A hajdani ifjúsági önképzőkörök a gimnáziumokban működtek. Tanórán kívüli tevékenységek egy részét foglalták magukban. Kitért az irodalom, a tudományok és a művészetek minden egyes területére. A körökön a diákok elmélyültebben egy adott témával foglalkozhattak, az érdeklődési körüknek megfelelően. Ugyanakkor elősegítette a diákok írásbeli, szóbeli kifejezőkészségét, miközben látókörük egyre jobban szélesedett, önállóságra sarkallta őket, növelte vitakészségüket és az önbizalmukat. Egymást lelkesítve jobban ki tudták aknázni tehetségüket.
   A felsoroltak azt bizonyítják, hogy az önképzőkör kiegészíti mindazt a tudást, amit a diákok a tanórákon sajátítanak el. Az önképzőkör volt az iskolai színjátszókör kibontakozási helye is. Mindenképp az éles gondolkodású tanulók számára pozitív hatással bírt. A diák egy olyan alapot tudott elsajátítani, amelyet az elkövetkezendő élete során kamatoztathatott.
   Természetesen, mint mindig, voltak ellenérvek is az önképzőkörök hatékonyságáról, de annyira nem tudták befolyásolni azt, hogy ne maradjon fenn.
   A gimnáziumokban az önképzőkörök egy éveleji alakuló gyűléssel vették kezdetüket. Pályázatokat hirdettek, amelyekre pénzbéli jutalom is járt. A pályázatokat a gimnázium tanárai, néhány esetben tanfelügyelők, csíkszeredai ügyvédek, jegyzők, orvosok, társaságok is, állították össze, és ők is értékelték ki. A pályázatok elbírálása után a tanulók ünnepélyes keretek között átvehették jutalmukat. Azonban akadtak olyan esetek is, amikor a kitűzött tételekre (kiírt pályázatokra) nem kaptak jelentkezőt. Az önképzőkörök beszámolói statisztikákon alapuló, bizonyos sablon alapján megírt dokumentumok. Az összefoglalt iskolai tevékenységek korhű lenyomata.
   Az önképzőköröknek volt pénztárosa, aki vezette a tagságdíjakból és egyéb forrásokból származó pénzösszegeket. Mindig elkészítették az előző tanév egyenlegét, hogy mennyi pénz maradt. Beszámoltak a hátralékokról és az évi bevételről is. Fontosnak tartották felsorolni a kiadásokat különböző jutalmakra, rendezvényekre, újságokra és lapokra, szemléltető eszközökre, képekre, s azok rámáztatására, könyvekre, a diáktisztviselők jutalmazására stb. Elszámoltak arról is, hogy mennyi maradt készpénzben. A diákok tevékenységeinek kiemelkedő munkáit a Haladás című emlékkönyvekbe archiválták.

   Bándi Vazul, a gimnázium hajdani igazgatója A Csíksomlyói Római Katolikus Főgimnázium történetében említi, hogy az önképzőkörökhöz hasonló tevékenységek nyomaira bukkantak az 1850-60-as esztendőkben. Diákok verses füzeteit találták meg.
   1865-1866. tanévben a gimnázium hatodik osztályában irodalmi kör működött. Bimbók címmel lapot szerkesztettek.
   A tényleges hivatalosított önképzőkör 1870. január 29-én alakult meg. Az első közgyűlést a lelkes diákok Adorján Imre földrajz és természettan tanárukkal tartották meg. A gyűlések napját előre leszögezett időben kéthetente tartották meg. A tagokat jelentkezésük alapján képességük szerint vették fel. A kör alapszabályait pedig az Esztergomi önképzőkör mintájára dolgozták ki.
   1871-1875 között az önképzőkör tevékenysége, mint szervezet, szünetel. Viszont a diákok több lapot is működtetnek: Tavaszi Bimbók, Heti Folyóirat és Haladjunk címen. A lapokban álnéven írtak.
   1874-1875. tanévtől Imets Fülöp Jákó igazgató támogatásával az önképzőkör új erőre kapott. Vezető tanárként Király Lajos magyar anyanyelv tanárt választották meg. Továbbá az Önképzőkör folyóirat biztosította a diákok kiemelkedő munkáinak a megjelentetését, valamint folyóiratban megjelenő bírálatát és eszmecseréjét.
   1878-1879. tanévben Móricz Gyula, a magyar anyanyelv tanára, aki az önképzőkör új ügyvezetője lett, javaslatára a kiváló diákmunkák kézirataiból Haladás címen évkönyvet szerkesztenek.
   1881-1882. tanév első közgyűlésén különféle indítványokat tűztek ki célul: minden egyes tag dolgozatot kell leadjon, valamint egy bizottság felállítását a felmerülő alapszabályok kiegészítéséhez.
   1884-1885. tanévben az önképzőkörökön belül divatba jönnek a megemlékezések. Ugyanebben az esztendőben március tizenötödikén, szent Katalin, a gimnázium védőszentjének ünnepén Bodos Lajos hittan, latin és görög nyelv oktatója a kör vezető tanára, elsőként emlékezett meg az 1848-as forradalom- és szabadságharcról. A Haladás című albumba tovább gyűjtötték a diákok értékes anyagait.
   1888-1889. tanévben Wieder Gyula, a magyar és német nyelv oktatója, a kör vezető tanára, a III. gyűlésen megemlékezést tartott Batthyány Lajos grófról és az aradi vértanúkról. Nyilvános gyűlés keretén belül megünnepelték Mátyás király születésének 400-ik évfordulóját, és megemlékeztek Széchenyi István halálának 30-ik évfordulójáról.
   1889-1890. tanévben Fülöp Árpád, a magyar és latin nyelv oktatója a kör vezető tanára. Az alakuló gyűlést szeptemberben tartották meg Bándi Vazul igazgató jelenlétében. A tehetséggondozásra téve a hangsúlyt, kiemelve a versírást.
   1892 novemberében az ifjúsági önképzőkör vezető tanára Kassai Lajos, a gimnázium magyar és latin nyelv oktatója lesz. A diákokkal megemlékeznek Arany János halálának tizedik évfordulójáról, Jókai Mór ötven éves írói munkásságáról, valamint Jósika Miklós születésének századik évfordulójáról. A hetedik gyűlésen az önképzőkör változtatásait tisztázták, amelyet az igazgatónak is láttamoznia kellett. A nyolcadik gyűlésen Kassai Lajos megemlékezik Gyulai Pál íróról.
   Az 1896-1897-es tanév önképzőkörének alakuló gyűlését szeptember elején tartották. dr. Balló István, a gimnázium magyar és latin nyelv oktatója az ifjúsági önképzőkör vezetőtanára, aki igen lelkesen ír az értesítőkben az önképzőköri tevékenységek sikeréről. Többek között a kör irodalmi alkotásokban és szavalatokban gazdag munkáját fejtette ki. Történelmi megemlékezéseket is szép számmal tartottak. Közöttük a legemlékezetesebb az 1897-es március 15-i ünnepség. Nagyszabású zenés programmal is készültek, amelyet sikerre vittek. A nagy ünnepségre helybéli és vidékről jött közönség zsúfolásig megtöltötte a nekik szánt teret. Az 1899-es értesítőben már a természettudományok hasznáról is bekerült Csedő András VIII. osztályos diák dolgozata. 1901-től intenzívebbek voltak a vitafórumok a gimnázium szaktanáraitól kitűzött témák mentén. A kör tagjai, többek között, 1903-ban megemlékeztek Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulójáról.
   Dr. Balló István magyar-latin nyelvtanárt, aki egyben az önképzőkör vezetője, az értesítő királyi tanfelügyelőként is említi. Az 1906-1907-es tanévben egyre fokozottabban kezdett tevékenykedni az önképző diákzenekar.
   Az 1909-1910-es tanévtől az önképzőkörök diákjai előadást tartottak egy bizonyos témában az iskola többi tanulójának.
   Az 1910-1911-es tanévben nem találtam utalást az önképzőkör vezető tanárára, viszont több tanár is tiszteletét tette a gyűléseken: Pál Gábor igazgató, Ágner Béla és Kádár Ferenc tanárok.
   Az 1911-1912-es tanévben Kádár Ferenc magyar-latin nyelvtanár lesz az önképzőkör vezetője, aki egyben az ifjúsági könyvtár őre is. Az alakuló gyűlést szeptember elején ejtették meg. Az önképzőkör szabályait felújították. Az önképzőkör számára már három folyóirat járt rendszeresen: Az Élet, Új idők és a Vasárnapi újság.
   1913-1914-es tanév ifjúsági önképzőkörének vezetője Ágner Béla magyar-latin szakos tanárt választották. Az említett folyóiratok mellett még a Magyar Kultúra és az Alkohol ellen lapok is jártak.
   Az 1914-1915-ös tanévben Ágner Béla háborúban bekövetkezett halála miatt Szlávik Ferenc magyar és latin nyelvtanárt választották az önképzőkör élére. Elsőként rá emlékeztek az önképzőkör tagjai.
   A háborús viszonyok kikezdték az önképzőkör zökkenőmentes tevékenységét. Az 1915-1916-os október elején megtartott alakuló gyűlését már Stoiber Ottó magyar és latin nyelvszakos tanár vezette le. Az önképzőkörnek járt újságok: Élet, Vasárnapi újság, Magyar Kultúra.Megjelent a Márton Áron Főgimnázium 2017-2018 tanévről szóló évkönyvében.
   Az ifjúsági önképzőkör az 1916-1917-es tanévben szünetel. Oka a világháború. A román betörések miatt az előadások nem kezdődhettek meg.
   Az 1917-1918-as tanév szeptemberében Kádár Ferenc magyar-latin nyelvtanár vezetésével újraindul az önképzőkör. A nehézségek árán is tartottak gyűléseket, még pályamunkákat is sikerült meghirdetni. Ebben az esztendőben csak az Élet című folyóirat járt.
   Az 1918-1919-es tanévben Wágner Sándor magyar-latin nyelvtanár vette át az önképzőkör vezetését. Az akkori fővárossal, Budapesttel való összeköttetés miatt lapokat nem lehetett járatni. A rá következő tanévben, ha szerény körülmények között is de fenntartották az önképzőkört.
   Az 1919-1920-as tanévben dr. Csipak Lajos magyar-latin nyelv-tanár lesz az önképzőkör vezetője. A rá következő tanévben az Önképzőkör és a Mária Kongregáció diákjai mindkét ifjúsági egyesületben tevékenykedtek. A gyűlések megtartását a háborús viszonyok gátolták.
   Az 19201-1922-es önképzőkörnek újra Wágner Sándor a vezető tanára. Itt már a háború nem annyira érezteti hatását. A megszokott tevékenységek kezdtek visszaállni régi medrükbe.
   Az 1922-1923-as tanév értesítője kétnyelvű lett. Újra dr. Csipak Lajos lett az önképzőkör vezetője. A kör és vezetője a Petőfi ünnepély jövedelméből létrehozta a Petőfi-alapot, amelynek célja a jövőbeni Petőfi dolgozatok jutalmazása.
   Az 1923-1924-es értesítő semmilyen ifjúsági körről nem számol be. Az 1924-1925-ös esztendőben a Jókai ünnepségnek alapjából, már a másik évre is gondolva, pénzt különítettek el az Egy vidék népszokásainak feljegyzése, Egy székely falu népdalainak gyűjtése pályázatokra. Előfizettek két lapra: a Hírnökre és a Pásztortűzre.
   Az 1926-1929 tanévekről szóló évkönyvben is csak a Mária kongregációt említi meg, mint a fiatalok egyedüli egyesülete. Az ezt követő 1929-1935. tanéveket felölelő időszak évkönyve sem tesz semmi utalást az önképzőkörökre.
   Az 1940-1941-es értesítő világosan leszögezi, hogy az első világháború utáni impériumváltás lassan de biztosan elhallgattatta az önképzőkört. Megszűnésének egyik fő oka, hogy legalább felerészben román témájú és nyelvű előadások kellett volna elhangozzanak. Az ehhez a kéréshez igazodó alapszabályok lefektetését sem a tanárok sem a diákok nem vállalták. Addig is a Mária kongregációban leltek menedékre a diákok, hiszen oda nem kértek külön alapszabály módosítást. Itt találtak magukra az önképzőkörösök. A vallásos lelki gyakorlás mellett önképzéssel járó hasonló munkát is vállaltak. A tanév újraválasztott vezetőtanára dr. Csipak Lajos lett és maradt a háború végéig. Mivel az önképzőköri munka folyamata az előző évtizedekben megtört, a diákok újra el kellett sajátítsák azoknak praktikáit.
   Az 1941-1942-es esztendőben a kezdeti fellángolás után, a háború szülte nehézségek miatt kevesebb előadás született. Irodalmi, társadalmi és történelmi előadások voltak bemutatva.
   1942-1943-as tanévben az önképzőkör új formát öltött. A Mikes Önképzőkör nevet kapta. Volt mottója is: „Ne kívánjunk egyebet az Isten akaratjánál” (Mikes). Az alakuló gyűlést október elején tartották meg. A háborús időszak szintén rányomta a bélyegét az önképzőkörök munkásságára is. A nemzet és annak hősei kerültek előtérbe. A rá következő esztendőre is a fentebb kifejtett nézőpont volt az uralkodó. Többek között az önképzőkör csapata bekapcsolódott a nyelvvédő mozgalomba.
   A második világháború utáni időszak eléggé zavaros. Önképzőkörökről nem beszélnek. A gimnázium az 1948-as tanügyi reform után ugyanúgy, mint más iskolák az országban, állami oktató intézménnyé vált. Viszont a diákoknak továbbra is igényük volt körökre. Az önképzőkör szelleme, habár más körülmények között, de megmaradt. A tantárgyaknak megfelelően folyamatosan szakkörök indultak, amelyek lassan kiegészültek más jellegű sport és technikai körökkel. Az egyik ilyen a repülő és más járművek modellezése volt. Köröket tartottak az iskolában, kimondottan a tanítás utáni időszakban, de lehetőség nyílt a később megalakuló pionírházakban is többlettudást szerezni. A rendszerváltás utáni években a szakkörök némelyike ideig-óráig megmaradt, de részben átalakultak foglalkozásokká, vagy a kornak megfelelően divatosabb nevet kaptak.

Bibliográfia

1. Antal Imre. „Tisztesség adassék” Lapok a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium történetéből. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 1994
2. ***Csíkszeredai Líceum Monográfiája 1668-1968, Csíkszereda, 1906
3. Pedagógia Lexikon, harmadik kötet L-Q, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1978.
4. Róth András Lajos: A székelyudvarhelyi iskolai önképzőkörök tevékenységéből. 1, In. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok XV ., Areopolisz Egyesület, Székelyudvarhely, 2016. 206-238 o.

Tallózás a csíksomlyói/csíkszeredai gimnázium értesítőiből/évkönyveiből: 1870-1944. tanévek