ísland
íslansk sommaren
július 15., kedd, 23:21
tudom, tudom... foglalkozhatnék többet
is a naplómmal, ha már erre szántam az időt.
de tényleg nem volt időm rá. nem mentegetőzésből mondom, konkrétan semmi. júniust úgy ahogy végig dolgoztam, zenéltem (végre külföldön is megint, kösz Balázs!), basszgitárral álltam színpadra hej!, svédeztem így nyelvvizsgára készülés előtt utoljára (november 8án ugrom cseberbe) - majd jött a július és lassan már el is megy. én meg Londonba el, BW310 tréningre, hogy valamit értsek is abból, amit elkezdtem törni-zúzni.
viszont ilyen az izlandi nyár, ami most dukál Pesten: fúj a szél, vihar dúl, esik az es. szüntelen. remek kilátások, nem? ne szenvedjetek, itt olcsó az alkohol és mindenhol kaphattok bort. örüljetek, örvendjetek.
de tényleg nem volt időm rá. nem mentegetőzésből mondom, konkrétan semmi. júniust úgy ahogy végig dolgoztam, zenéltem (végre külföldön is megint, kösz Balázs!), basszgitárral álltam színpadra hej!, svédeztem így nyelvvizsgára készülés előtt utoljára (november 8án ugrom cseberbe) - majd jött a július és lassan már el is megy. én meg Londonba el, BW310 tréningre, hogy valamit értsek is abból, amit elkezdtem törni-zúzni.
viszont ilyen az izlandi nyár, ami most dukál Pesten: fúj a szél, vihar dúl, esik az es. szüntelen. remek kilátások, nem? ne szenvedjetek, itt olcsó az alkohol és mindenhol kaphattok bort. örüljetek, örvendjetek.
íslanská bilder
szeptember 05., kedd, 22:29
god natt! végre vannak izlandi fotók a
képtárban - a legjobb 169
fotóm onnan. vi ses!
första sagan
július 21., péntek, 16:53
szóval épp itt ülök a reykjavíki
parlament előtti téren a fűben, természetesen a mögöttem
lévő hotel free hotspot körzetén belül, 12 fok van,
felhők alig, szél is kicsi és süt a nap :p egész Izland kint a
füvön, a természetben, ugyanis az ilyen napokból van kevés.
irtózatos mázlim van, mert jövő héten is ennyire nyárias
idő lesz errefelé. köznépi megfigyelés szerint Izlandon csak
akkor van jó nyár, ha Skandináviában irtózatos az idő, speciel
ez az év kivétel, de nagy átlagban azt mondják, bejön.
az izlandi néplélekhez még mindig nem jutottam közelebb, ellentétben a svédnek köszönhetően rengeteg dolgot megértek az izlandiból. mondhatni a felét-kétharmadát, és ez elég nagy szó. ők azt mondják, ez az eredeti nyelv, amit a németek és az angolok ferdítettek el főleg, ebből talán annyi igaz, hogy a szigeten változott a legkevésbé az ógermán. mindenesetre nem sikerült fonetikus ábécét és írásmódot átvenni, pedig nem lett volna bonyolult, ha kb. 38 betűből áll az abc.
egyébként nagyon családszeretőek és a gyermekek számából, illetve a fiatal anyukák nagy arányából arra következtetek, nincs problémájuk a téli sötétség során programot találni. jámborak és eléggé közvetlenek, de azért van egy természetes távolságtartás bennük. érdekes, hogy nem akarják elhagyni a szigetet, még a fiatalok sem, pedig tisztában vannak vele, hogy akár a többi északi országban, akár Nagy-Britanniában sokkal jobb lehetőségük lenne. kicsit olyanok, mint a medve, csak a barlangban érzi magát biztonságban. viszonylag lusták és kényelmesek, izlandi munkamorálról nehéz beszélni. tapasztalatból mondom, a közlekedési fegyelem semmivel se jobb a magyarénál, sőt, rosszabb - itt ugyanis sokan nem is ismerik a kreszt, csak szokásból tartanak be néhány szabályt. se a gyalogoskra, se a biciklisekre nincsenek tekintettel. új trend, hogy dzsipekkel közlekednek belvárosban is, azért ez elég kemény, ehhez képest a Bank disco a Nyugatinál szódával elmegy.
mint ahogy egyik izlandi leendő rokonom fogalmazott, icelanders like to show what they have. kérem, ez az alapmondat, avagy a kulcs. a sziget szélsőséges éghajlati szorításából tulajdonképp csak a '80as évek végén sikerült kitörniük, addig különösebben költözés se nagyon volt a szigeten, viszont a dzsipek, outdoor homik, vízhatlan tárgyak, geotermiikus erőművek és vízerőművek teljesen átalakították az életet. mindenkinek több kocsija van, az árszint mesterségesen magas, a kontinensen legmagasabb norvég kb. másfélszerese így csak az izlandiak maradnak itt. meg a bevándorlók. koreaiak, thaiok, és kelet-európaiak. már a lakosság 10% százalékát kiteszik lassan, ugye most 300ezren lakják a szigetet.
szóval a kivagyiság és virítom a lóvét érzése most köszöntött Izlandra, azt kell mondjam, az összes többi északi ország jóval kuituráltabb és segítőkészebbek is. lesz még ennek böjtje, amikor az egyre szaporodó turisták és szigetlakók szétszemetelik a környéket. és ugye az alumíniumkohók. hát mindenütt van legalább egy. ugye a fennmaradó energiát erre használják, főleg amerikai exportra. az usa egyébként is markáns szerepet tölt be a sziget életében, legalább annyra fontos partner, mint a skandináv rokon államok. persze a nagyzolásnak köszönhetően egyre több az amerikai dzsip, busz, sőt, kamion. valaki mondja már meg, miért van szükség olyan kamionra itt, mint az USAt átszelő utakon? itt messze nincs annyi áruszállításra szükség, mint ott. és az előbb írtam autókról is, igen, itt minden motorizált. az autó második otthon, esernyő és kisbarlang, ami csak a tulajdonosé. érezhető az ellentmondás a család és az egyén fontossága között.
nem merek következtetést levonni, mindenesetre az előjelek nem csábítóak. a legtöbb szigetlakó tudatában sincs a változás irányával, erősségével és nagyságával. kb az a folyamat játszódik le itt, mint a '70es évek elején Magyarországon: mindenkinek autót, tévét, otthont, munkát. a nagy akarásnak nyögés lesz a vége, s pláne, mivel épp most tudnak kellő erővel fellépni az eddig uraló természettel szemben, azt sem védik kellően - pedig tanulhatnának a svédektől vagy a finnektől e téren nagyon sokat. jelen pillanatban a size does matter szlogen érvényesül itt és nem a mind does matter. aztán mire felocsúdnak, a sziget már messze nem lesz ugyanaz.
eddigi dióhéj:
Snaelfellsnes tényleg mini-izland, sőt kiváló halleves van a hellnari volt kikötő éttermében. a Singing Caveben tényleg lehet aludni a gleccsertől egy kilométerre, nagyon meleg és otthonos hely. természetes hotpotban is fürödtünk, méghozzá Thorolfur Arnasson volt reykjaviki polgármesterrel együtt. ő már régóta ismerte a helyet, bent is főtt és olvasott mikor odaértünk. elnézést kért és összehúzta magát, mert meztelen volt. igen, a volt polgármester :p
voltam az Esja nevű hegyen Reykjavíkkal szemben, megnéztem Gulfosst, a Stokkor gejzírt és utána bicajra pattanva Skálholtot, a régi püspöki székhelyet majd lebicajoztam Selfosson túl. eddig van legalább 300 képem, és most megyünk délután Akureyribe, az északi partra. na attól északra már csak a sark van, szóval utolsó végállomás. a következő részben az időhöz való viszonyról írok, mert roppant érdekes és eltér még a Skandináv félsziget északi részén élőkétől is.
bles!
az izlandi néplélekhez még mindig nem jutottam közelebb, ellentétben a svédnek köszönhetően rengeteg dolgot megértek az izlandiból. mondhatni a felét-kétharmadát, és ez elég nagy szó. ők azt mondják, ez az eredeti nyelv, amit a németek és az angolok ferdítettek el főleg, ebből talán annyi igaz, hogy a szigeten változott a legkevésbé az ógermán. mindenesetre nem sikerült fonetikus ábécét és írásmódot átvenni, pedig nem lett volna bonyolult, ha kb. 38 betűből áll az abc.
egyébként nagyon családszeretőek és a gyermekek számából, illetve a fiatal anyukák nagy arányából arra következtetek, nincs problémájuk a téli sötétség során programot találni. jámborak és eléggé közvetlenek, de azért van egy természetes távolságtartás bennük. érdekes, hogy nem akarják elhagyni a szigetet, még a fiatalok sem, pedig tisztában vannak vele, hogy akár a többi északi országban, akár Nagy-Britanniában sokkal jobb lehetőségük lenne. kicsit olyanok, mint a medve, csak a barlangban érzi magát biztonságban. viszonylag lusták és kényelmesek, izlandi munkamorálról nehéz beszélni. tapasztalatból mondom, a közlekedési fegyelem semmivel se jobb a magyarénál, sőt, rosszabb - itt ugyanis sokan nem is ismerik a kreszt, csak szokásból tartanak be néhány szabályt. se a gyalogoskra, se a biciklisekre nincsenek tekintettel. új trend, hogy dzsipekkel közlekednek belvárosban is, azért ez elég kemény, ehhez képest a Bank disco a Nyugatinál szódával elmegy.
mint ahogy egyik izlandi leendő rokonom fogalmazott, icelanders like to show what they have. kérem, ez az alapmondat, avagy a kulcs. a sziget szélsőséges éghajlati szorításából tulajdonképp csak a '80as évek végén sikerült kitörniük, addig különösebben költözés se nagyon volt a szigeten, viszont a dzsipek, outdoor homik, vízhatlan tárgyak, geotermiikus erőművek és vízerőművek teljesen átalakították az életet. mindenkinek több kocsija van, az árszint mesterségesen magas, a kontinensen legmagasabb norvég kb. másfélszerese így csak az izlandiak maradnak itt. meg a bevándorlók. koreaiak, thaiok, és kelet-európaiak. már a lakosság 10% százalékát kiteszik lassan, ugye most 300ezren lakják a szigetet.
szóval a kivagyiság és virítom a lóvét érzése most köszöntött Izlandra, azt kell mondjam, az összes többi északi ország jóval kuituráltabb és segítőkészebbek is. lesz még ennek böjtje, amikor az egyre szaporodó turisták és szigetlakók szétszemetelik a környéket. és ugye az alumíniumkohók. hát mindenütt van legalább egy. ugye a fennmaradó energiát erre használják, főleg amerikai exportra. az usa egyébként is markáns szerepet tölt be a sziget életében, legalább annyra fontos partner, mint a skandináv rokon államok. persze a nagyzolásnak köszönhetően egyre több az amerikai dzsip, busz, sőt, kamion. valaki mondja már meg, miért van szükség olyan kamionra itt, mint az USAt átszelő utakon? itt messze nincs annyi áruszállításra szükség, mint ott. és az előbb írtam autókról is, igen, itt minden motorizált. az autó második otthon, esernyő és kisbarlang, ami csak a tulajdonosé. érezhető az ellentmondás a család és az egyén fontossága között.
nem merek következtetést levonni, mindenesetre az előjelek nem csábítóak. a legtöbb szigetlakó tudatában sincs a változás irányával, erősségével és nagyságával. kb az a folyamat játszódik le itt, mint a '70es évek elején Magyarországon: mindenkinek autót, tévét, otthont, munkát. a nagy akarásnak nyögés lesz a vége, s pláne, mivel épp most tudnak kellő erővel fellépni az eddig uraló természettel szemben, azt sem védik kellően - pedig tanulhatnának a svédektől vagy a finnektől e téren nagyon sokat. jelen pillanatban a size does matter szlogen érvényesül itt és nem a mind does matter. aztán mire felocsúdnak, a sziget már messze nem lesz ugyanaz.
eddigi dióhéj:
Snaelfellsnes tényleg mini-izland, sőt kiváló halleves van a hellnari volt kikötő éttermében. a Singing Caveben tényleg lehet aludni a gleccsertől egy kilométerre, nagyon meleg és otthonos hely. természetes hotpotban is fürödtünk, méghozzá Thorolfur Arnasson volt reykjaviki polgármesterrel együtt. ő már régóta ismerte a helyet, bent is főtt és olvasott mikor odaértünk. elnézést kért és összehúzta magát, mert meztelen volt. igen, a volt polgármester :p
voltam az Esja nevű hegyen Reykjavíkkal szemben, megnéztem Gulfosst, a Stokkor gejzírt és utána bicajra pattanva Skálholtot, a régi püspöki székhelyet majd lebicajoztam Selfosson túl. eddig van legalább 300 képem, és most megyünk délután Akureyribe, az északi partra. na attól északra már csak a sark van, szóval utolsó végállomás. a következő részben az időhöz való viszonyról írok, mert roppant érdekes és eltér még a Skandináv félsziget északi részén élőkétől is.
bles!
ĺk till snaefellsness!
július 15., szombat, 13:29
rossz idő miatt gleccsertúra
elmarad, ellenben irány Snaefellsness, ahol alszunk is egyet
sátorban. csak tájékoztatásképp: itt, Reykjavíkban 10 fok van és
eseget az eső, olykor szakad veszettül. kaptam egy igazi
olajfúrókutas vízhatlan külső öltözetet, asszem következő
job rotationnél kérem ezt beszámítani.
skyr nagyszerű, meg egyáltalán, furcsa egy nép ez, pl az öröm szikrája se nagyon látszik, pedig jól érzik magukat. tegnap este, azaz ma hajnalban egy csaj épp Pilsner _Urquellt fogott a kezében, szóval felvilágosultak valamennyire a külső világ dolgairól.
remélem nem leszek trolleledel.
skyr nagyszerű, meg egyáltalán, furcsa egy nép ez, pl az öröm szikrája se nagyon látszik, pedig jól érzik magukat. tegnap este, azaz ma hajnalban egy csaj épp Pilsner _Urquellt fogott a kezében, szóval felvilágosultak valamennyire a külső világ dolgairól.
remélem nem leszek trolleledel.
copenhagen xchange
július 14., péntek, 21:10
norsk, norsk, 101 Reykjavík.
épp itt ücsörészem a dán főváros vadonatúj repterén és várom az este 11es gépet ami átröppent az óceán felett húgomhoz. kissé kegyetlen ez a járat, de bevallom, nem akartam sokat várni az átszállásnál.
mindenesetre meglehetősen sokat értek már svédül így könnyedén kiszúrtam a hazatérőket az idefelé eső járaton. nos, azt kell mondjam, legalább 200 évre van elmaradva az Észak-Balkáni Köztársaság, legalábbis csak a flúgcájgon végzett megfigyelés alapján. természetesen itt nem az intelligenciáról beszélek elsősorban, mert aki eszetlen, az itt is eszetlen, ebben nincs eltérés. viszont abban már sokkal inkább, hogy másokkal - ergo ismeretlenekkel - szemben hogyan viselkedik az ember. és ebben azt kell mondjam, az északiak minden közönyükkel együtt sokkal megértőbbek és figyelmesebbek, mint a Lajtától keletre.
de ez lejárt lemez.
vegyük azt, ami most jön.
az az igazság, Izlandra nem lehet felkészülni. persze lusta is voltam picit, de most őszintén, hogyan tudnék felkészülni egy olyan közösségre, aki saját szabályait és törvénykezését 930 óta változatlan formában teszi? ahol a szokásjog egyben törvény és viszont? ahol a külső érintkezés csak az elmúlt 150 évben kezdődött el, ám mi sem mutatja jobban a hagyományok ápolását, minthogy 90%uknak nincs családi neve egyáltalán (ugyebár a -son, -dóttir végződés nem a véletlen műve).
szóval nagyon furcsa ez a közösség, és az élettere még annyira. van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a közeg több mint ezer éven keresztül hatalmas hatással van az ott élőkre, igaz, azért nem egy Solaris űrállomás.
tesóm fantasztikus programot állított össze, gyakorlatilag a sziget minden pontján és vesszőjén felbukkanok, így hálásak lesztek a képekért a gyűjteményben.
de basszuskulcs, ki találta ki ezt az idióta dán nyelvet? kb mintha egy német beszélne kínaiul, gyötrelmes. abszolút megértem a svédeket, akik külön nyelvként tartják nyilván a skĺnska-t és óvnak a legdélibb tartományban lakóktól. más kérdés, hogy Dánia nagy eséllyel pályázik a világ legkedvesebb országa címre, egyszerűen csak elterülni van kedvem két fjord között :p
na most megnézem, van-e már kapu kiírva az FI 217 mellé, aztán aludni is kéne, holnap 7kor már indulunk is gleccsertúrára. viszlát.
épp itt ücsörészem a dán főváros vadonatúj repterén és várom az este 11es gépet ami átröppent az óceán felett húgomhoz. kissé kegyetlen ez a járat, de bevallom, nem akartam sokat várni az átszállásnál.
mindenesetre meglehetősen sokat értek már svédül így könnyedén kiszúrtam a hazatérőket az idefelé eső járaton. nos, azt kell mondjam, legalább 200 évre van elmaradva az Észak-Balkáni Köztársaság, legalábbis csak a flúgcájgon végzett megfigyelés alapján. természetesen itt nem az intelligenciáról beszélek elsősorban, mert aki eszetlen, az itt is eszetlen, ebben nincs eltérés. viszont abban már sokkal inkább, hogy másokkal - ergo ismeretlenekkel - szemben hogyan viselkedik az ember. és ebben azt kell mondjam, az északiak minden közönyükkel együtt sokkal megértőbbek és figyelmesebbek, mint a Lajtától keletre.
de ez lejárt lemez.
vegyük azt, ami most jön.
az az igazság, Izlandra nem lehet felkészülni. persze lusta is voltam picit, de most őszintén, hogyan tudnék felkészülni egy olyan közösségre, aki saját szabályait és törvénykezését 930 óta változatlan formában teszi? ahol a szokásjog egyben törvény és viszont? ahol a külső érintkezés csak az elmúlt 150 évben kezdődött el, ám mi sem mutatja jobban a hagyományok ápolását, minthogy 90%uknak nincs családi neve egyáltalán (ugyebár a -son, -dóttir végződés nem a véletlen műve).
szóval nagyon furcsa ez a közösség, és az élettere még annyira. van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a közeg több mint ezer éven keresztül hatalmas hatással van az ott élőkre, igaz, azért nem egy Solaris űrállomás.
tesóm fantasztikus programot állított össze, gyakorlatilag a sziget minden pontján és vesszőjén felbukkanok, így hálásak lesztek a képekért a gyűjteményben.
de basszuskulcs, ki találta ki ezt az idióta dán nyelvet? kb mintha egy német beszélne kínaiul, gyötrelmes. abszolút megértem a svédeket, akik külön nyelvként tartják nyilván a skĺnska-t és óvnak a legdélibb tartományban lakóktól. más kérdés, hogy Dánia nagy eséllyel pályázik a világ legkedvesebb országa címre, egyszerűen csak elterülni van kedvem két fjord között :p
na most megnézem, van-e már kapu kiírva az FI 217 mellé, aztán aludni is kéne, holnap 7kor már indulunk is gleccsertúrára. viszlát.
resa till island
május 19., péntek, 00:23
nos, úgy néz ki, újabb északi országba
utazom nyáron. húgomhoz. megvan a repjegy, s már csak a napokat
számolom vissza. két hét kint a természetben, viszlát kosz, viszlát
autók, viszlát nem figyelmes magyar emberek.
időközben bölcsességfogam se fáj már, hétfőn húzásra került. bölcs lettem. tényleg. az egyetlen probléma, hogy most még nehezen megy a játék. mintha tört csuklókkal gitároznék...
időközben bölcsességfogam se fáj már, hétfőn húzásra került. bölcs lettem. tényleg. az egyetlen probléma, hogy most még nehezen megy a játék. mintha tört csuklókkal gitároznék...