Önismeret, szabadság.

Hogyan szerezzünk barátokat, hogy bánjunk az emberekkel?

HARMADIK RÉSZ
TIZENKÉT MÓD ARRA, HOGY MEGNYERD AZ EMBEREKET SAJÁT ELKÉPZELÉSEIDNEK

Theodore Roosevelt, amikor a Fehér Ház első embere volt, egyszer megvallotta, hogy ha az esetek háromnegyed részében igaza lehetne, az minden várakozását felülmúlná. Ha ez a kiváló férfiú csak ilyen arányban reménykedhetett, mi a helyzet velünk, átlagemberekkel? Ha biztos lehetnél abban, hogy csak az esetek 55 százalékában van igazad, akkor kereshetnél a tőzsdén naponta egymillió dollárt, vásárolhatnál egy szép vitorláshajót, és feleségül vehetnél egy táncosnőt. De ha még abban sem vagy biztos, hogy az esetek legalább 55 százalékában igazad van, akkor hogy mondhatod azt másoknak, hogy nincs igazuk? Tekintettel, hangsúllyal, kézmozdulattal éppoly ékesszólóan értésére adhatod valakinek, hogy nincs igaza, mint szavakkal - és ha már megmondtad neki, várhatod-e tőle, hogy igazat adjon neked? Soha! Hiszen kétségbe vontad az eszét, az ítélőképességét, megsértetted a büszkeségét, az önbecsülését! Ez arra ösztönzi őt, hogy viszszavágjon - de arra sohasem, hogy megváltoztassa a véleményét. Felvonultathatod ellene Platón vagy Immánuel NE SZEREZZ ELLENSÉGEKET! 163 Kant minden okfejtését, mégsem változtathatod meg a véleményét, mert megsértetted az önérzetét. Sohase kezdj semmit azzal a kijelentéssel, hogy "Ezt így-meg-úgy bebizonyítom neked." Hibás lépés, mert azt jelenti: "Okosabb vagyok nálad. Majd megmutatom én neked, és mindjárt másképpen gondolkozol." Ez egyenes kihívást jelent, ellenkezést vált ki, és a másikat már akkor harcra ingerli, mielőtt te elkezded a támadást. Még a legkedvezőbb körülmények között is nehéz az emberek gondolkodását megváltoztatni, hát akkor miért akarod ezt meg is nehezíteni a magad számára? Ha bármit be akarsz bizonyítani, senkinek sem kell tudnia erről. Tedd meg olyan finoman és ügyesen, hogy senki ne vegye észre. Ahogy Alexander Popé mondta: Az embert úgy tanítsd, ne vegye észre, Mit nem tud, mondd, csak nem jutott eszedbe. (Ferencz Győző fordítása) Háromszáz évvel ezelőtt Galilei is hozzászólt a kérdéshez: Valamire megtanítani nehéz az embert; rávezetni, hogy magában találja meg - több célra visz. Vagy ahogyan Lord Chesterfield mondta a fiának: Légy okosabb másoknál, ha lehet: de meg ne mondd nekik. Ii A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA Szókratész mondogatta követőinek Athénban: Csupán egyetlen dolgot tudok, azt, hogy nem tudok semmit. Nos, rfiivel nem hiszem, hogy okosabb vagyok Szókratésznél, lemondtam arról, hogy az embereket tévedéseik- re figyelmeztessem. Úgy gondolom, megéri. Ha valaki olyan kijelentést tesz, amelyről azt gondolod, helytelen - sőt még akkor is, ha tudod, hogy helytelen -, nem jobf-e ilyenformán kezdened: "Nézd, én másképpen gondolom, de lehet, hogy tévedek, gyakran megtörténik. És ha tévedek, szeretnék tisztán látni. Nézzünk utána." Határozattan van valami varázsos erő az ilyen mondatokban: "Lehet, hogy tévedek. Gyakran megtörténik. Nézzünk utáíia." Senki a világon, sem az égen, sem a földön, sem a föld alatt nem ellenkezik veled, ha azt mondod: "Lehet, hogy tévedek. Nézzünk utána." Tanfolyamunk egyik hallgatója, a Dodge cég ügynöke, Harald Reinke Montanából, ezt a módszert alkalmazta a vásárlók megnyerésére. Elmondta, hogy azelőtt türelmetlenül és idegesen hallgatta a vásárlók panaszait. Emiatt, az egyébként is feszült autós piacon még kevesebb üzletet sikerült kötnie. "Idővel felismertem - mesélte -, hogy ez nem vezet sehova, e^ert új módszerekhez folyamodtam. Olyanokat mondtarfi a vásárlóknak, hogy gyakran szégyellem magam a kifogásolható ajánlataink miatt; az ön esetében is feltehetően hibáztunk, kérem, mondja el a véleményét. Ez a módszer elég lefegyverzőnek bizonyult ahhoz, hogy megpuhítsa az elégedetlen autóvásárló szívét. Többen kü NE SZEREZZ ELLENSÉGEKET! lön megköszönték ezt a megértő hozzáállást. És voltak vásárlóink, akik még a barátaikat is elhozták, hogy nálunk vegyenek új kocsit. A mai öldöklő versenyben egyre több ilyen típusú ügyfélre van szükségünk, és az udvarias és diplomatikus bánásmód némi előnyhöz juttathat bennünket a piacon." Sohasem kerülsz bajba, ha bevallód, te is tévedhetsz. Ez megszüntet minden vitát, és arra készteti majd a másikat, hogy éppen olyan becsületes, nyílt és őszinte legyen veled szemben, amilyen te vagy. Arra ösztönzi majd, hogy ő is bevallja: szintén tévedhet. Ha bizonyosan tudod, hogy a másiknak nincs igaza, nyersen közlöd is vele, mi történik? Hadd világítsam meg egy példával. Egy fiatal New York-i ügyvéd, S. egyszer az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága előtt képviselt egy ügyet; nemcsak jelentékeny pénzösszegről volt szó, hanem egy fontos jogi kérdésről is. Érvelése közben a Legfelsőbb Bíróság egyik tagja megkérdezte S.-től: "Ugye, a tengerészeti törvény előírásai szerint hat évben van megszabva a határ?" S. megállt, egy pillanatig a bíróra bámult, aztán nyersen így szólt: "Méltóságod téved, a törvényben semmi korlátozás nincs." S. maga mesélte el ezt az esetet az egyik tanfolyamon. így folytatta: "Az egész teremben teljes csend lett, és úgy éreztem, mintha a hőmérséklet hirtelen nullára esett volna. Nekem volt igazam. A bíró tévedett. És meg is mondtam neki. De vajon barátságosabbra hangoltam- e őt? Ma is az a hitem, hogy az igazság az én oldalamon volt, és tudom, hogy jobban beszéltem, mint bármikor azelőtt - mégsem tudtam meggyőzni a bíróságot. Elkövettem azt az óriási baklövést, hogy egy nagyon művelt és híres embernek azt mondtam, nincs igaza." A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA Kevés ember gondolkodik logikusan. A legtöbben telve vagyunk jó és rossz előítéletekkel. Meg vagyunk mérgezve előrefabrikált nézetekkel, féltékenységgel, gyanakvással, félelemmel, irigységgel és büszkeséggel. A legtöbb polgár nem hajlandó megváltoztatni a véleményét saját vallása vagy hajviselete, vagy a kommunizmus, vagy kedvenc filmszínésze felől. Ha tehát hajlamos vagy arra, hogy megmondd az embereknek, hogy tévednek, kérlek, olvasd el az alábbiakat minden reggel. Ez az idézet James Harvey Robinson könyvéből való. "Olykor minden ellenállás és indulat nélkül meg tudjuk változtatni a véleményünket; ha azonban azt mondják, hogy tévedünk, ezt visszautasítjuk, és megkeményítjük a szívünket. Nézeteink megalkotásában hihetetlenül meggondolatlanok vagyunk, de egyszerre megtelünk érthetetlen szenvedéllyel irántuk, ha valaki meg akar fosztani bennünket a társaságuktól. Nyilvánvalóan nem maguk az eszmék kedvesek nekünk, hanem fenyegetett önérzetünk. .. A kis >enyém< szó a legfontosabb kifejezés az emberi kapcsolatok terén, és helyesen értékelni: ez a bölcsesség kezdete. Mindegy, hogy >az én< ebédemről, >az én< kutyámról, >az én< házamról, >az én< apámról, >az én< hazámról, vagy >az én< Istenemről van-e szó. Nem csupán azt a vádat utasítjuk vissza, hogy az óránk rossz, vagy az autónk kopott, hanem azt is, hogy a Mars csatornáiról, egy ritka név kiejtéséről, a szalicil orvosi értékéről, vagy I. Sargon asszír király születésének az időpontjáról való ismeretünk helyesbítésre szorul... Szeretjük továbbra is azt hinni, amit igazságként megszoktunk, és a méltatlankodás, amelyet mindig érzünk, valahányszor kétségbe vonják valamelyik feltevésünket, oda vezet, NE SZEREZZ ELLENSÉGEKET! hogy minden lehetséges kibúvót felkutatunk, csakhogy ragaszkodhassunk hozzá. Az eredmény aztán az, hogy úgynevezett okfejtésünk legnagyobbrészt olyan érvek kereséséből áll, amelyek segítségével továbbra is azt hihetjük, amit eddig hittünk." Carl Rogers, az ismert pszichológus írta a Személyiséggé válás című könyvében: "Rendkívüli értéket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a kinyilatkoztatásszerű megjegyzés bizonyára furcsának tetszik. Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzáállást vagy vélekedést fejez ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy >igaz<, >butaság<, >képtelenség <, >érthetetlen<, >inkorrekt<, >kellemetlen<. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés." Egyszer megbíztam egy belsőépítészt, hogy készítsen néhány függönyt a lakásomba. Mikor megkaptam a számlát, elállt a lélegzetem. Néhány nappal később egy hölgyismerősöm látogatott meg, és meglátta a függönyöket. Megmondtam az árát is. És ő őszinte diadallal kiáltott fel: "Micsoda? Borzasztó! Azt hiszem, alaposan becsapta magát. " Igaza volt? Természetesen igen, de kevés ember szeret olyan igazságot hallani, amely a saját ítélőképességére vet rossz fényt. Én tehát, ember lévén, védeni próbáltam magam. Megmagyaráztam, hogy nem mindig a legjobb a legolcsóbb. És hogy az ember nem kap olcsón jó minőséget és művészi ízlést, és így tovább. Másnap egy másik hölgyismerős jött, megcsodálta a függönyöket, csak úgy A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA áradt belőle a lelkesedés, és azon sóhajtozott, hogy bárcsak ő is megengedhetne magának ilyen szép dolgot. Az én visszhangom is teljesen más volt. Bevallottam: "Nos, őszintén szólva én sem engedhettem volna meg ezeket magamnak. Túl sokba kerültek. Bánom, hogy megrendeltem őket." Ha nincs igazunk, talán bevalljuk önmagunknak. Ha pedig finoman és tapintatosan bánnak velünk, esetleg másoknak is bevalljuk tévedésünket, sőt még büszkék is vagyunk nyíltságunkra és nagyvonalúságunkra. Hanem, ha valaki más dörgöli az orrunk alá... Horace Greeley, Amerika leghíresebb lapszerkesztője a polgárháború idején hevesen ellenezte Lincoln politikáját. Azt hitte, rá tudja kényszeríteni Lincolnt, hogy egyetértsen vele, ha érvekből, gúnyból és gyalázatból álló hadjáratot indít ellene. Hónapról hónapra, évről évre folytatta a hadjáratát, még azon az estén is, amikor Booth lelőtte Lincolnt, durva, keserű, gúnyos és személyeskedő támadást írt az elnök ellen. De vajon közelebb hozta-e mindez Lincoln véleményét Greeley-éhez? A legkevésbé sem. Gúny és ócsárolás sohasem ért célt. Ha akarsz néhány kitűnő tanácsot az emberek kezelésére, önmagad irányítására és tulajdonságaid megjavítására, olvasd el Benjámin Franklin önéletrajzát. Ez a mű egyike a legelragadóbb önéletírásoknak. Az amerikai irodalom egyik gyöngyszeme. Franklin elmondja, hogyan győzte le ádázul vitatkozó természetét, és miképpen vált az amerikai történelem egyik legtehetségesebb, legkellemesebb államférfiává. Abban az időben, amikor még elég goromba ifjú volt, egy öreg kvéker barátja elkapta, és néhány keserves igaz NE SZEREZZ ELLENSÉGEKET! ságot olvasott a fejére: Ben, lehetetlen fickó vagy. Mindenkire rá akarod erőltetni a véleményedet. Már nem is törődnek veled. A barátaid sokkal jobban érzik magukat nélküled. Olyan okos vagy, hogy senkitől sem tanulhatsz már semmit. Nem is mondanak már neked semmit, mert csak kellemetlenséget zúdítanak a nyakukba. így hát valószínűleg sohasem tudsz majd többet, mint most - ez pedig édeskevés. Franklin okos emberhez méltón fogadta ezt a fájdalmas rendreutasítást. Igen bölcsen felismerte, hogy öreg barátjának mennyire igaza volt, és megérezte, hogy kudarc vár rá és társadalmi kiközösítés. Tehát száznyolcvan fokos fordulatot vett. Azonnal hozzálátott kihívó és ellentmondást nem tűrő modora megváltoztatásához. "Szabállyá tettem - írja -, hogy tartózkodjam a mások ítéleteinek kritizálásától és a saját nézeteim erőszakos érvényesítésétől. Még azoknak a szavaknak vagy beszédfordulatoknak a használatát is megtiltottam magamnak, amelyek határozott véleményt fejeznek ki, mint például >valóban R, >kétségtelenül< stb. és helyettük ilyeneket mondtam: >úgy képzelem<, >úgy értem<, >úgy gondolom< vagy >nekem most úgy tűnik< - és így tovább. Ha másvalaki hangoztatott olyasmit, amit tévedésnek gondoltam, megtagadtam magamtól azt a gyönyörűséget, hogy azonnal ellentmondjak neki, és rögtön rámutassak javaslatában a képtelenségekre: válaszomat annak a megállapításával kezdtem, hogy bizonyos esetekben vagy körülmények között az ő véleménye helyes volna, de a szóban forgó esetben - úgy látszott, vagy úgy tetszett nekem - bizonyos ellentmondás tapasztalható stb. Csakhamar tapasztaltam megváltozott módszerem előnyét; a beszélgetéseim sokkal A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA kellemesebben folytak le. Szerényen előadott nézeteimet készségesebben fogadták be és kevesebb ellentmondást gerjesztettem; kevesebb bosszúságot éreztem, ha kiderült, hogy nem volt igazam, és sokkal könnyebben bírtam rá másokat saját tévedéseik beismerésére és arra, hogy értsenek velem egyet, amikor történetesen igazam volt. Ez a módszer azután, amellyel eleinte erőszakot kellett tennem természetes hajlamomon, később annyira könynyeddé és megszokottá vált, hogy talán az egész elmúlt ötven évben senki sem hallott semmiféle parancsoló kifejezést tőlem. Azt hiszem, jellemem egyenessége után, főleg ennek a szokásnak köszönhetem, hogy már korán akkora súlya volt a szavamnak polgártársaim között, amikor új intézményeket, vagy a régiek megváltoztatását javasoltam, és hogy annyi befolyásom volt a testületben, amikor tagjai közé kerültem. Mert másrészt rossz szónok voltam, sohasem ékesszóló, kifejezéseim megválogatásában sokat ingadoztam, és aligha szóltam hibátlan nyelven - és rendszerint mégis érvényesítettem álláspontomat." Miképpen használható Franklin módszere az üzleti életben? Nézzünk meg két példát! Catherine A. Allred Észak-Karolinából, egy fonalgombolyító üzem gépparkjának a munkaügyi ellenőre mesélte az egyik kurzuson, hogy egy kényes kérdésben miként cselekedett a tréning előtt és után. "A munkámhoz tartozott a gépmesterek ösztönzési rendszerének kidolgozása és ellenőrzése; fontos volt, mert jó szisztémával nemcsak több fonalat állítottak elő, hanem többet is kerestek. Addig minden rendben ment, amíg csak két-három eltérő típusú gépen dolgoztak, de a fejlesztés eredményeként idővel több mint tizenkétfajta NE SZEREZZ ELLENSÉGEKET! gépet állítottak be. Az ösztönzési rendszer már nem volt alkalmas a teljesítmény igazságos elbírálására. Kidolgoztam egy új rendszert, amely az elkészített termék minősége alapján sorolta be a munkások fizetését. Az igazgatóság előtt be kellett bizonyítanom, hogy jól fogtam meg a problémát. Részletesen elmondtam nekik, hogy tévednek, hol volt igazságtalan a régi rendszer és hogy az én javaslatom mindent megold. Be kell vallanom, szörnyen melléfogtam. Egész idő alatt azzal voltam elfoglalva, hogy megvédjem a rendszeremet, ahelyett, hogy hagytam volna, ők ismerjék be a régi rendszer hibáit. Javaslatom megbukott. A tanfolyam hatására rájöttem, hol hibáztam. Ismét lehetőséget kértem a megméretésre, és most arról kérdeztem őket, hogy mondják el, hol érzik a legtöbb hibát. Minden részletet megvitattunk, és kikértem a véleményüket, közben apránként a szájukba adtam a saját elképzelésemet. Amikor a beszélgetés végén előadtam a saját javaslatomat, lelkesen támogatták. Meggyőződésem, hogy a legjobb ötlet is elhal, és sok kár származik abból, ha valakinek a szemébe megmondjuk, hogy tévedett. Csak megsértjük az önérzetét, s kellemetlen partnerré válunk, akitől meg akar szabadulni." Nézzük a másik példát - és ne feledjük el, hogy az idézett esetek ezer más ember tapasztalataira épülnek! R. V. Crowley egy New York-i épületfa-nagykereskedés ügynöke. Crowley bevallotta, hogy éveken át mindig megmondta a vevők makacs faátvevőinek, ha szerinte nem volt igazuk. És a vitákban győzött is, de nem volt köszönet benne. "Ezek olyanok, mint a labdarúgóbírák - mondta Crowley -, mert ha egyszer kimondták valamit, körömszakadtáig ragaszkodtak hozzá." A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA Crowley tehát látta, hogy cége sok ezer dollárt veszít azért, mert a vitákban ő győz. Egyik tanfolyamom hallgatása közben elhatározta, megváltoztatja harcmodorát, és félretesz minden vitát. Ugyan mi volt az eredmény? íme, itt a történet, ahogyan a kurzus többi hallgatójának elmondta: "Egy reggel megszólalt a telefon az irodámban. A vonal másik végén egy dühös és izgatott hang kezdte magyarázni, hogy az a kocsirakomány dongafa, amelyet a telepére szállítottunk, teljesen hasznavehetetlen. Közölte még, hogy miután a szállítmánynak körülbelül a negyedrészét kirakták, szakértőjük jelentette, hogy a fának 55 százaléka rosszabb minőségű a megrendeltnél. Ilyen körülmények között megtagadják az átvételt. Cége tehát abbahagyta a kirakodást, és azt kéri, hogy hozassuk vissza azonnal a rakományt a telepükről. Azonnal elindultam a telepre, és útközben azon törtem a fejem, hogy lehetne a legjobban elintézni a dolgot. Azelőtt ilyenkor hivatalos előírásokra hivatkoztam, és - saját átvevői tapasztalataim és tudásom alapján - megpróbáltam meggyőzni a másik átvevőt, hogy a dongafa minősége megfelelő, és ő félremagyarázza az előírásokat. Most azonban arra gondoltam, hogy megkísérlem a tanfolyamon tanultak alkalmazását. Mikor odaérkeztem a telepre, a bevásárlási osztály vezetőjét és az átvevőt igen harapós hangulatban találtam vitára és harcra készen. Kimentünk a részben kirakott kocsihoz, és azt kértem, folytassák a kirakást, hogy láthassam, mi a helyzet. Arra is megkértem az átvevőt, hogy úgy, mint eddig, rakassa külön a kifogásolt és külön a megfelelő darabokat. NE SZEREZZ ELLENSÉGEKET! Miután egy ideig figyeltem a munkáját, kezdett megvilágosodni előttem, hogy ellenőrzési módszere tulajdonképpen túlzottan szigorú volt, és hogy helytelenül értelmezte az előírásokat. A szállítmány anyaga fehér fenyő volt, és véletlenül tudtam, hogy az átvevő igen jól ismeri a keményfaféléket, de a puhafákat nem. A puhafa az én erősségem volt. Nos, vajon kifogásoltam-e ellenőrzési módszerét? Eszem ágában sem volt. Tovább figyeltem, és fokozatosan érdeklődni kezdtem, miért ítélt egyes darabokat használhatatlanoknak. Egyetlen pillanatig sem céloztam arra, hogy esetleg tévedett volna. Hangsúlyoztam, csak azért kérdezősködöm, hogy a jövendő szállítmányok során pontosan azt adhassuk a cégnek, amit óhajt. Azzal, hogy ilyen barátságos és együttműködési készségtől áthatott szellemben kérdezősködtem, meg azzal is, hogy állandóan elismertem: joguk van a céljaiknak megfelelő darabokat visszautasítani - sikerült meglágyítanom, és az eleinte jeges légkör kezdett olvadni. Egy óvatos megjegyzésem arra a meggondolásra késztette, hogy a visszautasított darabok közül egyik-másik talán mégis azon a minőségen belül van, amelyet kikötöttek a rendelésben, és arra is rájött, hogy előírásaik tulajdonképpen drágább minőségre vonatkoznak. Nagyon vigyáztam azonban arra, hogy észre ne vegye, hova akarok kilyukadni. Lassanként egész magatartása megváltozott. Végül beismerte, hogy nem ismeri jól a puhafákat, és most már ő kérdezett engem minden darab felől, amit kiraktak. Megmagyaráztam, miért felel meg ez is, meg az is a követelményeknek, de továbbra is hangsúlyoztam, hogy egyetlen olyan darabot sem akarunk átvétetni vele, amely nem felel meg céljaiknak. Végül tehát eljutottunk addig a pontig, A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA ahol bűnösnek érezte magát, valahányszor egy-egy darabot a visszautasítandó dongafák közé tétetett. És legvégül belátta, ők követték el a hibát, mert nem olyan minőséget rendeltek, amilyenre szükségük volt. A végeredmény az volt, hogy - miután eltávoztam még egyszer átvizsgálta az egész kocsirakományt, átvette a teljes szállítmányt és hiánytalanul megkaptuk a számlaértéket. Ebben az esetben tehát egy kis tapintat és az az elhatározás, hogy nem én mondom meg a másiknak, mikor nincs igaza: megmentett a cégemnek egy szép summa készpénzt -, és ehhez nehéz volna pénzben kifejezni a megmentett jóindulat és üzletbarátság ellenértékét." Martin Luther Kingtől megkérdezték, hogyan lehet mint pacifista, a légierők egyik tábornokának, Dániel Jamesnek a rajongója, aki akkoriban egyébként a legmagasabb rangú színes bőrű katonatiszt volt. King így felelt: "Én az embereket a saját elveik alapján ítélem meg, nem a sajátom szerint." Hasonló történet ismeretes Róbert E. Lee tábornokról is, aki az államszövetség elnöke, Jefferson Davis előtt elragadtatással beszélt egy bizonyos tisztről. Az egyik jelen levő főtiszt döbbenten reagált a szavaira: "Tudja-e, tábornok, hogy a személy, akit olyan nagyra tart, az egyik legádázabb ellenségünk, s minden alkalmat megragad az ön nevének gúnyolására?" "Igen - válaszolta Lee -, de az elnök úr az én véleményemet kérdezte róla, és nem az övét rólam." Mellékesen szólva, nem vadonatúj dolgot fedezek fel ebben a fejezetben. Jézus mondta ezerkilencszáz évvel ezelőtt: "Előbb békülj ki embertársaiddal!" (Mt. 5,24.) És 2200 évvel Krisztus születése előtt Egyiptom királya NE SZEREZZ ELLENSÉGEKET! igen okos tanácsot adott a fiának - olyat, amelyre manapság is nagy szükség van. A jó öreg király poharazgatás közben így szólt fiához négy évezreddel ezelőtt: "Légy tapintatos és ügyes, és mindent elérsz." Más szóval: ne vitatkozz se a vevőddel, se a hitveseddel, se mással. Ne mondd neki, hogy nincs igaza, ne haragítsd meg. Légy egy kicsit diplomatikus. Második alapelv TISZTELD MÁSOK VÉLEMÉNYÉT! SOHA SENKINEK NE MONDD, HOGY TÉVED