2012. január huszonhetedikén este 18 órai kezdettel Szőcs János történész, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum hajdani igazgatója tartott előadást a csíkszeredai Polgármesteri Hivatal dísztermében Gyimes-völgy története címmel. Szőcs Jánost A Honfoglalás előtt-től az Európai Unió utánig előadássorozat keretén belül kérték fel az előadásra. A történész otthonosan mozgott a témában, hiszen Gyimes szülöttje.
Bevezetőként Gyimes völgyének természeti viszonyait mutatta be, majd a szó eredetét, az emberek betelepülését, történelmét ecsetelte, valamint a nemzetiségi hovatartozásukra adott választ az egybegyűlteknek.
Gyimest Patakországnak is szokták emlegetni, mert a Tatros kisfolyó árterületének patakai mellet húzódnak meg a házak. Minden patakrész egy hosszú utcának, némelyik falunak felel meg. A Gyimes elnevezést a régi magyar gím (Ghemes) szóból származtatják, jelentése szarvas.
A gyimesi völgyek és patakok a XVII. századig teljesen néptelenek voltak. A feltételezések szerint 1626-ban építteti meg Bethlen Gábor a ma Rákóczi néven ismert várat, ahol magyar, később osztrák-német katonák családjaikkal laknak. A vár Erdély és Moldva határánál épült fel, amit később maga II. Rákóczi Ferenc is megerősített. Eredeti funkciója a betörő tatárok elleni védelem volt. Nagyrészt helyi sziklákból építették fel, használva téglát is.
Gyimesvölgye a kialakult tévhitekkel ellentétben csak a XVIII. század elejétől, a Moldva felől érkező magyar népcsoportnak köszönhetően (csángók), alulról felfelé haladva kezdett benépesedni. Természetesen közöttük megtalálhatóak a székely családok is. Első telepesei a moldvai magyarok voltak, akiknek őseit a feltételezések szerint Nagy Lajos királysága idején telepítették a Mezőségről Moldvába, egészen a Szeret folyóig. Az akkori Magyar Királyság határa a Szeret folyóig nyúlt ki.
Tehát, amint a fentiekben is említve volt, legtöbbjük a Moldva felől érkező magyar népcsoport leszármazottja, akik a tatárbetörések és a kuruc-labanc háborúk idején még vándoroltak két hazájuk között. Téves elképzelés az is, hogy a madéfalvi vérengzés székely menekültjei Gyimesvölgyébe találtak volna menedéket, mivel a császári csapatok ellenőrizték a gyimesi vár környékét. Nagy részük a megtorlás elől Moldvába menekült, a politikai helyzet változása után néhányuk visszaszállingózott saját hazájába és a Gyimesekbe is. Az 1770-es években Gyimes lakossága meghaladta az 500 főt.
A csíki lakosság egy része az 1848-as forradalom és szabadságharc idején húzódott meg Gyimesben. Fontos momentum a gyimesiek életében az 1934-es gyimesbükki és gyimesközéploki felkelés, amelynek fő okai az akkori gazdasági helyzet, valamint a nemzeti identitás megőrzése volt, ugyanis a trianoni békeszerződést követően egész Románia területén a magyar iskolákat megpróbálták románosítani. A gyimesiek zöme pedig nem volt hajlandó gyerekét csak magyar iskolába adni. A lázadás oka az adóterhek növelése, és ennek ellenébe való vagyonelkobzás. A megmozdulást Tankó Imre Vajda vezette, aki főbb követelésüket papírra vetve az illetékes szerveknek adta át. Követelésükben helyet kapott a javaik visszaszolgáltatása, az anyanyelvű oktatás, az utak javítása (főleg akiknek fűrésztelepe volt), a földek helyi kézbe való kerülése és a szabadgyűlések megszervezése. A hatalom megtorlással válaszolva Tankó Imre Vajdát három hónap, Sántha Anna Perdit pedig egy hónap fegyházbüntetésre ítélte, de más személyeknek is róttak ki kisebb büntetéseket.
A gyimesiek nyelvjárásának nagy része a régebbi felcsíki székely tájnyelv maradványa, amely a székely falvak határával magyarázható. A vidék zártsága végett jobban fennmaradtak a régies kifejezések és szokások, mint Székelyföldön. Hasonlóan történt a Moldvai magyarok körében is, akik távol esve a magyar nyelvterülettől megőrizték a régi magyar nyelv archaikus elemeit.
János bácsi kutatásai nyomán elmondható, hogy a csángó nevet a XVII. században kapta a népcsoport, ami összefügg a már említett háborúskodással, Gyimes vidékének keleti részén, mivel országhatárt képezett, nem sikerült a végleges letelepedés. Az emberek csángáltak, vagyis vándorló életmódot folytattak. Ebből alakult ki a csángó szó. A Tatros folyó nevét a tatárosból nyerte, míg a Lok név szláv eredetű, jelentése: patak menti rét.
A gyimesi lakosság sajátos kultúrájának kialakulásában fontos szerepet játszott a szomszédos népek befolyása, és a háborúk alatti népek szokásainak átvétele. Ha kultúráról van szó érdemes megjegyezni, hogy az első iskolát Gyimesben 1825-ben alapították Középlokon.
Az előadást Tankó Gyula gyimesi néprajzos és tanár egészítette ki, beszélvén a gyimesi népzenéről, a helyi szokásokról, amelyek a vidék zártsága végett jobban fennmaradtak, mint Csíkországban.
Hozzátenném, hogy a történetet emlékezetből írtam. Lehet, hogy néhány forrást jómagam fűztem bele.
B.L.