Lujzi egy 8 éves nagyon bohókás berni 
kutyalány. Korábban műtötték az egyik oldali könyökét és a térdét, most pedig jobb oldali enyhe fokú csípő diszpláziát diagnosztizáltak nála.
Lujzikával és Gazdájával már korábban összeismerkedtünk, mikor Lujzi volt társához jártam ki fizioterápiára. Akkor még Lujzikám nagyon félénken viselkedett velem szemben, bezzeg most… 🙂
Amikor az állapotfelmérést végeztem, érezhető volt a csípőízület átmozgatása során egy kis mozgáspálya szűkület. Egyik oldali elülső lábtő-, könyök-, és ellenoldali térdízület átmozgatásakor ropogást észleltem. Így a terápiás tervet nem csak a csípőre, hanem mind a négy végtag állapotának javítása céljából állítottam fel.
A terápia során az izom rugalmasságának és körméretének fenntartása mellett, a csípő kimozgatása és a többi ízület átmozgatása volt a célom, annak érdekében, hogy a már beszűkült ízületi mozgáspályákon nyitni tudjak, illetve a még jól működő mozgáspályák beszűkülését megakadályozzam. A speciális átmozgatásoknak köszönhetően az ízületi nedv termelődését serkenteni tudom, ami egy idősödő kutyánál nagyon fontos. Hiszen minél idősebb egy állat, annál kevesebb termelődik ebből az ún. kenést biztosító anyagból. Továbbá célom volt még az izmok letapadásának, merevedésének megelőzése, felszabadítása. A terápiának a későbbiekben az arthrosis megelőzésében is fontos szerep jut.
A terápiát mindig masszírozással kezdem, majd az ízületek speciális átmozgatásával folytatom. Mindezek után az aktív tornát hívom segítségül, mely különböző levegővel telt eszközökön zajlik. Ezeknek az eszközöknek a lényege, hogy az ízületeket kímélni tudom, miközben az állat felületes-, és mély izomzatát erősítem, esetleges instabilitásán javítani tudok, vagy akár meg is szüntetni azt.
Ezen eszközök mellett még különböző magasságú és távolságú akadályokon léptetem át az állatot, és szlalomozunk. Ezeknek a feladatoknak pedig a járáskép javításában van fontos szerepük.
A terápia során végig nagyon fontos a fokozatosság elvét betartani, ugyanis, ha erre nem figyelnénk oda, többet ártanánk a páciensnek, mint javítanánk az állapotán.
Azon állatokkal, akiknek szüksége van rehabilitációra, minimum heti kétszer járnak Gazdáik fizioterápiára. A hét többi napján otthon a Gazdi foglalkozik Kedvencével a megtanítottak alapján.
Nem volt ez másképp Lujzikával sem. Majd lecsökkentettük a terápiát, már csak heti egyszer jár. Gazdija úgy gondolja, ezzel sokat javíthat négylábú társa életminőségén. Szeretne neki fájdalom mentes idős kort biztosítani.
Lujzi a terápia során nagyon sokat fejlődött. Teljesen megfiatalodott. A bátortalan kutyalányból –mert eleinte nagyon félt az instabil eszközöktől-, egy bohókás, csillogó szemű, folyton tornázni akaró, fizioterapeutáját állandóan megviccelő „vigyorgombóc” lett 🙂 és a gombóc alatt véletlenül se gondoljon senki a súlyára, mert azon végképp semmi kivetnivaló nincs 🙂
És így a végére még valami: Lujzi nem egyedül jár terápiára, hozza magával az egy éves társát, Boni személyében, aki egy golden leányzó. Ő egy báj és tudja is magáról. El tudják képzelni, hogy egy bohóka és egy felpörgött báj mire képes? Csak annyit mondhatok, hogy nem telik el terápia nevetés nélkül 🙂