ritka kincsével lehet, az őszinteséggel. Borsodi L. László 2013 decemberében elénk tárt kötetével megtette mindezt. Ezen a Parton egy kicsit minden más, mint azelőtt. Az éberen maradásnak egyik kiváló eszköze a kíváncsiság. A kíváncsiság megtartása pedig a folytonos kutatás-keresés, amellyel teljesebbé növi ki magát a lét értelme. A magaddal szembeni hűséggel hullámzó érzelemvilág kitárva szárnyait befogad és egyben átsegít mindazokon, ahol megszületik a teher. Borsodi László az igaz, helyes út keresése közben elvezet transzcendens világának bugyraiba, ahol a teher mint lehetőség sejlik fel. Úgy is szokták mondani, hogy amit átélünk, annak válunk igazi részeseivé.
Igazi hozzáértő kalauz, aki tudja hogyan vezessen át a túlsó partra, ahogyan a jóérzésű emberek teszik a gyalogátjáró előtt próbálkozó idősekkel. Teljesen részesei lehetünk a megelevenedett gondolatainak. Végigsétálhatjuk azokat a stációkat, ahol jómaga is „elidőzött”, keresztül ment. Ebben a valóságban a kérdések eltörpülnek, helyettük ott vannak a kézzelfogható tájak, és a keresgélés alatt megbúvó érzések. Ugyanakkor fellelhető a kertből a kapun át kivezető ösvény, amely elburjánzik a szélrózsa minden irányában. Az a kert, amely mindenkor és mindenhol létezik, bárhol is tartózkodunk, hiszen egy csoda menedék, biztonságot nyújt, elhatárol és megvéd. Mindenekelőtt az a hely, ahol fel lehet készülni és megerősödni.
A keresés őszinteségének szépsége felszabadít, még akkor is, ha néha mélységekig rángat le. Hogy miként dolgozza fel valaki az egyébként mindig is létező, de magában rátalált szabadságot, amely jutalomként tört elő belőle, az már nagyon egyedi. Ha őszintén teszi, akár a költő, akkor annak mindenképp meglesz a gyümölcse.
Kellemes szemlélődést, keresgélést és barangolást kívánok a kötet, egy-egy vers vagy gondolat olvasása és újraolvasása közben.
Borbé Levente
2014. január