Megjelent a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium 2018-2019. tanévről szóló évkönyvében
Bevezető
A második világháború alatt a bécsi döntés értelmében Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, amelynek nagyvonalakban Székelyföld is része volt, írja az 1940-41-es tanévről kiadott gimnáziumi évkönyv. Iskolánk újra a magyar tanintézmények vérkeringésébe került be. Az új helyzet új kihívások elé állította a vezetőséget. Lelkesedésük meglátszott az igazgatói és a tanári munkán egyaránt.
A minősítési lapok
A magyar iskolák igazgatói, tanárai és tanítói számára személyreszólóan készítették el a Minősítési Lapot. Ez tartalmazta az illető tanár / tanító személyes adatait: születési helye, családi állapota, tanulmányai és tanulmányi útjai, tanított szaktantárgyai, nyelvismeretei, milyen tanfolyamon vett részt és mi volt az előzetes gyakorlati működése (hol dolgozott, mit tanított). Továbbá kitért a tanár katonai, harctéri szolgálatára; az iskolán kívüli elfogadottságra, polgári kitüntetéseire; a tudományos, az irodalmi, a gyakorlati és társadalmi munkásságára; valamint szerepét hangsúlyozva az iskolán kívüli népművelésben és leventeoktatásban.
A személyes adatokat a szolgálati adatok követték. Itt a hivatali fogadalomtétellel és esküvel folytatódik az adatlap. A fizetés szempontjából beszámítható szolgálati idő kezdetét és a besoroló rendelet számát tüntették fel. Még azt is dokumentálták, hogy van-e lakása és az milyen helyiségekből áll, de a két hónapot meghaladó betegségeiről és szabadságáról is be kellett számolni - személyesen. Nem maradhatott ki az sem, hogy volt-e fegyelmileg büntetve, s annak részletes leírását is kérték.
Az utolsó kérés amit ki kellett tölteni az a szolgálati táblázat volt, amelyben szerepelt: a hatóság neve és az intézkedések megjelölése (kinevezés, áthelyezés stb.), az okmány szerinti más intézményben eltöltött időtartam, az alkalmazás minősége (helyettes vagy rendes, azaz cimzetes tanár), fizetési besorolások és fokozatok, az intézet helye és jellege, valamint az intézményben töltött szolgálati idő.
A fentiekben leírtak azt bizonyítják, hogy a minősítési lapok részletes leírást adtak az igazgató, tanár és tanító személyéről, felkészültségéről, gyakorlati munkásságáról, és az intézményen kívüli tevékenységéről. Mindezen adatok árnyékában az igazgató köteles volt tanárkollégáit ellenőrizni és minősíteni. Ezekre az alkalmakra szintén szabványosított lapokat kellett kitölteni.
Az igazgatói látogatások kimutatása
Az igazgatónak a tanárok ellenőrzése során és után az "Igazgatói látogatások kimutatása" hivatalos ívlapot kellett kitöltenie. Ebben szerepelt a leellenőrzött tanár neve, a tanév, a nap és az óra pontos ideje, hányadikos osztályban történt, milyen tantárgy (tanítási egység) bemutatásán vett részt. Mindezt az igazgató írásbeli értékelése követte, és a tanár aláírásával volt láttamozva. Megjegyezendő, hogy minden egyes tanár számára külön ívet használtak.
A minősítések során kiderült az is, hogy ki kezdő és ki gyakorlott pedagógus. Munkájuk során figyelembe vették a tanár módszeres tevékenységét, vagyis mennyire következetesen adja le az általa képviselt tantárgyat. A tankönyvhiány nagy gondott okozott akkorjában is.
Az igazgató külön figyelmet fordított a módszerek helyes alkalmazásának egyeztetésére. Együtt beszélték meg, hogy melyek lehetnek azok a korszerű gyakorlati metódusok, amelyekkel könnyebben levezethetik az órai tanítást ("A tanár úrral megállapodtunk a leghelyesebbnek látszó módszer alkalmazását illetőleg"). Hangsúlyt fektetett arra is, hogy minden egyes diák a hiányos ismereteit pótolja. Külön kiemelte azt a hibát, miszerint a tanár ne jóelőre nevezze meg a tanulót, akit kérdezni akar, mert az osztály többi része ilyen esetben nem lesz aktív.
Tantárgyanként is számtalan probléma vetődött fel. A számtannál a diákok nehezen birkóztak meg a szöveges feladatok megoldásával, illetve a gyengébb gyerekek külön foglalkoztatására hívta fel a figyelmet ("Igen nehezen tájékozódnak a szöveges példák megoldásánál; nem ismerik fel a megoldást, illetőleg az elvégzendő műveleteket"). Magyar nyelv és irodalomból a gond a gyakorlati nyelvtani és olvasmánypéldáknak az egyszerű változatát javasolta az igazgató, a gyerekeknek szánt anyag könnyebb megértése végett. A diákok helyesírásának fejlesztésére a tanórán a tollbamondás volt ajánlva ("Különösen a nyelvtani szabályok érzékeltetésére felírt példákra kell nagy gondot fordítani. Ezek – ha nem elég világosak –, csak nehezítik a megértést és feleslegesen terhelik a kis gyerek agyát"). A nyelveknél nagy hangsúlyt fektettek a fordításra és a helyes kiejtésre.
Azonban a dicséretek sem maradtak el. Külön kiemelte egyes tanárok vonzó személyiségét, türelmét, és megértését a diákokkal szemben ("A tanár személyisége vonzó és sok megértéssel foglalkozik a gyerekekkel. Igyekszik őket önálló gondolkozáshoz szoktatni és nagy türelemmel vezeti rá őket a példák helyes megoldására"). Elemzéseiben írt arról is, hogy mennyire fontos egyes osztályokban a megnyerő magatartás. Kitér arra, hogy egyesek órája egyenesen élvezetes . Az órák alatt látott és tapasztalt nagyszerű ötleteket szívesen lejegyezte. Mintaként tálalta fel. Például egy nehezen érthető költemény kidomborításánál figyelt fel a tanár módszerére, hogy a diákok milyen könnyen magukba szívták a vers mondanivalóját. Vagy a térképen való tájékozódás mennyire hasznos, egyben objektív minősítést tud adni a gyereknek, hiszen a lurkó, távol állva társaitól, "a súgás veszélyének sincs kitéve".
Érdekességképpen beszámol arról is, hogy a tanulók a természetrajzi órákon felszabadultak, közvetlenek a tanárral szemben, és előszeretettel dolgoznak az óráján. Sikernek könyvelhető el az a tény, mikor a pedagógus a tanórához tartozó anyagrészt filmvetítéssel tette színesebbé. Abban az időben ritkaságszámba ment eme lehetőség.
Az igazgató, akinek tanári értékeléseiből összeállítottam a beszámolót, dr. Pataki József történelem és román szakos tanár volt.
A dokumentumok által tett időutazás közvetetteb módon tárta elém azokat a pedagógiai módszereket, amelyeket a "kis magyar világban" alkalmaztak iskolánkban. Összességében véve figyelemfelkeltő kordokumentum.
Az irattári anyagot Antal Katalin titkárnő bocsátotta rendelkezésemre.
Borbé Levente, könyvtáros