Volt alkalmam az újesztendő elején megcsodálni a Guzsalyas Alapítvány keretén belül megszervezett "Barangolás Kirgizisztánban" kiállítást. Igaz, az előadásról részben maradtam le, mert, mikor a helyszínre érkeztünk többedmagammal, Benkő Éva kedvesen fogadott utána mesélt a kiállítás anyagáról, és minden egyes kérdésünkre készségesen válaszolt.
A kiállítás anyaga teljesen megbabonázott. Gyönyörű nemezelt faliszőnyegek és más tárgyak elkalauzoltak egy ősi világba, amelynek mi magyarok is részesei voltunk.
Vidák István a Kárpát-medencei nemezkészítő felélesztője 2009 nyarán szervezte meg magyarországi és erdélyi hivatásos nemezelők számára a Kirgizisztáni utat. Kirgíziában még mindig él a nomád pásztorkodás, nemezsátorban laknak, még a városokban is felhúzzák ünnepnapokon. Annyira fontos ez a sátor a kirgizeknek, hogy e csodálatos építmény tetőkarikája zászlójuk egyik szimbóluma lett. A tanulmányút célja az ősi nemezkészítési technikák ellesése a helybéliektől, a pásztorok életmódjának tanulmányozása, valamint a magyar és a kirgiz nép közötti rokoni kapcsolatok kutatása volt. A kirgizek büszkén tartják ezt az "ősi" rokonságot, rovásírásukkal és a fehér szarvasról szóló eredetmondájukkal is ezt igazolják. Benkő Éva elbeszélése alapján a kirgiz sátor hasonlít legjobban eleink jurtájához. A jurta minden egyes alkotóeleme úgy, mint a benne lévő berendezés külön jelentéssel bírnak. Még a városokban is megmaradt a mifelénk hozományos ládának ismert tároló, amire napközben az ágyneműiket rendezik el. Asztaluk alacsony, amit körülülnek, mindenütt nemezterítő található. Ezeknek a terítőknek a mintázatuk szintén külön jelentéssel bírnak.
A nemezsátrak a mai szent napig is a szakértők kézimunkáját dicséri. Ehhez a sátorhoz a fűzfát használják alapanyagul.
Különleges élményben volt részem. A Nemezelés földjéről hoztak egy darabkát nekünk, hogy átitassuk magunkat azzal az ősi érzéssel, amelyben elődeink szerves részeseiként élték mindennapjaikat. A kézművesek, a sátorkészítők, a nemezkészítéssel jurtát cifrítók, a szövők munkái elkalauzoltak egy legendával és mesével teli világba. Ott ahol az egetverő havas hegycsúcsok büszkén néznek a völgyben lakó pásztorkodó emberekre, akik tavasztól-őszig fent élnek a hegyekben háziállataikkal együtt, nemezsátrakban laknak ebben a mesés csodákkal határos országban.
A kiállításról készítettem néhány képet, igaz nem adja vissza azt a lélekemelő hatást, de betekintést nyújt e nép szépséges világába.
Jó hír, hogy Vidák István a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvánnyal együtt tervbe vett egy erdélyi sátorkészítő tanfolyamot is.
Borbé Levente
Írva:
2010. február végén