ezúton szólok még időben, hogy október 15én, csütörtökön a Filter klubban játszunk mocunt együtt dyasszal. amúgy épp lemezünkön munkálkodunk, már a keverésen dolgozunk. kicsit tekervényes volt többünknek az eltelt fél év, ezért az enyhe (szokásos) csúszás.

nyomj rá: mocun, zene

mindent mocunról.
vagyis március 27én a Pótkulcsban felcsendül a teljes mocun repertoár.

háromnegyed 9 körül kezdünk és két részre osztottuk a repertoárt, ugyanis próbán még nekünk is sok lett volna egyben az alsó hangon is száz perces program.

várunk mindenkit szeretettel - a belépés ingyenes :p

nyomj rá: zene

a tegnapi Trafós Touch & Punkt live remixről értekeznék emitt.

szóval kezdésként BJ Nilsen remixelte ott helyben Hildur Gudnadóttir (Múm) melankóliába hajló csellójátékát. vagyis amit Hildur játszott, egyből felvett és szűrőkkel, pitch effektekkel, ring modulatorral és egyéb ketyerékkel átalakítva egyből játszotta is. Ableton Live remekül működött, volt hogy 20 sávnyi csellószólam válaszolt Hildur dallamaira (nekem ez a rész tetszett legjobban). hasonló eredményre jutottak, mint Christian Fennesz, csak épp a cselló miatt sokkal bensőségesebb volt a hangulata.
majd Szalóki Ági énekelt 10 percet egyedül. bevallom, Ági engem eddig nem kimondottan nyűgözött le. az a benyomásom róla, hogy tehetséges és akar, de az érzelmi érettség még csak nyomokban fedezhető fel hangjában. mi több, akkor is általában véletlenül tör elő. szóval hiányzik egy regiment élettapasztalat, netán egy jó fél év sírással és szégyennel töltött idő, utána sokkal hitelesebb és hihetőbb lett volna, amiről itt énekelt. technikailag persze tökéletes volt és kifejezetten tetszett, ahogy az indiai elemeket vegyítette alapvetően a magyar népdal éneklésből szerzett tudásával.

no és a csattanó ekkor következett.
Jan Bang (őt még Nils Petter Molvaer zenekarából ismerem és ott is kiváló munkát végzett koncerten) és Erik Honoré az eddigi fellépők audio anyagait remixelte, míg két másik srác a video és foto anyagokból készített rögtönzött projektorvetítést ehhez. a koronát Sidsel Endresen éneke jelentette, aki mintha a gyerekeknek fáradt volna le pár tojásért a sarki közérthez. Sidsel meglepő természetességgel énekel érzelmileg bonyolult és facsaró dallamokat. eszközkészlete is rendkívül tág, a csettintésektől kezdve minden létező torokhangot bevon. ez elsőre elég őrjítő, ám mesterien végzi. tudom, nem szép dolog hasonlítgatni, ám valamilyen szinten mégis adta magát - ugyanis Ági éneke néha feltűnt a srácok által remixelt hangfoszlányok között. Sidsel zsigerből hozza saját magát, míg Ági próbál megfelelni.

összességében semmi különösre, nagyon speciálisra nem kell számítani egy ilyen koncerten, mégis azt vettem észre, hogy még pár órával később is járnak a hangok a fülemben és ütöm azt a kifordult ritmust, amit ott hallottam. vagyis nagyon megmozgatott a koncert és érzelmileg is felfordítja kicsit az embert. ha másért nem is, de ezért feltétlenül ajánlom.

nyomj rá: zene

kaptam egy ilyen linket újévre.
tényleg kitértem a hitemből, és nehezen kapaszkodtam vissza.

tudom, nem ez ebben a linkben a legfontosabb, de ahogy néztem, majdnem millióan nézték már meg. kicsit elszomorító, mert ami viszont hordoz bármi értéket, azt századennyien se nézik meg. nem mintha ez a fenti video nem lenne komikus és lesújtó egyben, de nagyon fáj és elkeserítő, hogy ennyire nem érdekli a népeket az érték 2009ben.

kurva világ.
ezért is várom már az április 25i Vágtázó Életerőt.

nyomj rá: zene, propaganda

szóval az umeåi nyolc srác olyan lemezt tett le idén, amelyhez hasonlóan rajongani csak ritka esetekben szoktam (pl.: Ulver - Blood Inside, Paradise Lost - PLX, Faith No More - Angel Dust). egyszóval nem csak kiválót tettek elénk, hanem egyenesen tökéletest.

nehezemre esik pontosan megfogalmazni, miért is szerettem beléjük. ugyanis mindent megtesznek a nemszerethetőség érdekében: zajosak, gyakori a disszonancia, érezhetően nem keresik a minél tökéletesebb megszólalást hanem a zene keltette hangulattal bánnak hihetetlen érzékkel. és roppant alázattal játszanak a dalokért, akkor is, ha egyiküknek 4 percen át ugyanazt a témát kell játszania szüntelen. mi tagadás, minimalizmusuk is megérintett - mindig épp csak annyi hang szól, amennyire szükség van - vagyis nincsenek céltalan hangok. és ez így együtt nagyon erős, pláne három gitárral és basszusgitárral. a tény, hogy Anders Teglund billentyűs ugyanúgy Clavia-Moog párost használ, mint András, csak növelte tiszteletemet.

az Eternal Kingdom aprólékosan felépített konceptlemez (csakúgy, mint a Salvation korábban). viszont a keletkezési története a nem gyenge: történetesen a zenekar egy régebben elmegyógyintézetnek helyt adó épületben próbál és itt találtak rá az egyik néhai páciens naplójára. nos, ez már megadja az alaphangot és Lunáék minden titokzatosságával és borultságával felvértezve lehengerlő a végeredmény. látszik a tudatos felépítés, mind a hosszabb lélegzetvételű emlékezetes dalok (náluk ez akár tíz perces is lehet), mind a rövid, ám annál hangulatosabb és változatos átkötők segítik a sodródást.

a Ghost Trail az életműben is kiemelt helyen szerepel, míg a felvétel további erős pontjai a Mire Deep és a The Great Migration nóták. Az is tanítanivaló, hogy egy ilyen elemi erővel bíró csapat hogyan halkul el fokozatosan és hogyan redukálja témáit a kezdő Owlwood 8 perce alatt. tényleg pazar. de az album befejezése az igazi balhorog: a Following Betulas annyira erős fúvós kíséretet kapott, hogy ilyenre mióta elkezdtem zenélni és zenét hallgatni, nem emlékszem. egyszóval nagyon ajánlom, csodás perceket okoz és letehetetlen alkotás.

...így lépett be a Cult of Luna legkedvencebb zenekaraim közé.

nyomj rá: zene

naszóval levonultunk zenekarunkkal a csepeli próbaterembe és felvettünk egy új számot, hogy kipróbáljuk új hangszereinket és régebbi tapasztalatainkat. beneveztünk egy versenyre is, de ez
másodlagos.
itt tudod letölteni és meghallgatni a számot
és itt tudsz szavazni ránk január 30tól

nyomj rá: zene, propaganda

mielőtt véget érne 2008, az indexes mhh topic szokásaihoz híven összeállítjuk az év lemezei listát. mivel kétlem, hogy még idén beesne valami, így összesítettem. ez év számomra nem volt különösebben termékeny, viszont jópár figyelemre méltó lemez született. ezekről rövid recenziót is készítek hovatartozás végett.

az év lemeze - kimagaslóan és rendíthetetlenül:
Cult of Luna - Eternal Kingdom
avagy a rút és csúf zene visszavágása, kellő arányokkal és változatos, stílustól független témákkal. amennyiben tényleg valami mélyre és izgalmasra vágyik az ember.

roppant erősek - valamennyire sorrendben:
Burst - Lazarus Bird avagy totális kísérletezés és megfoghatatlan keménység
Esbjörn Svensson Trio - Leucocyte tragédia, hogy pont ekkor..., mikor a talán legtradicionálisabb műfajt újítják meg, óriási ötletbánya és érzelemgazdag játék
The Haunted - Versus precíz, de élő szuggesztív gépezet
Meshuggah - obZen precíz és emberfeletti alaposságú gépezet

megjegyezném, eddig csak svédekről esett szó.

további kifogástalan albumok:
Transit - Decent Man on a Desperate Moon ahogy a country a doom metallal karöltve visszavág
Portishead - Third gyönyörű továbblépés egy már-már lezártnak hitt zenekartól
VolBeat - Guitar Gangsters & Cadillac Blood dán country modern módra
Raunchy - Wasteland Discotheque nem kérdez csak ledönt a maga virgonc erejével
Ihsahn - angL kiérlelt és finoman hangszerelt technikás északi metal

figyelemre méltóak:
Disfear - Live the Storm mocskos és rút bebaszások mellé
Tricky - Knowle West Boy sose hittem volna, de vonós triphop
Soulfly - Conquer ahogy a flamenco az oldskool thrash metallal összeér
Anathema - Hindsight nosztalgia és teázós révedezések

részleteiben tetszenek:
Tiamat - Amanethes visszakanyarodás a múltba a jelen tapasztalataival
In Flames - A Sense Of Purpose valószínűleg öregszem, de bejön a svéd melodikus death metal
Cavalera Conspiracy - Inflikted semmi cicoma, semmi fakszni, csak zúzás
Nine Inch Nails - The Slip sajnos nincs koncepció, de van néhány remek dal
Guapo - Elixirs itt még fogalmam sincs, merre tovább, de furcsa és érdekes
Slipknot - All Hope Is Gone avagy 'we burn your cities down' és tényleg

ami megbukott:
Enslaved - Vertebrae hosszú vajúdás után, de így járt
Satyricon - The Age of Nero minden jellegzetességük oda

év koncertje: Carcass
a 2005ös A38as Meshuggahval párban indulhatna a legjobb gitárhangzás magyar színpadon díjért

különdíjas 2007es versenyzők, azaz nem vettem észre őket időben:
The Ocean - Precambrian földtörténeti korokba oltott dühmetal vonósnégyessel kísérve, ez az igazán durva, minden gimnáziumi földrajzóra tananyagába be
Eivind Aarset - Sonic Codex aki vendéghangszeresből stílus irányítóvá vált és ez tényleg a kódex


köszöntem a figyelmet, további jó zenehallgatást kívánok.

nyomj rá: zene

ilyen hirdetés se szerepelt még itt (és remélem nem is fog)
sajnos újabb próbatermet pakoltak ki, ráadásul karácsony hajnalán. a szüljön sünt! ekkor már kevés, törjön testük. az elkövetőket persze nem érdekli, hogy a hozzám hasonszőrű lelkes de pénztelen arcok havonta spórolnak és tesznek félre ezekre a hangszerekre, amelyeket tőlünk pár száz kilométerre apu és anyu viccből vesz a kölköknek. nálunk viszont nincs több pénz és egyhamar nem is lesz, egy ehhez hasonló rablás nem egy zenekar pályáját törte már ketté (és az érzelmi veszteségről, amit egy hangszer eltűnése okoz, nem is beszéltem még)


2008 december 24-én hajnalban feltörték a Soroksári úti Opel szalonnal szemben lévő próbatermünket, ahonnan az alábbi hangszereket ellopták:

Roland-KC 350 zongorakombó
Szériaszám: AV50538
Azonosító:129719

Tama Starclassic Performer dobfelszerelés, színe: lilás
22", 12", 13", 16"
Szériaszámok: 000465,000470,000477,000574

Axis longboard duplázó jobb oldala

Istanbul Turk 22" ride

Ibanez GRG270 elektromos gitár színe: bkn
Gyártási szám: 1P01070404104

Powerstate erősítő

Eden Nemesis Na-320
Szériaszám: 0507N0608

Boss ML2 metalcore torzító

Ha bárki találkozna a fent említett hangszerek valamelyikével,
kérem az alábbi telefonon, vagy e-mailen keressen meg!

elérhetőség:
Domján Péter 0620 9715 188
pwonka kukac citromail pont hu

nyomj rá: zene, propaganda

mármint a dethroners lemezzel kapcsolatban.

• Ágo akaratlanul is ráhibázott a hiding lurker c. dal he will bleed you dry sorával, ugyanis a cím a hidden lurker nevű kártyáról származik a vampire:the eternal struggle kártyajátékból és - minő véletlen - pont arra használható leginkább, ami a fenti idézetben is szerepel.
• a borítón felcserélték a hiding lurker és refurbished dalok sorrendjét.
• akinek először leesik a first to fall refrénjének forrása (egy esemény volt ez), az vendégem egy remek borra. ó igen, amikor még képes voltam szöveget összehegeszteni - nem véletlenül azóta az instrumentális zenét támogatom a vokálissal szemben :)
• a csellószólamokat feljátszó Felícián remek srác és nagyon jó zenéket készít

nyomj rá: zene, dethroners

na kérem, megjelent volt zenekarom új lemeze, az overdriven silence

és épp most hallgatom.

elég furcsa érzés, körülbelül mintha egy belőlem kinőtt fa tőlem távol álló gyümölcsét szemlélném.
előre leszögezném, rengeteg munka fekszik benne. sokkal több, mint ami elsőre hallatszódik (sajnos). szerintem magyar szinten tisztességesen szól, nemzetközi szinten megmutatható, legalábbis metal színtéren. a borító is ízléses, egyszerű és visszafogott, jó fotókkal.

bevallom, az elmúlt három évben én teljesen más zenei irányok felé érdeklődöm és vonzódom - részben ezért is léptem ki annak idején. másrészt stílusilag és hangzásilag voltak markánsan eltérő elképzeléseim. az itt hallhatóak alapján semmiképp sem összeegyeztethető gondolkozásunk és elképzelésünk, tehát jól döntöttünk. én ugyanis szeretem a koszt, az organizmust, a zsigerből jövő ütést és riffelést, az erőt és a kiszámíthatatlan, természetes rezgéseket (példa)

a dethroners azonban mára eljutott a végletes leegyszerűsítéshez és megtervezett, szögletes és kimért, polírozott hangzáshoz. sajnos ez legtöbbször a dobokon csapódik le, akaratlanul is felrémlik az images & words agyontriggerelt, művi dobhangja. a gitárok hasítanak, az akusztikus gitárok már-már fiesta flamenco érzést keltenek, amúgy pedig túl sokszor ugrik be a mostani fates warning és korai dream theater hatása. tény, jótól tanulni nem szégyen. ellenben a szólók kiválóak, tanítanivaló mind, remek! a szintik abszolút Kevin Mooret idézik, témailag néhol már túlságosan is. egyedül az analógszerű hangszínek bántóak, ott ugyanis az elmúlt években - Andrásnak hála - megtanultam, mitől robban a fülben egy valódi analóg hangszín (tessék meghallgatni a moog gyár termékeit). nagy pirospont viszont az élő vonós részekért, mert azok tényleg adnak ízt - az eddigiek fényében számomra bődületesen sokat.

ettől függetlenül ez kerek lemez, becsületes munka és szerethető dalok elegye. komolyan mondom, sokaknak tetszhet. azonban ami nekem fáj, hogy túl steril lett, nincs benne túl nagy érzelmi hullám, minden ízében túl modoros és kiszámított. hiába az experimental jelző a myspace-en, pont a kísérlet és a merészség hiányzik erről a lemezről. persze lehet, hogy ez egyáltalán nem fontos - mégis, enélkül mi hajtja ezt az egészet?

viszont arra buzdítanék mindenkit, hogy jelenjen meg december 29én az aftermusic pubban (azaz darkopolo) és csapjunk egy nagyon nagy lemezbemutató bulit!

mert ideje volt már.

nyomj rá: zene, propaganda, dethroners

és ennek örömére irány pihenni sörök és csokik közé, igen!

ennek örömére legújabb kedvencem, a dán VolBeat, akik a Szigeten is az egyik legjobb koncertet adták. sallang, feszkó nélkül, feszesen és vidáman. íme:

http://www.youtube.com/watch?v=Ts19Nn-xyGs

nyomj rá: napló, zene, benelux

jazzfesztivál lévén itt járt Budapesten Eivind Aarset, a kortárs műfajok talán legérdekesebb gitárosa. semmi speciálisat nem csinál - látszólag - mindenesetre senki nem tudja utánozni. legalábbis jelenleg nem. gitárjából minden létező és nem létező hangot képes kicsiholni és játéktechnikája is pazar. bár a hazai vonallal szemben ő az egyszerű és természetes megoldások híve - valószínűleg ezért sem értették olyan sokan és nem is voltak annyian, mint a nála ismertebb Nils Petter Molvaer koncertjén két éve.

egyrészt első sorból végignézni nagyon nagy élmény, másrészt remekbeszabott koncert volt. mondanom sem kell, jazzhez szinte semmi köze - inkább északi postrock volt ez. kicsivel 11 után fel is konferálták őket, de a műsor első negyedóráját Hakon Kornstad adta, egy szál szaxofonnal, illetve fuvolával/szoprán szaxofonnal. természetesen feldobta egy hasonló looperrel, mint amit Danny szokott használni, ha egyedül gitározik. én nagyon kevés szaxofonost szeretek, de Hakon tényleg szerethető, még ha nekem túl sok funkyt és jazz elemet tesz bele a játékába. ami viszont kurvajó volt, azok az egymásra sávonként felépített hangkollázsai, hát ennyire ötletes nu jazzt (régi terminussal élve: jazzy drumnbasst) sem hallottam. remek volt! mind szaxofonnal, mind fuvolával ment. most jött ki a szólólemeze, szerintem érdemes belehallgatni.

ezután levonult Eivind, Wetle és Tor, eljátszottak négyen együtt egy 10-15 perces számot a vélhetően új Eivind lemezről - Sonic Codex a címe. aztán maradtak hárman. Eivind most nem terepasztalt épített, hanem egy szintiállványra pakolta fel cuccai kétharmadát, ez láthatóan össze volt kötve egy MacbookProval egy Metric Halo kártyán keresztül (egy vagyon) amin Ableton Live futott, ezzel vezérelte a midis effektjeit. gitárja amúgy mind vonal, mind midi kimenettel bír, és ezt ugye párhuzamosan effektezi. a legutóbbi Nils Petter Molvaer koncerthez képest most sokkal inkább élő hangzásra ment rá, de azért volt hátul megbúvó effektelés és hangkép építés is. kezdésként egyből egy olyan szólóval nyitott, amelyhez hasonlót az Arcturuson hallunk, de sehol máshol.
Wetlét én még nem ismertem, de elég elképesztő módon ütlegel, Tor pedig semmi különöset nem csinált, csak hiba nélkül tartotta végig az alapot. amúgy Wetle és Tor többször ízeire szedte az alaptémát, lebontották hangról hangra a számok közepére, aztán úgy rakták megint össze, hogy hiába emlékeztetett az elejére, mégis más volt. Wetle nagyon figyelmesen ütött, végig figyelte Eivindet és aztán a koncert második felére visszatérő Haakont, mondjuk Eivind végig mosolygott, összesen kétszer instruktált játék közben egy-egy váltás érdekében.

amúgy Sigur Rósnál metálosabb volt az egész, ami engem meglepett, de nagyon élvezhető volt végig és közel sem volt populáris vagy kommersz íze.
szóval az új Eivind lemezt mindenképp ajánlom, más irányba fordultak így együtt, mint amit korábban építettek, de teljesen harmonizál a korábbiakkal, csak a mostani erőteljesebb és rockosabb. összesen egyetlen régi számot idéztek meg pár perc erejéig, legalábbis más nem jutott hirtelen az eszembe.


arra is nagyon kíváncsi voltam, mire jutnak Lantos Zoltánnal együtt, a Mirrorworld egyszeri és megismételhetetlen koncertjén. Eivind gitározott, Kaltenecker Zsolt billentyűzött, Lantos Zoltán pedig hegedült. és sajnos olykor vokalizált is, méghozzá a létező legszégyenteljesebb mediterrán beatbox módon. ezért tényleg kár volt. én nagyon szeretem Zoltán játékát - és ebben ezúttal se volt gond, gyönyörűen játszott - de a mostani cucca, effektje mellett teljesen mindegy, melyik hangszerét használja. a jelenlegi kompresszor és erősítő teljesen eltünteti a különbséget ezek között - az olykor használt delay/reverb sokkal nagyobb különbséget okozott hangzásban.

számomra úgy tűnt, Eivind és a magyarok zenei világa leírható egy Lego és egy Playmobil várként - mindkettő építmény, de semmi közük egymáshoz. ennek ellenére Eivind jobban alkalmazkodott, az ő zenéje sokkal rugalmasabb, ellentétben Lantosékkal, akik végig ugyanazokat a kiszámítható lépéseket tették. emiatt nekem a koncert csúcspontja Fekete-Kovács Kornél és Eivind Aarset kettőse volt, csak azért a 3 percért megérte végigülni 87et. Kaltenecker is nagyon jól kezdett zongorán, de a koncert felénél előszedett valami funky bass hangszínt és azzal szólózott. gratulálok Zsolti, igazán ügyes gyerek vagy, játssz csak tovább otthon. baszki, ez nem hangszerbemutató, hanem koncert ahol van közönség is. értő közönség ráadásul, hiszen fagyban, esőben csüngnek a hangokon. ekkor éreztem úgy, hogy elkéne egy atyai pofon a beatboxozó Lantos Zolinak, koncerten hangszerpróbálgató Kaltenecker Zsoltinak és a Dés fiúnak, aki megint szétcinezi a többiek játékát, ergo a magas hangokból keveset lehet miatta érteni.

szóval ungarische wirtschaft. komolyan mondom, a végén már én sajnáltam Eivindet, amikor minden bemutatáskor kétszer, lassítva mondják be a nevét. szegény norvég már majdnem elmenekült a színpadról, de ezt a szívélyes magyar vendéglátók egyáltalán nem érzékelték. valószínűleg annyira belefeledkeztek hangszereikbe, hogy a közös zenélés élménye - amit Eivind kvartettje egy nappal korábban oly kiválóan bemutatott - már ismeretlen számukra.

nyomj rá: zene, propaganda

gyönyörűre sikeredett a Cult of Luna idei alkotása, felfoghatatlanul szép. annyira szépen váltják a sárba taposó durvulatokat a magányos elszállásokkal, hogy azt tanítani kéne - ha lehetne. tényleg ajánlom, bármilyen zenét is hallgass - ez remekmű a javából, erősen Bergmant idéző érzelmi töltettel és háttérben megbújó koncepcióval. ismerkedjetek vele.

nyomj rá: zene

jelentem büszkén: megjelent! kész! vehető, vihető!
mátyás király ellenében mocun: a pokoljárás rejtelmei
írjon, ki szeretne ilyet.

és már nekiálltunk a következő anyag előkészületeinek. nem kérdés, a világ mocunba tart.

nyomj rá: mocun, zene, propaganda

örömteli hír: kezdem utolérni magam tevékenységeim terén :p
elég eseménytelen így e blog, csak arról szól, hogy megint előrébb, megint sikerült befejeznem dolgokat és szépen haladok előre mind svédben, mind basszusgitárral.

svédet tekintve a próbatétel novemberben következik: elhatároztam, hogy összeszedem magam és megpróbálom a svéd állam által jóváhagyott középfokú nyelvvizsgát. nem biztos, hogy sikerül, de ideje lenne összeszednem magam és rendszerezni a lassan hároméve tanultakat, formába önteni tudásomat és nekiveselkedni a vizsgának. bár nincsen semmi, amit jobban utálnék a rigó utcánál, pláne, hogy skandinavisztika szakos kemény mag alkotja a vizsgáztató tanárok jó részét. viszont már vágyom egy pici sikerélményre, valamint furcsának hathat, de hiányzik a vizsgázás élménye is. viszont ki kell dolgoznom a tételeket, ki kell javítanom ragozási hibáimat, el kell mélyülnöm a rendhagyó igék ragozásában is. és minél többet beszélnem, valamint hallgatnom svéd podcastjaimat, amit ugyan letöltök rendre, de keveset hallgatok meg. shame on you, broder.

basszus pedig Czibla Pityunak köszönhetően szépen megy. bár eleinte óriási vigyorral markolásztam és pengettem az agrár svéd Entombed témákat, már majd két hónapja csak úgy nyúlok a hangszerhez, ahogy azt az órákon tanulom. és zeneelméletben is rendszerezik tudásom - már ami van. kiváló döntés volt elkezdeni basszusozni, ugyanis sokkal pontosabb ritmikával játszom már hegedűn is. és ebben óriási szerepe van annak, hogy elkezdtem foglalkozni a mély tartományok kezelésével. nagyon értem már, Paz Lechantin miért bőgőzik, meg sokan mások. tényleg összefér, sőt mi több, használ egymásnak ez az elsőre annyira két eltérő hangszer. jin és jang, de tényleg. olyan, mintha kiélném énem két oldalát. enba, kösz az Iwamát :p

s hogy hová vezet a basszusgitározás és hegedülés? már legalább három, ha nem négy éve készülnek pici demóim, ötleteim saját zenémre. és most már nemcsak ötletelgetek velük, hanem úgy érzem, tényleg révbe érek. tudom, ezerszer mondtam már ezt. valószínűleg oka is volt, hogy csak most érek abba az állapotba, hogy rögzíteni tudjam őket.

viszont próbaképp Felíciánnal igyekszem valami használhatót alkotni, ha már megígértem és érdekesnek gondoltam ötletét. valamint Tóth Andrisék zenéjéhez is vannak ötleteim - például oszcillátorokon átvezetni a hegedű hangját és így nyerni földöntúli hangokat (persze Neurosist ismerőknek ez sem újdonság - mentségemre mondom, nem hallgatok Neurosist, mármint csak elvétve, ritkán - viszont tetszik).

munkailag pedig a tanulás májustól veszi kezdetét - annyira szeretném tudni és annyira hiszek benne, hogy végre odajutok arra a területre, amelyről már kilenc évvel ezelőtt írt első diplomamunkámban is több fejezeten át foglalkoztam. és talán most sikerül nemcsak írnom róla és foglalkoznom vele, hanem elsajátítani és megszeretni. mert ez a pénzügyi informatika bizony húsomba vág és ha nem is akkora élmény, mint színpadon állni (vagyis előtte mászkálni és az emberek arcát nézve játszani :), de roppant mód megkedveltem és azt hiszem, az elkövetkezendő soksok évben nem is kívánok mással pénzt keresni. legalábbis most így látom. business warehouse, jól vigyázz, jövök! :p

húgom pedig már Indiában, Izland után. merész egy lépés, nemdebár? mielőtt továbbállna más i betűs országokba, figyelmeztetni fogom: sem Izrael, sem Irán nem oly békés, mint az előbb említett kettő. Irakról nem is beszélve.

mint újabban mindig, most is hallgatnivaló blokkal zárom soraim.
először is portásfej: a harmadik. furcsa, szokatlan - remek, hogy nem másolnak korábbról, hanem mertek új utakra lépni. amelyek annyira nem is újak - egész sok utalás van a hetvenes évekre, főleg hangzásban. pőre, zűrös, zavart, elhangolt hangulatú - és mégis felteszi az ember vasárnap este. bármily furcsa, megnyugtat ez a kuszaság.
amanethes pedig a sírból hozta vissza a sumér-svéd rokonság hirdetőit. komolyan, ennél már az astral sleep is doomosabb volt (mountain of doom - jättekul!!), mint amit Edlundék összepengetnek. via dolorosa úgy eltalált, megyek is és beszerzem hétvégéig a láncokat, maszkostul. igaz, a balladáik nem hatnak meg: de ezért van a delete gomb. s megint szembesülök vele, elegendő 35-40 perc egy albumból. olykor még sok is.

nyomj rá: napló, zene, propaganda

ahhoz képest, hogy mennyire nehéznek tűnik, az előző hetekben volt időm végiggondolni ezt az egész beavatkozást. és könnyen mondtam igent rá, s az altatáskor szinte már vártam a maszkot a morfiummal. s romantikus volt katétercső eltávolítására felébredni.

utána egy nap ágy. persze mindent kibír az ember, de azért ez eléggé sok volt. bal kezemben infúzió, jobb térdemből lóg a redon. nehéz így helyzetet változtatni a csoda kényelmes kórházi ágyakon. utólag verem a fejem a falba, hogy első este után miért nem buheráltam meg az ágy dőlését.

de egy nap után már lábra álltam. szép lassan. járókerettel.

hihetetlen, hogy ilyen gyorsan gyógyul az ember. naponta jutottam előrébb, gyorsabban. és még most is nehéz elképzelni, hogy bennem is implantátum mozog és a három centis műanyagdarab ennyire fontos szerepet játszik. a legbiztosabb testrészem és tényleg. és ennyire lehet várni már a fürdőzést a varratszedés után.

pont a legjobbkor jött ez a hosszú decemberi szünet. van időm olvasni, rendezni soraimat, vég nélkül aludni és tenni-venni. van mit. olyan listám gyűlt már össze október óta, hogy ahhoz kell is a két hét. szerencse is, hogy nem tudok mászkálni. így ha valaki nem jön hozzám, csak ezekkel foglalkozom. így is lassan haladok sajnos.

nézzük csak, miben sántikálok most:

• logic studio és leopard. sajnos utóbbi még nem eléggé zökkenőmentes, így előbbiért se indulok még el. pedig kéne, hiszen akkor installálás után gépemhez már nem nyúlnék soha. és megy rajta logic is, mi kell még? zeneírás és kevergetés nonstop
• mocun borító pdfre, véglegesen. egyetlen baj, hogy most nem vagyok képes elbaktatni a nyomdáig, egyébként már kész lenne karácsony előtt mind a 200 darab
• olvasás, olvasás. van itt minden, sap szakkönyvtől updikeig minden. és kedvem is
• önéletrajzozás angolul és svédül. mert most már ideje
• filmek, melyeket már nyár óta halogatom

és családi idill, húgomékkal. végre. tényleg karácsonyunk lesz idén :p

nyomj rá: napló, opsys, äpple, zene

out of nature
something bloody

a body

put to life
for a moment

ambulent

in the light
of the dark

ambrosia

in need
of help

a heart

taken away
in a moment

ambulance

hospital doors open
a great white

nyomj rá: citat, zene

mindenképp be szeretnék számolni a nemrég megjelent ulver lemezről, mivel megint kissé szíven talált. ezen annyira nem lepődtem meg, hiszen rendre meg tudnak lepni mindenkit. ezúttal viszont több oka is van csodálatomnak.

az első és talán legfontosabb, hogy kilenc gyönyörű dalt tartalmaz. végletekig lecsupaszított, minden felesleges hangtól megkímélt tökéletes kompozíciókat. egyszerűen zseniális, ahogy egymásba fonódnak a dalok és így nemcsak zenei, eszmei ívet is rajzol az album.

az emlékezését. búcsúzásét. írhatnék halált és gyászt, de sosem ennyire direkt a három arc.
viszont ahogy a Vigil zárul és a címadó kezdetéig eltelik az a pár másodperc szünet, belém ötlött a felismerés. az első rész kifejezetten a hozzátartozókról, -hoz szól. s ha már elengedték, szól az egyénről. fricska, sőt egyben gúnyként is felfogható a Let the Children Go, mint cím (ellentétben a let the children come to me-vel), holott ez az igazi tetőpont és egyben a legösszetettebb szerzeményük.

amit a komponálásról szivárogtattak - Chopint és kortárs szerzőket tanulmányozott Ylwizaker - mind-mind igaz. ez bizony kortárs komolyzene, s teljes nyugalommal tehető Kurtág és Ligeti, vagy éppenséggel Arne Nordheim mellé. és amennyire kifinomult, annyira világosak is a kompozíció vonalai.
az előző Blood Insidehoz képest, amit majd szétvet az energia és kakofónia borítóján a vörös kereszttel, a Shadows of the Sun elvont és csendes sötétségbe burkolózik.

ami miatt már hirtelen is nagyon kedves lett számomra ez a dalcsokor, az az éteri hangulata. ez teljességgel félreismerhetetlen, hiszen konkrétan meg tudom nevezni, hol hallottam először. azóta se sehol, s mennyire örülök, hogy valaki megint elérte ezt a szintet. pláne, hogy zeneileg más úton.
dead can dance - within the realm of a dying sun

és nem is kínálhatnék illőbbet közelítő téli estékre.

álljon azért még itt egy rövid zenei ajánló.
burial // dubstep - lassú törtütemből álmodozás és elmélyülés
the red chord // math-deathcore - velős és agyas aprítás, arculcsapó sújtás
serj tankian // soadrock - nem szárnyal pattoni fellegekbe, de érdekes szólópróba
vortex // postblackindustrial - ígéretes honi kísérlet, lépést tartanak északkal

nyomj rá: zene, propaganda

irtó tevékeny és ha minden összejön, termékeny lesz ez az ősz. gyors kapcsolás, zenei körkép:

mocunnal e héten készülök el a lemez keverésével és az első masterrel. ez utóbbin még lehet, hogy változtatunk, csupán a mai kor követelményei miatt - sajnos, manapság messze nem a dinamika, hanem a szénné limitált és végig -3 dB szóló pop és metal anyagok uralják a piacot. ezzel csak az a gond, hogy az emberek hozzászoknak a torz hangzásképhez, amit ráadásul elég buta felbontású mp3ban kapnak meg, kicsi és zömmel rossz teljesítményű hangszórókon.
node a mocun se szép, sőt, csúf. mindenesetre nagyobb dózist kaptok belőle ősz folyamán, több és gyakoribb szeánszok képében. Balázsnak hála, van borítónk, András keze munkája pedig itt látható:
a vadiúj mocun oldal :p


időközben a godlike is felcseperedett, mi több, próbára kész zenekarrá érett. az Attila által összeállított négy számot secc-pecc alatt összeraktuk egy vasárnap alatt, próbálni havonta fogunk, vagy néha gyakrabban, koncertezni pedig még idén - immár e név alatt (s a penta concordia egy időre visszavonul). Pityesz kiváló dobos, rengeteget fejlődött pár év óta, mikor először láttam. Tachu is jó arc meg biztos pont lesz, Attila betonprecízen játszik és átlát mindent, Fógi meg falszaggatóan hörög. tényleg durva közelről nézni. már csak egy visszafogott szintis kéne, aki nem tíz ujjal csap bele hangszerébe - jelentkezz most!


megbeszélés alatt van egy harmadik csapat is, ahol csak kisegítenék. erről majd később, ha tényleg beválunk egymásnak és érdemben tudunk együttműködni.


s nem utolsósorban nekiállok saját anyagomnak is, Crash Gordonnal. ez a legegyszerűbb - elsőre magamban akarom letisztázni a képet. szerencsére rengeteg segítő ember vesz körül, igazán nem lesz probléma társakat találni, akik segítenek élőzésre is fordítani ezt az alapvetően finom elektronikára épülő vonósokkal tűzdelt lélekre ható zenét.


s emellett segítek egy igen érdekes trailer zenei aláfestésében is - vincent, innen is kösz, hogy szóltál! - ami rengeteg tapasztalatot adott igen rövid idő alatt - de ezzel még adós vagyok, igyekszem ezt is e héten letudni.


az már tényleg csak kis fricska, hogy munkahelyemen a tavalyi xmas party kapcsán megkerestek, ugyan már, idén is menjek. most őszintén, hogyan jutna rá időm, még ha annyira akarnám is?

nyomj rá: zene, napló, mocun, godlike

mocun szeánsz lesz 20án, 20 órakor az aftermusic (régebbi partiarcoknak Marco Polo) klubban. belépő 500 körül várhatólag, fellépnek utánunk dyas és dethroners. kiváló ismerkedési és szórakozási lehetőség mind csinos hölgyeknek, mind délceg uraknak.

és nem utolsósorban: mocun

nyomj rá: mocun, zene, propaganda

feleim, az új manna, a paradiselost tizenegyedik lemeze meghallgatható egyben itt:
http://www.myspace.com/paradiselostuk

és a jaltai video is megnézhető:
http://youtube.com/watch?v=qMgQoYFp_K4

nyomj rá: propaganda, zene

kérdezi Tom Gabriel Fischer és bizony még bennem is megremeg az ütő.

és valahogy 29, azaz 30 felé közeledve akarva és akaratlanul is újra lepörög előttem minden. hihetetlen sokat álmodom és bizony sok közülük roppant sokat jelent. már azzal is elégedett vagyok, hogy választ kaptam néhány kérdésemre. azt hiszem, megbékéltem azzal, hogy az összesre sose kapok feleletet. már nem is várok.

viszont továbbra sem tudom, merrefelé tartok tulajdonképp, noha egész jól látszik, mivel szeretek foglalkozni. érdekes ez az egész úgy, ahogy van, viszont jobb szeretném már learatni munkám gyümölcseit. mert ilyen is van. mármint dolgozom is. olykor egészen megfeszülök érte.

most viszont irány próbára, ha már András beruházott egy nord stagere. svéd termék. és bizony, feladja a leckét, nekem is. gyakorlatilag tiszta orgazmus és élvezet próbálni, annyira jól szól minden.

és utána titanic filmfesztivál - majd pihenés, ha már a héten megint nem sikerült :p

nyomj rá: propaganda, zene

bármennyire hihetetlen, egész jól gazdálkodom mostanában az idővel s ennek köszönhetően kézben tudom tartani az igencsak szerteágazó tevékenységeimet. tekintve, hogy három hónap el is illant ebből az évből, gyors számadást tartok.

mocun lemezzel áprilisban végzünk, ami a hanganyagot illeti s végre nekiláthatunk a szervezésnek és koncertezésnek is. persze ha csak erre tudnék koncentrálni, már rég készen lenne, de lassabban őrölnek a malmok. mellesleg nem is biztos, hogy ez baj, mivel így van ideje minden dalnak leülepednie s végiggondolni, mit is akarunk hallani s hallatni egyes helyeken.

ezután saját projektemmel szeretnék elsősorban foglalkozni, ám ezt bármikor meg tudom oldani s nem is szorulok rá nagyon más segítségére. minő véletlen :) egy régi csellós ismerős nemrég keresett fel ha nem is feltétlen emiatt, de ez is szóba került. van egy elég jónak tűnő ötletem, ami számos magyar metal csapatnak remélhetőleg szintén tetszeni fog.

a most már pár koncerten életképes penta concordiából Attila belevágott a már egy ideje tervezett új csapatába, ami a godlike nevet viseli. hatan, mint a gonoszok, eléggé kipróbált és viseletes arcok vagyunk mind. értelemszerűen súlyos doom, az, amit még 15 éve gothicnak hívtak harisnyakötő, vörös rózsák és mónikák nélkül. az a stílus, ami nélkül el se kezdtem volna zenélni anno.

és ahogy időm engedi s megismerem a samplerezés alapjait, megnyitjuk a pokol kapuit a fejemben salo120 kódnevet viselő ipari szörnyeteggel és letaroljuk az erre fogékony arcokat.

az, hogy emellett svédül karaokéztunk csapatban s nyertünk kedvezményt így minden valószínűség szerint lesz végre egy svéd csoport, ami nem esik szét, már csak hab a tortán. és nem utolsósorban áprilisban már nem veszek bérletet, hiszen annyira jó az idő, hogy már csak bicajjal szabad közlekedni.

van szerencsém új izlandi zenékhez, nevesül az apparat organ quartethez és Skúli Sverrisonhoz. mindkettő remek és újító muzsika, mint szinte minden, ami a 12tónar.is kiadóhoz köthető. nem véletlen, hogy azon zenéimet, amelyek belevágnak az érdeklődési körükbe, már küldöm is postával a szigetre.

egyébként meg minden a helyén van :) majdnem minden, de az is már a helyére kerül. április 30ig :p

nyomj rá: napló, zene, propaganda, godlike, mocun

ez az, ahol most tartok. amit érzek minden egyes lépésben. hiába, csak a biztos érdekel.
anyagias látásmód? más elvek illetve lehetőség feladása? ugyan.

számolnom kellett magammal. igenis, vége a növény-hal étrendemnek, igaz, továbbra is
nézem, mit eszem. már nem válogatás nélkül.

Mike Patton, te írod minden idők legjobb szövegeit. az élet szép és a nő még szebb.

nyomj rá: napló, zene

tegnap épp Anathema koncertet adott a dina.tv streamben. sajnos nem találtam még stream rögzítő programot, ettől függetlenül is roppant érdekes volt megnézni a három Cavanagh-tesó csapatát. the working class of northern england. egyrészt már évek óta nagyszerű programot tolnak, másrészt megtanultak zenélni is valamelyest. azért a Crestfallenes indítás sem volt egyszerű 15 éve, s azt is belátták mára, hogy legtöbbünknek az Alternative4 tetszik, azért még mindig tudnak meglepetéseket okozni.

hiába játszottam együtt Dannyvel együtt párszor, ennyire a játékra talán csak egyszer figyelt oda. mindent egybevéve a liverpooli srácok továbbra is hihetetlen érdekes színfolt, szóval az ismerkedést csak javasolni tudom. és az egyik záró számként elővezetett Portishead dal Lee Douglas beugrásával - nagyon finom volt :) what a voice! na ezért más ez a csapat.
bár azt hiszem, nekem akkor is az a koncert marad meg igazán, amikor Dannyvel, Davevel és Vinnievel együtt játszottam. jó dolog zenére fogékony emberekkel zenélni, elmondhatatlanul jó.

nyomj rá: zene, napló

enyhe nyomás a tarkón és a szemüregben.
vagyis alig telt el két nap és máris szabadulnék legszívesebben. egészséges reflexió.

ennek köszönhetően látogattam meg a Műcsarnokot ahol jelenleg épp északi kortárs kiállítás nézhető meg egészen február 25ig. nem ma voltam utoljára. mondjuk arra kíváncsi vagyok, hányan értik Torbjørn Rødland Mayhem c. fotóját.
roppant tanulságos a mikroállamok találkozójáról készített infokollázs is. a mellékelt kérdőív alapján a nyolc mikroállam közül az Unamerikai Köztársaság elveivel egyeznek leginkább saját célkitűzéseim. szintén roppant erős egyezőségem a szlovén alapítású NSK állam céljaival is.

azonban a számomra legérdekesebb kísérlet a freq_out volt. hangkollázs. kísérlet és interaktív műhely. igazi zenei fricska óriási jelentéssel. azt hiszem, aki magát zenésznek nevezi, értenie kell a freq_out mibenlétét, tudatosan hallania kell a hangkísérlet elemeit és elhelyezni a térben, értelmet adva a kísérletnek. ugyanakkor meggyőződésem, kevesen képesek erre itthon. szégyenszemre.

szintén mai hír blabbermouthról, hogy a norvég Grammy-díj 2006os metal jelöltjei a következők: Enslaved, Keep of Kalessin, Gorgoroth, Benea Reach. szívem szerint gondolkodás nélkül Enslavednek adnám, viszont tavaly is ők nyerték.
a kérdés sokkal inkább az, hogy itthon miért nem ismerik el a honi metal / jazz / etno / ésatöbbi zenekarokat a maguknak megfelelő helyen. hogy lehetséges az, hogy Ákos, Tankcsapda, Edvin Marton és a többi magyar szenny elismerést elismerés után kap, ugyanakkor az igazán eredeti és világszínvonalú, mély mondanivalóval rendelkező zenekarokra még fittyet sem hánynak?

mivel e honlap is mikrokultúra, egyfajta mikroállam, így megalapítom a fénycsíra-díjat. én adom oda annak, akit szeretek. "én vagyok a parancs" mondtam háromévesen triciklizés közben és most tényleg én vagyok a parancs. elegem van abból a közhelyes kulturális fostengerből, ami itthon a csapból is folyik. jelöltjeim:
Palya Bea - nem utolsósorban a Weöres Sándor verseit megéneklő lemezéért
Watch My Dying - a fényérzékeny albumért meg azért a nukleáris támadásért, amit színpadon adnak magukból
Blind Myself - az elmúlt tíz éves munkáért és a sikolyterápiáért
Borago - mert finom zene

várom a szavazatokat és véleményeket az oldal alján található mailre.
elég volt a csicsából és giccsből - támadjon a fekete valóság :p

nyomj rá: propaganda, zene, kino

ad absurdum. generally more worried than married. will you love me now? waiting for you. finland. black earth.

íme egy gyors összefoglaló az évről.
talpraálltam. kiléptem abból, ami ismétlődik s nem vezet előre. de nem kaptam megoldást egyetlen bajomra sem. ugyanakkor nem foglalkoztam eléggé az új tanulandó dolgaimmal. mondhatni, elszórakoztam az időt, de ugyanakkor meg nem - rengeteget tanultam. s nem utolsósorban még jobban lehiggadtam. még kevésbé lehet kibillenteni egyensúlyomból.

most is kaparnom kéne, csúsznom a padlón, s ehelyett teázom, Bohrent hallgatok és teázom.
holnap felkelek és zenélni fogok délután. felveszünk az új lemezhez - most ez cél, befejezni még ebben az évben keveréssel együtt. keep it silent - it is called mocun.

2007 year of the Pig
bővelkedés és aratás. munka és gyümölcse. földművelés és pihenés. bőség.
de dolgoznom kell rajta, egyébként nem válik valóra. túl sok tervem van, hogy mindet leírjam, így legyen elég annyi, kevesebb a célkitűzésem, mint 2006ban, viszont többet szeretnék kezemben tudni.

most már beszélhetünk. kávézhatunk. miről is?

nyomj rá: napló, zene

voltaképp innen is látszik a táj, hiába szállított arrébb ez a vagonnal szétsúrolt sínpár.

Pál, isten vagy.

nyomj rá: citat, zene

meglepően tiszták az éjszakai járatok. a hajnal f2es 908as kényelmesebb volt Cinkotáról, mint napközben. szóval BKVról először esve szó e naplóban – a pesti éjszakai járatok messze legjobbak kiszolgálásban és szervezettségben kontinensünkön. és ez nagy szó.

alvási csapdába kerültem a napokban. egyszerűen nem tudok négy óránál többet aludni, s ez nem jó hír – bár egyáltalán nem vagyok fáradt. még annyira nem. a fene se érti ezt a bioritmust, valami nagyon nincs rendben. hármat találhatsz – az első után hátat is fordítok.

ma hajnalban Kluteot hallgattam hétvégi rávezetésképp, erre délután kiderült számomra, pont előtte játszik Blim az A38on. jézus. azt hiszem, szükséges összeállítanom egy kulturális ajánlót ezen őszre, már én sem látom át lassan, mi folyik Pesten:

szept 16 A38 – Blim
szept 16 mokkacukka – Klute
szept 19 SüssFelNap – IstenHátaMögött
szept 23 mokkacukka – Adam Freeland
szept 26 Kultiplex – Enslaved (norsk)
szept 30 MarcoPolo – The Penta Concordia plays Katatonia
okt 6 A38 – Satyricon (norsk)
okt 7 Freeport – Katatonia (svenska)
okt 14 Kultiplex – Wendigo
okt 17 SüssFelNap – Gire, Korog, Aebsence

és még mondják, véget ért a fesztivál időszak. kérem, hiszen csak most kezdődik el. azért azt már nem merem garantálni, hogy mindegyiken megjelenek, de jó eséllyel errefelé leszek. ki szeretném emelni a Penta Concordia estet érintettség okán. néhány dalban ugyanis érdekelt vagyok, bár Jónáséknál sose volt vonós, pedig akár lehetne is. nem, nem én.

abszolút listavezető hír, hogy jövő héten érkeznek a tc konnekt 24D külső firewire hangkártyák. ára a konkurens focusrite saffirenál negyedével több, cserébe három tavalyi fejlesztésű dsp pluginnal, valamint 8 sávnyi ADAT ki- és bemenettel ad többet. az már tíz sáv előfokostul (focusrite octopre le már adott). s/pdif és midi természeténél fogva benne van. bus-powered, designed for laptops. ez bizony aduász a maga nemében, így nélkülözhetetlen eleme lesz gyűjteményemnek.
audiojunkie énem másik őszi vágya egy nagymembrános kondenzátor mikrofon, szóval ha valaki selejtezne Neumann TL103 vagy AKG C414 BII darabokat, ugyan szóljon már – ha kell, térdelek. enélkül AT 4040 SM lesz a megoldás. szoftveresen pedig ableton live 6 teljes verzió és spectrasonics stylus rmx dob plugin vár a sorban. igen, jól olvastad, dob plugin.

saját zenémben ugyanis nem lesz élő dob. miért? egyrészt nem találkoztam még tíz év alatt egyetlen normális dobossal. amelyik pontos és jól játszik, az teljesen idióta, amelyik meg normális, az félreüt és még neki áll feljebb. cáfoljatok. nem beszélve a dobcuccról: elfoglalja a színpad felét, nehéz kihangosítani jól, a pakolás jó része ebből áll – nem egy élmény zsúfolt vendéglátóipari egységen átráncigálni egy lábdobot – és szállítani is körülményes.
nézzük csak akkor: nincs megfelelő ember, kis helyeken iszonyat problémás, simán elnyomhat minden mást, és mit nem mondtam még?
tehát félakusztikus közegben kell a francnak dobos. és ezért sem kérek elnézést :p

nyomj rá: napló, zene

épp fényképeket rendezek, nagyapám fotóit. megtaláltam azt, ahol még az ölében ülök olyan kétévesen. Björk szólt a háttérből.

elsírtam magam.

nyomj rá: zene, napló

igen, most jobban érzem magam enyhén rezignált mosollyal arcomon visszavonulva a világtól. úgyis filmvágási procedúrák és kerékpár dédelgetés közben leledzek mostanában. nehéz összehangolnom úgy az otthoni munkákat, hogy minél többet szeretnék bicajozni. istentelen jó érzés reggel végigsüvíteni az üres napfényes rakparton. el sem tudom mondani, mennyire hiányzott.

jobb most keveset találkozni másokkal. aztán persze mindig másképp alakul ez. például szombaton drótkötélpályázni megyünk, utána pedig irány mokkacukka, ugyanis Klute játszik vasárnap hajnalban. névnapos kiruccanásunk a helyre végül is roppant megérte, ugyanis az egyik magyar srác dzsungelt pakolt, igen kőkeményen és sok vágással. komolyan mondom, néha már Ephel Duath koncerten éreztem magam. iszonyat összetett volt és nagyszerű set, szóval innen is gratulálok neki, ez bizony művészi teljesítmény volt, ezért szeretem az elektronikus zenét – is. az igazi dobás a szigeti kávézóban mégis a 23i Szabadföldi Ádám és Tojó zárópartija, ami ugye a már említett tízéves után kezdődik. a PeCsás Adam parti több évre feladta a leckét, hihetetlen volt. azért kevesen merik d'n'b és breakbeat között összekeverni a Billie Jeant és a Smells Like Teen Spiritet, laza tíz percben.

ezeken túl svédet kéne erőltetnem, mert ez a csoportalakítás egyre nehézkesebb és kilátástalanabb. amennyiben beszélsz svédül, írj már légy szíves, fussunk össze egy kávézóban gyakorlás végett – kösz.

nyomj rá: zene

EMF!
megvan még valakinek? unbelievable, when you’re mine és a többi? szóval sikerült megszereznem, újabb ’92es nosztalgia.

és nagy hej! és sok sikert Bobbynak, azaz Gilnek, aki anno átvette a kazettát. Gil ma Izraelben él és épp most házasodott meg. túl van 2 év Gázán és így az egyetemi diplomán. telik az élet, de enjoy, motherfuckers.

sikerélményem bicajjal határtalan, hasít a váltó mint kés a vajban, így én is az autók között. trekkinget mindenkinek városban.

nyomj rá: zene

szombaton söröztünk a Halászbástyán. tényleg rokenroll és nagyszerű dolog volt ott ücsörészni az éjszakában.
teljes sikerrel zárult a vasárnapi Skandináv Ház alapítvány megnyitó. annak is örülök, hogy valamilyen formában mindenképp fogok svédül tanulni továbbra is. bár ez nem is volt kérdéses. mindenesetre láthatóan nem voltak felkészülve a szervezők a kétszázas tömegre :p és ez jó, hogy ennyien érdeklődnek.

vettem új bicajt is, a régit eladom Tománnak, így neki is lesz egy használható :p természetesen végignéztem a kínálatot, de újfent Magellan mellett döntöttem, ezúttal egy picit felszerelt Corvus lett a kiválasztott. iszonyat jó kis gép, egyből megjött a kedvem biciklizni – csak azt a fránya váltóbeállítást tudnám rendesen megoldani. mert ugye a névleg 21 sebesség a gyakorlatban tizenötöt jelent jó esetben. és nekem elég is ennyi, tényleg. persze a bicajozási szokásaim messze nem fedik az átlagot, mivel egyfolytában tekerős fajta vagyok. így sokkal gyorsabban lehet reagálni és fordulni, mint nagyobb sebességet választva. ahogy tapasztalatból elnézem, a legtöbben utálnak sokat tekerni – amit kissé nehezen értek, mert sokkal nehézkesebb úgy haladni. kerékpár vásárlásom lakat beszerzésével lett teljes, amiben cyrex oldala kihagyhatatlan segítséget nyújtott. innen is gratulálok neki és kevesebb ellopott biciklit a jövőben!

lesz 10 éves érettségi találkozónk is. ejha. bár ugyanaz várható, mint öt éve, szóval részemről nem várok sokat az estétől és akkor jól sül el.

az északi kultúrblokkot a DanDesignnal folytatom, valamint az alternatív őszi skandináv eseményekkel, ezek mindegyikén ott leszek:
szept. 26., Kultiplex Enslaved – viking törzsfők fiai
okt. 6., A38 Satyricon – fekete északi hadseregcsoport
okt 7., Freeport Katatonia – svéd depresszáns xanax helyett

és azt hiszem, semmi lényegeset nem mondtam ezúttal. ilyen is van. kis buta semmiségek. á, nem számítanak. á, dehogy. á.

megj: az első váltóval csupán két napot szenvedtem, viszont most pont úgy működik, ahogy azt szeretném. igaz, így csak 14 sebességet használok a marketingszöveg 21ből – nincs az az isten, hogy egy ilyen első váltóval mind a 21et használni lehessen – viszont ez a 14 minden körülmények között tökéletesen használható. hmm, talán mással is foglalkoznom kéne ennyit.

nyomj rá: propaganda, zene

kiléptem a dethronersből, utoljára pénteken f10kor játszunk a Zúzda színpadon, majd a neszmélyi borozó felé vesszük az irányt.
számosan kérdezték okát, pedig a válasz nagyon egyszerű. kevés időm van és azzal a kevéssel mást akarok kezdeni. aggódók nyugtatásaképp megjegyezném, van még jócskán tarsolyomban megvalósítandó ötlet.

nyomj rá: napló, zene

imádom Edlundot és csapatát. kiváló a DVD is, pedig nem vagyok nagy nézője ennek, kivéve a koncertvideókat. mondjuk Johanék élőben se tudnak hibázni, szerintem az egyik legjobb koncertbanda pont ők. és ez így is van, erre pont a DVD a legjobb bizonyíték. sokféle csapat van, sokféle zenével. mégis oly ritka az ennyire zsigerből, lazán játszó társaság. nekem az a tapasztalatom, ezek a csapatok tudják igazán megfogni és átadni a művészetet.

szóval Vote for Love. az elmúlt pár napban vagy tízszer végighallgattam. nektek is javaslom, nagyszerű dal. főleg a tempója cseles. visszafogott és mégis húz. a legszebb rész egyébként a refrénben hangzó time kiejtése. ez se lesz honos egyhamar errefelé.

és ami ehhez tartozik. az utóbbi hónapokban valahogy kiterjedt a nyugalmam. türelmesebb lettem, és hétvégén lustább is. nem biztos, hogy ez baj. mindenesetre át kell gondolnom a jövőben, mit szeretnék és mit nem szeretnék folytatni a későbbiekben. mire lesz és mire nem lesz időm. mindenesetre sokkal kevésbé gondolok már magamra. stílusosan i am aint love with myself anymore.

nyomj rá: zene

ilyen még nem volt, így most van, íme:

május 21. 17h. Gödör. banánköztársaság. alterpopfunkspleen
június 9. 21h. DarkoPolo. the dethroners. metalsteelearthstrike
június 10. 18h. Ócsa. mocun. experimentalgerminal

akit érdekel, járuljon a színpadokhoz.

nyomj rá: zene, propaganda

kissé se alakulnak jól a dolgok, egyrészt elég komoly akadályai vannak az júliusi izland projektnek, másrészt régóta meglévő bölcsességfogam is most akar előbújni, persze nincs elég helye így már jól felduzzadt az íny. nem baj, holnap svéd dolgozat, átutalás az új számlámra - CIB Bankot ajánlom mindenkinek, egyszerűen hihetetlen jó és intelligens netbank - majd jövő héten hétfőn fogeltávolítás.

valamint nem értem a digital performert, így maradok az ableton/logic párosnál. ableton liveal is készítettem egy mixet, logickal is - ableton semmivel se rosszabb, csak nincs benne annyi plugin és nem annyira informatív master esetén. szóval erre marad logic, egyébként meg vst instrumentek kezelésére vagy gyors audio rögzítésre ableton kiváló. nem véletlen, hogy reznor és a norvégok is rákaptak.

a címben jelzett svéd filmet pedig ajánlom mindenkinek. nagyon. bár máig nem értem, hogy lett ebből dalarnai emberek.

nyomj rá: napló, zene

nem történt semmi különös. tényleg.

jött újév, jött kig, jött egy ramhiba, majd egy osx reinstall és így már user nevem is adamskij.

és jön a Saffire2 - 8in8out +16 adat sávot kezelő fw 19” rack hangkártya és dsp modul egyben - és az igazi lényeg most jön: tervezett ára 700usd, ill. 500GBP. ez durván 600eur, vagyis ha kedves absolute.hu lecsap rá, mint ahogy a saffire1-el is tették, akkor 150-170e körül hozzá is juthatok. tekintve, hogy a saffire1 2in8outal bruttó 120, nekem megér ennyit ez a különbözet és onnantól kezdve akár a Bazilika tornyánál is felveszek dobot. csak natív dsp fut rajta, de kérem, ezért kell venni powercoret. viszlát, stúdiók! íme

mindenesetre most aztán nagy mozgolódás van cseppnyi életemben. tudtam, hogy ez az évkezdés nem lesz egyszerű, de hogy ennyire nem, azt nem sejtettem. adósságokba mindenesetre már sikerült belevernem magam, meg három havi fizetésemet is előre elköltenem, de három dolognak örülök nagyon:
1. kig - de el ne bízd magad, mert urad és parancsolód levék
2. végre sokat zenélek és nagyon élvezem, a nehézségek ellenére is
3. kezdem élvezni a munkám
perverzitás? ugyan. tényleg tetszik. igaz, rendkívül elfáradok péntekre agyilag, de akkor legalább felhúz egy kötetlen mocun próba. lesz is felvétel két hét múlva, szóval akkor kis körben már hallható lesz, min mesterkedünk.

detróger hírek következnek kérem. rossz hír, hogy az utóbbi fél évben rakoncátlankodó tízezres vonóm végleg megadta magát szombati koncerten - a Dyas vendégei voltunk a nagybecsű, ám ezek szerint amatőrmetálosokat is fogadó Benczúr Klubban - egész pontosan a kínai cin törte ketté pályafutását. botrány, kérem. készülődnek új számok, szám szerint sok, pontosabban öt szimultán. és ez még nem minden, szóval érlelődik itt valami meglepetésféle.

még mindig hírek, ezúttal a kisvilágból, azaz a cinkotai stúdióból. van referencia kérem: Special Guest. Tomán most keveri, lévén hogy lusta voltam plusz nem értem rá felvételekkor. de jönnek Daniék az Alavan Lizsével két hét múlva és akkor bepótoljuk az elmaradt órákat. vicces leszen, már várom, hogy némi aprításban segédkezzek.

más. Döme hívott, hogy kéne kiállításra aláfestő zene. készült is sebtiben egy, de nem nyerte el a művésznő tetszését. ellenben az enyémet igen, szóval saját projektre is megvan a drive. avagy hajtóerő. mindegy, ez az én blogom.

új amorphis - amorgesz, deszgesz, hétgesz, hétfisz - hét fisz??? - nem nyerte el igazán tetszésemet, de azért néhol aranyos. nem váltják meg a világot, sajnos az Elegy-Tuonela kettős már nem folytatódik. hmm. azért rendes ez az új pacsirta Tomi is, legalább a mérgesmaci vokálok miatt.

vannak új macek! nem utolsósorban Zero is iBookon nyomul már, üdv! még egy megtért lélek a sötét oldalról.
szóval macintel. itt most leírom privát véleményemet eme eszközökről:
1. senki nincs képben velük, szóval fórumokat felesleges olvasni e kapcsán
2. legalább másfél év még, mire minden program natívan fut majd az intel és ppc platformon.
3. ugyanúgy másfél év még, mire az intel és az Apple összecsiszolódik annyira, hogy közös fejlesztései jelennek meg.
4. az Apple következő oprendszere, a Leopard 10.5 2006 végére várható. ugyebár Applenél másfél év egy oprendszer élettartama és nem hat év, mint Billéknél. a Leopard biztos crossplatform lesz - azaz mind ppc, mind intel processzoros gépeken ugyanúgy működik. megkockáztatom, hogy még az azutáni rendszer is.
5. az intel kb 2-3 évente vált processzorcsaládot

vagyis mit teszek én? mit tanácsolok nektek is?
vagy vegyetek most egy ppc-s gépet - iBook, mac mini, powerbook 1.5GHz, powermac quad, imac G5 - vagy várjátok meg 2008 tavaszát. számomra csodás 30. szülinapi ajándék lészen egy macbook pro, persze ma még felfoghatatlan szoftverekkel és hardver alapokkal. az biztos, hogy hasítani fog, mint a mostani is.
egyébként meg aki szereti a rizikót, vegyen új macinteles gépet. garantáltan izgalmas lesz minden estéje.

talán legvelősebb postomat zárom. csak annyit mondhatok, hogy mióta tavaly májusban megvettem powerbookomat, életem biztos sínen fut. szóval gyertek ti is macre és boldogok lesztek.
ámen.

nyomj rá: napló, zene, äpple

épp lent mószerolok a stúdió-próbahelyen. rávettem magam a nyári Shoggoth reunion koncert végső formába öntésére s nem utolsósorban a powercore kipróbálására. maga a felvétel egy minidiskkel és a szokásos Sony ECM mikrofonnal készült, de powercore után meg nem mondanám ezt. ha nem is falbontó, de elég erőteljes - hallottam már ennél sokkal rosszabb, hivatalosan kiadott koncertfelvételt. szóval egynek nem rossz.

egyébként karácsonyi láz nem kap el valamiért. inkább aludnom kéne, mert megint fél napi alvás hiányzik legalább. holnap meg kipróbáljuk az elektromos triót, remélem Dani is befut majd a gitárjával és nem ragad Szlovákiában. kár lenne.

épp vadászom a norvég srácok lemezeit, mármint amit írtam pár napja. bátorítanék mindenkit erre, tényleg nem utolsó. a múlt heti koncert óta eddig egyetlen csábítóbb ténnyel találkoztam csak és az is egy érett japán nő volt, szóval nehéz másra rávenni. mindössze CD-Pincényi kitérőt engedtem magamnak és ez 2 CD vásárlását jelentette, Khold és Katatonia. mindkettő nagyszerű.

és még mondják, hogy a nők az impulzus vásárlók. ugyan. mi, férfiak legalább, ha nem kétszer annyira impulzusok és vágyak alapján döntünk vásárláskor, mint ők. a közgazdaságtan elméletei ekkor dőlnek romba - hol a racionális vásárló, főleg karácsonykor?

nyomj rá: napló, zene

szolid zenei ízlésemet tükrözi, hogy míg e szombat reggel a 1349 Hellfire című - mellesleg zseniális - lemezére keltem, nemsokára indulok Nils Petter Molvaer koncertjére a Millennárisba. emlékszem, még október 9én hogy anyáztam Brüsszelben, amikor kiderült, pont aznap játszik a norvég fúvós - de csak el fogom kapni :p

jut eszembe, Nils saját megfogalmazása szerint jazzt játszik. állítólag sok jó magyar jazzenész és jazzenekar van, mégsem tudom hosszútávon hallgatni őket. unalmasak. Nilst meg bármikor. megunhatatlan.

er

nyomj rá: zene

lehet, hogy velem van baj, vagy csak szimplán öregszem, de abszolút elegem van a tucatpartikból. nem biztos, hogy jó mások delíriumos állapotával szembesülni és zajszennyezésben is részt venni. igen, sajnos zenének nehezen tudnám nevezni azt a mindent elsöprő mámoros döngölést. nekem nagyon hiányzott a khold :p

néha a legérthetetlenebb élethelyzetekben kap el egyfajta melankolikus gondolathullám, melyet nem nagyon szeretnék megosztani senki mással, eleinte még magammal sem. pedig semmi negatív nincsen benne. egyszerűen nehéz megbékélni jelenlegi helyzetemmel, amikor tisztában vagyok vele, hogy egy átmenet közepén-végén tartok, illetve felkészülök valami sokkal nagyobb projektre. nem, nem gyereket várok.

ma reggel összeírtam bokros teendőimet, hát van egypár, szóval igyekszem. ha esetleg benéztek a ma esti Gothica fesztiválra, 21:30tól játszunk a kisszínpadon.

nyomj rá: zene

valami igen mokány dolog lesz ebből, úgy érzem. például ilyesmi:
⡎⡇⢱⢎⡱⢎⢆⡰⡗⢢

amúgy nem sok minden történt azon kívül, hogy végigrohantam ezt a napot is. talán lesz újévi fogadalmam. elég komoly, elég kemény és messzire vezet. még meg kell gondolnom kétszer, de szerintem a karácsony és újév közti szabadság alatt erre sodródom majd és szó nélkül megpróbálom.

ismeritek a holland Orphanage-et? nem? öreg hiba. azonnal pótoljatok, bár nemrég oszlottak fel. ezzel kapcsolatban igazán nem értem, mit esznek sokan az ún. ismert bandákon. számomra totál érdektelen e lélektelen slágergyárak terméke, ellenben az Ulvert bármikor felteszem. funk you.

nyomj rá: mocun, zene

nos, megint Brüsszelben. gyorsan szavaznék a Malév-privatizációra, az LRI-vel együtt. miért is? hiába értem 4:10re a 2Ara, szó szerint majdnem lekéstem a gépet, 17:20kor értem a boarding gatehez. mindenhol extra hosszú és csigalassúsággal vándorló sorok, mintha lusta elefántok vonulnának végig az esők által életre keltett szavannán. természetesen mikor máskor akadjon össze az ember a főnökével, ha nem e pillanatban? s mi jöhet még? kb. tízméteres sor az útlevél ellenőrzésnél és egy nyugdíjas német turista csoport. götter sind sinnlos.

végül is lényeg, hogy gond nélkül megérkeztem. elég irigykedve néztem a mellettem utazó faszi japán aráját még checkin közben. tudniillik, hogy a távol-keleti nőknek nincs párja, legalábbis az én esetemben. mondanom sem kell, elég szívesen cserélnék a faszival. ekkora mázlit, atyaúristen. de szerencsére nincs semmi veszve, mivel egy átlagos fazon volt. aztán a gépen elővette az "üzleti anyagait". sales. sőt, a 'how to recruit motivated sales people' mappa feküdt előtte. ekkor már nem tudtam megállapítani, cserélnék-e vele. asszem nem. még japán aráért sem. milyen relatív minden, ugye?

épp The Rasmus koncert megy a TMF holland zeneadón, nos én nem vagyok rajongó, bár a Dead Letters nagyon tetszett. és érdemes belenézni akár 10 percet is ebbe a felvételbe. kegyetlen jól játszanak és nagyon jó a setlist. Lauri pedig hatalmasat énekel végig, még a samplerről bejátszott Apocalyptica kísérte Funeral Songra is. azért 40-50 perc rokkolás után ilyen dalt bevállalni nem piskóta, s úgy kiénekelni, ahogy lemezen van, még inkább nem az. azt hiszem, elő is veszem az ipodon az albumot. mert hát egy ekkora technojunkienak mindig kéznél az összes eszköze, mint ahogy a powerbook is. igen, tudom hogy gizda vagyok és nem érdekel, mert kurva jó érzés este saját gépről filmet nézni, illetve rewire módban reason&logic duóhoz. igaz, express, de otthon vár a tc powercore compact :) apám, az aztán effekttár. megareverb és classicverb, vagy a powercore cl kompresszor. brutál. de majd meghalljátok az új dethroners lemezen, az alavan lizsé demón és még sok más helyen. csettinteni fogtok, megígérhetem.

ja, még annyi, hogy bejutottunk az EU-szerte meghirdetett ABC tehetségkutató magyar döntőjébe, ahonnan 4 banda juthat ki Bécsbe a negyeddöntőbe, a Planet Musicba. persze, van ismerős :) WMD - ahogy KBP mondta, battle of bands :) Gaobrék lemezét megjelenésekor vettem meg (támogatok nekem tetsző magyar bandákat) és hát kegyetlen jó, meg színpadon se utolsó, amit művelnek. fel kell kötnünk a gatyát.

nyomj rá: zene, benelux

átérzem Gollam örömét, nagyon is. megvan. úgy gondolom, ezek után nem falfúró, sokkal inkább falbontó címmel lehetne filmet forgatni majd közvetlen lakókörzetemben. biztos emlékeztek a Dune 2 játék Sonic Tank harceszközére - nos, ennek korai példányával van dolgom.

mekanik. remélem, másoknak is tetszeni fog. nekem eléggé.
megtévesztő mód körülvettük magunkat olyan mechanizmusokkal, amelyek mind-mind gátolják a személyes kapcsolatokat. nem, nem az ndk-s gruppensex feltámasztásán fáradozom, csupán eléggé zavar, amikor a közlendők félúton elhalnak az érdektelenségben. Csehov, ráéreztél te valamire nagyon.

igen jóízűt próbáltunk dethronersileg a nehézségek ellenére, s egész együtt szól a produktum. én kérek elnézést Judith félhanggal magasabbra csúsztatásáért, szegény Ágo le is blokkolt. bocs. aztán eszméltem. egészen élveztem viszont, hogy ízesen újraírtam pár témát, kevesebb hanggal még többet érzek bennük. ennek úgy örülök, mint régen, amikor sikerült LEGO villamost építenem felhajtható tetővel.

gollamivadék vagyok, nem is lehet ez kérdés.

a nap másik híre. látnom kell őket.
"my refugee soul has escaped
this body depraved
of final wishes I ask none
but one
now that I am gone
lay thorns on my grave"

nyomj rá: napló, zene, mocun, citat