sokan kérdezik, mi lesz a hitelválság hatása hazánkra. igen, az eddig sem túl nagy szociális segélyek még inkább elapadnak, a hitelképes aktív munkavállalók köre tovább szűkül. a társadalmi különbségek nőnek és még inkább kiéleződnek. egyszóval a nagy tömegek számára marad a Tesco, az Auchan és a Mónika-show. közben a szomszédos országok szinte mindegyike lehagy bennünket - nemcsak termelékenységben és gdp-t tekintve, hanem életszínvonalunkat tekintve is. ha nem most, akkor tíz éven belül.

már várom, ki meri kimondani nyíltan először a politikai elit közül: ezt együttesen, az ország szintjén kúrtuk el. testvériesen és egyenlően kúrtuk el a szabadság zászlaja alatt. nem Józsi, nem Gyuszi, nem Viki, nem Peti és nem Fletó - hanem ők együtt, mind. és mi hagytuk, hogy így legyen. mi szavaztunk és beleegyeztünk. mert csak jó lesz nekünk is. csak nagyon jó lesz.

aztán most ott tartunk 20 év után, hogy az államadósságunk még nagyobb és már nincs nemzeti tulajdon, mert ami van, azt is megveszi például a Hospinvest, nemzet orvosával karöltve. tüntethet az ellen is bárki, már elintézték az egri városházán, le lett zsírozva - ez a magyar út. út a semmibe.

csoda, ha ki akarok szállni? hiába tanultam vagy 20 évet, szereztem két diplomát, két nyelvvizsgát (és igyekszem a harmadikért holnap) ez mit sem ér. van egy bicajom, három hangszerem, némi megtakarításom és talán még józan eszem. a majd 8 év munkaviszonyom alatt odáig se jutottam el, hogy lakást vagy netán autót vegyek. be voltam és vagyok jelentve, nem minimálbérre. közben a vállalkozók jó része lop, csal, hazudik. általános, szakmunkás, aztán sötétített bmw-vel ütik el az öregasszonyokat a buszmegállóban vagy a zebrán. és nem ők járnak pórul.

balfasz-e vagyok?

nem hiszem. csak ideje rádöbbennem: ez nem az én országom. ez nem az én népem. én itt testidegen vagyok és széllel szemben pisálok már harminc éve, mert becsületesen - na jó, rendkívül kicsit visszacsalva - fizetem az adóm, nem játszom számlákkal, nem próbálom meg okosban megoldani.

csak tisztességesen szeretnék élni.

állítólag piacképes végzettségemmel szeretnék annyit keresni, hogy akár két gyermeket és nőmet eltartsam, ne legyenek napi fizetési gondjaink és öt évben egyszer ki tudjak fizetni egy norvég egyhetes utazást. már nincsenek illúzióim: ez nekem itthon nem megy.

irány el!

minél hamarabb. csak a család és a barátok miatt nézek vissza majd olykor-olykor. vagy néznek ki hozzám ők. olyan helyre akarok menni, ahol úgy bicajozhatok a jelzett és elkülönített bicikliúton, hogy közben nem sétálnak bele az arcomba és az autós nem üt el a lámpánál. ahol van normális, kísérletező zenei élet és nem híg fost öntenek az emberekre. ahol van normális apple support és működő itunes store. ahol elérhető áron vehetek hangszereket és audio ketyeréket.

sokat kérek? ugyan.

és ahogy az elmúlt éveket nézem, mind többen és többen gondoljuk így. hiába oktatott minket a magyar állam, oktatásunk annyira jól sikerült, hogy rádöbbentünk, ez nem a mi országunk.

és újabb katona veszett el.

nyomj rá: napló, propaganda, politisk

ezt a hírt pillantottam meg tegnap az indexen. és ökölbe szorult kezemet majdnem a monitorba helyeztem hirtelen.

az az érthetetlen, hogy napról-napra csak az állam kisebb szerepéről, a kivonuló és megtakararító államról hallunk. és én ezt helyeslem egyébként, mert tényleg túl sok mindenre költünk anélkül, hogy tisztában lennénk vele, mennyit érnek ezek a szolgáltatások valójában.

hajlandó lennék az egészségügyi ellátásért is kétszer annyit fizetni, hogy ne széteső vécék és ágyak között lássanak el kimerült nővérek. megveszem nyolcezerért is a bérletet, pedig semmivel nem kapok érte többet, sőt csak még több indulatos és minősíthetetlenül viselkedő ellenőr áll a bejáratoknál.

de Hiller tényleg kihúzta nálam a gyufát. ha ez nem korrupt ügy, akkor semmi - amikor van linux (mert ugye ez ingyenes és nyílt forráskódú), van mac (ez utóbbit az óceán túlpartján campusokban látni ezerszám és nyílt unixra épül szintén).

szóval annak az államnak, amelynek nincs pénze közlekedésre, oktatásra, egészségügyre - van pénze, sőt milliói egy semmivel nem kompatibilis és már hat éve előrelépni képtelen rendszerre? úgy, hogy van nulla, azaz nulla forintért életképes megoldás? vagy van, ami szintén pénzbe kerül, de kevesebbe és még jóval felhasználóbarátabb is?

tényleg nem szoktam politizálni itt és nem is célom. de egy magát szakértőnek valló kormány így nem köpheti szembe magát. azt még nem tudom, kire szavazok majd három év múlva, de hogy kikre nem, az a lista már egyre hosszabb.

az egészben az a legrosszabb és legfájóbb, hogy ez a mi bőrünkön megy. basszameg.

nyomj rá: politisk, opsys

politizáljunk? van értelme? nincs.

mindenesetre Ibolya megforgatta az állóvizet, pedig titkon? nem titkon? a többiek azzal számoltak, eggyel kevesebb. aztán mégse, sőt. új ellenségkép születőben.

furcsa ez a Köztes-Európa. UP cikkével - lásd index, tegnapi dátum - az a gondom, mint a fanyalgó díszértelmiséggel: lehet kívülállni ajtón, párton, országon, de mindenen nem. sajnos a politikai színtérről sem lehet hiányozni. nem szavazni pedig nem kúlság, hanem botorság. utána rendszert szidni megintcsak nem kúlság. igenis azért van az X, hogy karikába helyezze az ember. az értelmiség feladata többek között az, hogy ezeket az egyszerű logikai érveléseket nap mint nap idézhetővé tegye, hogyha a paraszt mankóként megfogja, ne eressze el. igenis tessék állást foglalni, vagy szavazni az MSZMPre és szembefordulni az idővel.

furcsa ez a Köztes-Európa. van egy baloldalinak nevezett pártunk, akit milliomos vezet, neoliberális gazdaságpolitikát folytat konzervatív baloldali értékek mentén. van egy jobboldalinak nevezett médiapártunk, amely Keynes legjobb tanítványaiból áll, ugyanakkor ideológiailag egyszer suba, máskor zakó. mint a gardróbbal szemben reggel, mi áll aznap jól. Mikola se húzta sokáig.

és van két törpénk, akikkel kapcsolatban nincsenek ideológiai kétségek. tehetséges politikusaik is vannak olykor. mégis, hazánkban a kb. 8 millió választó 67,5%nak 11,54% - számold ki, légy szíves - gondolja úgy, hogy ez fontos lehet.
tőlünk északnyugatra pont fordított lenne az ábra.

ez Köztes-Európa. és ahogy a dolgok állnak, az is marad.


ezt leszámítva jól vagyok. és fáradt és nem elég termékeny.

nyomj rá: politisk

igazán nem szeretek politizálni ebben az országban, meg ha belegondolok, hogy 2006 áprilisban választások lesznek és már ötmillióan lesznek az Erzsébet-hídon, legszívesebben indulnék a nordkapphoz.
a magyar ember szeret adót fizetni. sőt, szeret minél több adót fizetni. butaság? kérem, mind az uram-bátyám, mind a köpönyegem-forgatom párt szereti a nagy állami apparátust és átláthatatlan hatósági rendszereket. és amint az eddigi választási eredményekből kiderült, a szavazók jelentős többsége ezekre a pártokra szavaz. bámulatos, érett gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot. nem utolsósorban hoznak még sok-sok embert.

van valaki, aki átlátja a tb rendszert? van valaki, aki átlátja a hatósági jogrendet? van valaki, aki szerint hatékonyan működik a Magyar Posta? van még, aki kedvezményeket adna cégeknek, csak hogy ide jöjjenek és munkát adjanak? az a baj, hogy a játék ánuszunkra folyik és nem mi élvezünk.

és ezzel letudtam a közérdekű társadalmi blogtémákat jó sokáig.

nyomj rá: napló, politisk