Antonom a vagány tacsi fiú másodjára járt nálam. Első alkalommal “csak” jelei voltak a gerincproblémának. Akkor még nem volt olyan rossz állapotban, hogy műteni kellett volna. A terápiával, az akkor sorvadásnak induló comb-, és farizmokat megerősítettem, a késett helyzetérzékelési reflexeit visszaállítottam.
Azonban fél év múlva bénulás jeleit mutatta: két hátsó lábára nehezen állt fel, járás közben imbolygott, gyengült ínreflexek voltak tapasztalhatóak mind a két hátsó lábon, ill. proprioceptív reflex (helyzetérzékelési reflex) kiesés, szerencsére a felületes és mély fájdalomérzet megtartott volt. Ekkor már elkerülhetetlenné vált a műtét.
Még a varratszedés előtt megkezdtük nagyon óvatosan a rehabilitációt.
Az állapotfelmérés után abban maradtunk, hogy Anton heti két alkalommal részesül fizioterápiában, a hét többi napján pedig a Gazdája foglalkozik vele a megtanított feladatok alapján.
Antonnál a szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak minimális lett az izomcsökkenés, a műtét előtti fizioterápiás kezelésnek köszönhetően. Hiszen nem mindegy, hogy egy lesorvadt izomzattal megműtött kutyát kezdünk el rehabilitálni, vagy egy műtétre felkészített szervezettel állunk szemben. Az állat felépülése szempontjából ez igen fontos tényező, ugyanis az izom 1-2 hét alatt jelentősen le tud sorvadni. A sorvadt izmok, ha csonton fekszenek, mint jelen esetben a farizmok, hajlamosak letapadni, majd megrövidülni. A megrövidülés (kontraktúra) egy visszafordíthatatlan, vagy csak nagyon nehezen visszafordítható folyamat. Ezt mindenképpen meg kell előzni. A mi esetünkben szerencsére ettől nem kellett tartani.
A kötött, görcsös izmokat lazító masszázzsal igyekeztem feloldani. Erre azért volt szükség, mert a rendellenes mozgás miatt az egészséges végtagokon izomfeszülések alakultak ki, ezeket fel kellett oldani. A hátsó végtagoknál passzív kimozgatást alkalmaztam, hogy elkerüljük az ízületi mozgáspályák beszűkülését. Ingermasszázzsal igyekeztem elérni, hogy a kiesett reflexeket vissza tudjam állítani, ezáltal a nem használt ízületeket ismét mozgásra kényszerítsem. Nyújtottuk a hátsó lábak izmait.
A tornát asszisztált állítással és ültetéssel kezdtem stabil talajon. Ezt olyan betegeknél alkalmazom, amelyek önálló állásra nem, vagy csak nagyon rövid ideig képesek. A helyes mozgást igyekszem begyakoroltatni e feladat kivitelezése során.
1 hónap elteltével Anton már rá tudott állni hátsó lábaira, ugyan még imbolygott, de már egyre többet tudott segítséggel (törölközővel való alátámasztás) sétálni.
Majd fokozatosan megkezdtem az instabil talajon való tornáztatását is. Levegővel telt matracon, gimnasztikai labdán, dynairen tornáztattam, hogy a koordinációján javítsak, illetve, hogy a far- és combizmokat és a gerincoszlop izmait megerősítsem.
Kiegészítve a terápiás feladatokat, szlalomoztunk imbolygó járásának csökkentése érdekében.
Később pedig akadályokat léptettem át vele, hogy a végtagmozgásokat tudatosítsam, lépéshosszakat megnöveljem, aminek hatására igyekeztem visszaállítani az eredeti járását, ugyanis a nem használt végtagokkal az állat túl kicsiket lép, nem akkorát, mint egy egészséges végtag esetében.
Anton terápiája fél évig tartott. Újból szalad, éli vagány kutya életét másik tacsi társával együtt, aki minden egyes terápiára elkísérte őt.