márc. 2008
till crash gordon
március 16., vasárnap, 22:42
kedves barátom kiállítása
megtekinthető a Kiadó Kocsma felső helységében (Jókai
tér, az Oktogon mellett). enyhén beteg, de többek között ezért
rajzolt eddig két borítómra is, meg még ki tudja, mennyire fog.
tegyetek egy szürreális kirándulást április 11ig.
képei megnézhetőek, átérezhetőek, elgondolkodtatóak, majd megvásárolhatók.
nincs is idillibb kelléke egy hálószobának, mint az AB képrejtvény.
képei megnézhetőek, átérezhetőek, elgondolkodtatóak, majd megvásárolhatók.
nincs is idillibb kelléke egy hálószobának, mint az AB képrejtvény.
mocun hittar alla!
március 16., vasárnap, 22:36
gudarnas equinox
március 16., vasárnap, 21:53
örömteli hír: kezdem utolérni magam
tevékenységeim terén :p
elég eseménytelen így e blog, csak arról szól, hogy megint előrébb, megint sikerült befejeznem dolgokat és szépen haladok előre mind svédben, mind basszusgitárral.
svédet tekintve a próbatétel novemberben következik: elhatároztam, hogy összeszedem magam és megpróbálom a svéd állam által jóváhagyott középfokú nyelvvizsgát. nem biztos, hogy sikerül, de ideje lenne összeszednem magam és rendszerezni a lassan hároméve tanultakat, formába önteni tudásomat és nekiveselkedni a vizsgának. bár nincsen semmi, amit jobban utálnék a rigó utcánál, pláne, hogy skandinavisztika szakos kemény mag alkotja a vizsgáztató tanárok jó részét. viszont már vágyom egy pici sikerélményre, valamint furcsának hathat, de hiányzik a vizsgázás élménye is. viszont ki kell dolgoznom a tételeket, ki kell javítanom ragozási hibáimat, el kell mélyülnöm a rendhagyó igék ragozásában is. és minél többet beszélnem, valamint hallgatnom svéd podcastjaimat, amit ugyan letöltök rendre, de keveset hallgatok meg. shame on you, broder.
basszus pedig Czibla Pityunak köszönhetően szépen megy. bár eleinte óriási vigyorral markolásztam és pengettem az agrár svéd Entombed témákat, már majd két hónapja csak úgy nyúlok a hangszerhez, ahogy azt az órákon tanulom. és zeneelméletben is rendszerezik tudásom - már ami van. kiváló döntés volt elkezdeni basszusozni, ugyanis sokkal pontosabb ritmikával játszom már hegedűn is. és ebben óriási szerepe van annak, hogy elkezdtem foglalkozni a mély tartományok kezelésével. nagyon értem már, Paz Lechantin miért bőgőzik, meg sokan mások. tényleg összefér, sőt mi több, használ egymásnak ez az elsőre annyira két eltérő hangszer. jin és jang, de tényleg. olyan, mintha kiélném énem két oldalát. enba, kösz az Iwamát :p
s hogy hová vezet a basszusgitározás és hegedülés? már legalább három, ha nem négy éve készülnek pici demóim, ötleteim saját zenémre. és most már nemcsak ötletelgetek velük, hanem úgy érzem, tényleg révbe érek. tudom, ezerszer mondtam már ezt. valószínűleg oka is volt, hogy csak most érek abba az állapotba, hogy rögzíteni tudjam őket.
viszont próbaképp Felíciánnal igyekszem valami használhatót alkotni, ha már megígértem és érdekesnek gondoltam ötletét. valamint Tóth Andrisék zenéjéhez is vannak ötleteim - például oszcillátorokon átvezetni a hegedű hangját és így nyerni földöntúli hangokat (persze Neurosist ismerőknek ez sem újdonság - mentségemre mondom, nem hallgatok Neurosist, mármint csak elvétve, ritkán - viszont tetszik).
munkailag pedig a tanulás májustól veszi kezdetét - annyira szeretném tudni és annyira hiszek benne, hogy végre odajutok arra a területre, amelyről már kilenc évvel ezelőtt írt első diplomamunkámban is több fejezeten át foglalkoztam. és talán most sikerül nemcsak írnom róla és foglalkoznom vele, hanem elsajátítani és megszeretni. mert ez a pénzügyi informatika bizony húsomba vág és ha nem is akkora élmény, mint színpadon állni (vagyis előtte mászkálni és az emberek arcát nézve játszani :), de roppant mód megkedveltem és azt hiszem, az elkövetkezendő soksok évben nem is kívánok mással pénzt keresni. legalábbis most így látom. business warehouse, jól vigyázz, jövök! :p
húgom pedig már Indiában, Izland után. merész egy lépés, nemdebár? mielőtt továbbállna más i betűs országokba, figyelmeztetni fogom: sem Izrael, sem Irán nem oly békés, mint az előbb említett kettő. Irakról nem is beszélve.
mint újabban mindig, most is hallgatnivaló blokkal zárom soraim.
először is portásfej: a harmadik. furcsa, szokatlan - remek, hogy nem másolnak korábbról, hanem mertek új utakra lépni. amelyek annyira nem is újak - egész sok utalás van a hetvenes évekre, főleg hangzásban. pőre, zűrös, zavart, elhangolt hangulatú - és mégis felteszi az ember vasárnap este. bármily furcsa, megnyugtat ez a kuszaság.
amanethes pedig a sírból hozta vissza a sumér-svéd rokonság hirdetőit. komolyan, ennél már az astral sleep is doomosabb volt (mountain of doom - jättekul!!), mint amit Edlundék összepengetnek. via dolorosa úgy eltalált, megyek is és beszerzem hétvégéig a láncokat, maszkostul. igaz, a balladáik nem hatnak meg: de ezért van a delete gomb. s megint szembesülök vele, elegendő 35-40 perc egy albumból. olykor még sok is.
elég eseménytelen így e blog, csak arról szól, hogy megint előrébb, megint sikerült befejeznem dolgokat és szépen haladok előre mind svédben, mind basszusgitárral.
svédet tekintve a próbatétel novemberben következik: elhatároztam, hogy összeszedem magam és megpróbálom a svéd állam által jóváhagyott középfokú nyelvvizsgát. nem biztos, hogy sikerül, de ideje lenne összeszednem magam és rendszerezni a lassan hároméve tanultakat, formába önteni tudásomat és nekiveselkedni a vizsgának. bár nincsen semmi, amit jobban utálnék a rigó utcánál, pláne, hogy skandinavisztika szakos kemény mag alkotja a vizsgáztató tanárok jó részét. viszont már vágyom egy pici sikerélményre, valamint furcsának hathat, de hiányzik a vizsgázás élménye is. viszont ki kell dolgoznom a tételeket, ki kell javítanom ragozási hibáimat, el kell mélyülnöm a rendhagyó igék ragozásában is. és minél többet beszélnem, valamint hallgatnom svéd podcastjaimat, amit ugyan letöltök rendre, de keveset hallgatok meg. shame on you, broder.
basszus pedig Czibla Pityunak köszönhetően szépen megy. bár eleinte óriási vigyorral markolásztam és pengettem az agrár svéd Entombed témákat, már majd két hónapja csak úgy nyúlok a hangszerhez, ahogy azt az órákon tanulom. és zeneelméletben is rendszerezik tudásom - már ami van. kiváló döntés volt elkezdeni basszusozni, ugyanis sokkal pontosabb ritmikával játszom már hegedűn is. és ebben óriási szerepe van annak, hogy elkezdtem foglalkozni a mély tartományok kezelésével. nagyon értem már, Paz Lechantin miért bőgőzik, meg sokan mások. tényleg összefér, sőt mi több, használ egymásnak ez az elsőre annyira két eltérő hangszer. jin és jang, de tényleg. olyan, mintha kiélném énem két oldalát. enba, kösz az Iwamát :p
s hogy hová vezet a basszusgitározás és hegedülés? már legalább három, ha nem négy éve készülnek pici demóim, ötleteim saját zenémre. és most már nemcsak ötletelgetek velük, hanem úgy érzem, tényleg révbe érek. tudom, ezerszer mondtam már ezt. valószínűleg oka is volt, hogy csak most érek abba az állapotba, hogy rögzíteni tudjam őket.
viszont próbaképp Felíciánnal igyekszem valami használhatót alkotni, ha már megígértem és érdekesnek gondoltam ötletét. valamint Tóth Andrisék zenéjéhez is vannak ötleteim - például oszcillátorokon átvezetni a hegedű hangját és így nyerni földöntúli hangokat (persze Neurosist ismerőknek ez sem újdonság - mentségemre mondom, nem hallgatok Neurosist, mármint csak elvétve, ritkán - viszont tetszik).
munkailag pedig a tanulás májustól veszi kezdetét - annyira szeretném tudni és annyira hiszek benne, hogy végre odajutok arra a területre, amelyről már kilenc évvel ezelőtt írt első diplomamunkámban is több fejezeten át foglalkoztam. és talán most sikerül nemcsak írnom róla és foglalkoznom vele, hanem elsajátítani és megszeretni. mert ez a pénzügyi informatika bizony húsomba vág és ha nem is akkora élmény, mint színpadon állni (vagyis előtte mászkálni és az emberek arcát nézve játszani :), de roppant mód megkedveltem és azt hiszem, az elkövetkezendő soksok évben nem is kívánok mással pénzt keresni. legalábbis most így látom. business warehouse, jól vigyázz, jövök! :p
húgom pedig már Indiában, Izland után. merész egy lépés, nemdebár? mielőtt továbbállna más i betűs országokba, figyelmeztetni fogom: sem Izrael, sem Irán nem oly békés, mint az előbb említett kettő. Irakról nem is beszélve.
mint újabban mindig, most is hallgatnivaló blokkal zárom soraim.
először is portásfej: a harmadik. furcsa, szokatlan - remek, hogy nem másolnak korábbról, hanem mertek új utakra lépni. amelyek annyira nem is újak - egész sok utalás van a hetvenes évekre, főleg hangzásban. pőre, zűrös, zavart, elhangolt hangulatú - és mégis felteszi az ember vasárnap este. bármily furcsa, megnyugtat ez a kuszaság.
amanethes pedig a sírból hozta vissza a sumér-svéd rokonság hirdetőit. komolyan, ennél már az astral sleep is doomosabb volt (mountain of doom - jättekul!!), mint amit Edlundék összepengetnek. via dolorosa úgy eltalált, megyek is és beszerzem hétvégéig a láncokat, maszkostul. igaz, a balladáik nem hatnak meg: de ezért van a delete gomb. s megint szembesülök vele, elegendő 35-40 perc egy albumból. olykor még sok is.