Önismeret, szabadság.

"Az, aki ismeri önmagát, édes;
már maga, a jelenléte is olyan, mint a méz."
(Osho: Metafizika)




lap tetejére

Dale Carnegie

SIKERKALAUZ 1.

Hogyan szerezzünk barátokat, hogy bánjunk az emberekkel?

HARMADIK RÉSZ
TIZENKÉT MÓD ARRA, HOGY MEGNYERD AZ EMBEREKET SAJÁT ELKÉPZELÉSEIDNEK

Nyolcadik fejezet: A csodatévő szabály

A CSODATÉVŐ SZABÁLY NYOLCADIK FEJEZET A CSODATÉVŐ SZABÁLY Gondolj arra, hogy a partnerednek esetleg egyáltalán nincs igaza, de ő nem ezt hiszi. Ne szidd tehát, hiszen ezt minden ostoba megteheti. Inkább próbáld megérteni! Csak bölcs, türelmes, kivételes ember képes rá. Bizonyosan van valami oka annak, amiért a másik úgy gondolkozik és cselekszik, ahogy. Kutasd ezt a rejtett okot - és kezedben lesz cselekedeteinek, talán egész egyéniségének a kulcsa. Törekedj komolyan arra, hogy az ő helyébe képzeld magad! Sok időt és kellemetlenséget takaríthatsz meg, ha megkérded önmagadtól, mit éreznél, mit tennél az ő helyében. Ha kíváncsiak vagyunk az okra, a hatás sem lesz olyan kellemetlen. Ez a módja, hogy egyre ügyesebben bánj az emberekkel. "Állj meg egy percre - mondja Kenneth M. Goode Hogyan keressünk többet mások segítségével című könyvében -, állj meg egy percre és hasonlítsd össze a saját dolgaid iránti eleven érdeklődésedet azzal az enyhe unalommal, amelyet másokéi iránt érzel. De mindenki így van vele! Ha tudomásul veszed, akkor - Lincoln és Theodore Roosevelt szellemében - megszerezheted azt az egyetlen A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA szilárd alapot, amely (a börtönőrén kívül) bármiféle foglalkozásra képesít: hogy tudniillik akkor tudsz az emberekkel ügyesen bánni, ha rokonszenvvel kezeled mások szempontjait." Sam Douglas, a New York állambeli Hempstead városkából, azt szokta a feleségének mondani, hogy túl sok időt tölt a fűnyírással, permetezéssel, a gyomlálással, a kert pedig semmivel sem csinosabb, mint akkor volt, amikor négy évvel korábban odaköltöztek. Felesége természetesen rossz néven vette a megjegyzéseket, és ilyenkor mindig félborult a családi béke. A tanfolyamra járva Douglas ráébredt, milyen ostobán viselkedett, mert nem vette észre, hogy a felesége szeretettel végzi a kerti munkát, és értékelte volna a szorgalmát dicsérő megjegyzéseket. Egyik délután a felesége azt mondta, kimegy egy kicsit gyomlálni és hívta, tartson vele. Először húzódozott, de egy hirtelen ötlettől vezérelve az asszony után ment és segített neki. Egy órán át dolgoztak és közben kellemesen elbeszélgettek. Ezt követően gyakran kiment vele kertészkedni és megdicsérte a frissen nyírt gyepszőnyeget, a bimbózó virágokat. Az eredmény: attól, hogy az asszony szemével igyekezett nézni a dolgokat - még ha olyan apróságokról is volt szó, mint a kertészkedés -, boldogabb lett az életük. Dr. Gerald S. Nirenberg a Közelebb egymáshoz című könyvében így ír: "A verbális együttműködés akkor valósul meg, ha kimutatjuk, hogy ugyanúgy figyelembe vesszük a másik ember véleményét és érzéseit, mint a sajátunkét. Ha így indul egy társalgás, hogy úgy adunk irányt és célt a beszélgetésnek, úgy irányítjuk a mondani A CSODATÉVŐ SZABÁLY valónkat, hogy azt mondjuk, amit hallani szeretnénk, ha mi lennénk a másik fél, ösztönözni fogja a minket hallgató másik embert arra, hogy nyitott legyen a mi véleményünkre. " Évek óta az a pihenésem, hogy a lakásom közelében lévő ligetben sétálok és lovagolok. Mint a régi Gallia pogány papjai, valósággal imádom a tölgyfákat; így hát év- ről évre kétségbeesve látom, hogy a fiatal fákat mint pusztítják gondatlanságból okozott tüzek. Ezeket nem a dohányosok okozzák, hanem csaknem minden esetben fiatal fiúk, akik azért járnak a parkba, hogy táborozzanak, és eközben megfőzzék a maguk ebédjét a fák alatt. Néha akkorák ezek a tüzek, hogy a tűzoltóknak kell eloltaniuk. Volt egy tábla a park szélén, amely mindenkit figyelmeztetett, hogy börtönbüntetés terhe mellett tilos tüzet gyújtani; a tábla azonban a park legkevésbé forgalmas részén állt, és kevés fiú látta. Egy lovas rendőr vigyázott a parkra; ő azonban nem vette túl komolyan a kötelességét, és így a tűzesetek évről évre megismétlődtek. Egy alkalommal az egyik közeli rendőrhöz futottam és figyelmeztettem, hogy a park egyik részében tűz van, amely gyorsan terjed, és kértem, hogy értesítse a tűzoltóságot; hidegvérűen azt felelte, hogy ez nem az ő dolga, mert nem az ő területén történt! Kétségbe voltam esve; amikor tehát ezután lovagolni mentem, mint önjelölt egyszemélyes "bizottság", igyekeztem megvédeni a közvagyont. Kezdetben - attól félek - meg sem kíséreltem, hogy megértsem a fiúk szempontját. Valahányszor tüzet láttam a fák alatt, annyira bántott a dolog, annyira szerettem volna jót tenni, hogy persze rosszat cselekedtem. Odalovagoltam a fiúkhoz, figyelmeztettem őket, hogy a tűzgyújtásért börtönbe A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA juthatnak, és fensőbbséges hangon parancsot adtam az oltásra; ha nem engedelmeskedtek, letartóztatással fenyegettem meg őket. Végeredményben csak magamat nyugtattam meg, anélkül, hogy beleéltem volna magam a fiúk helyzetébe. Mi volt az eredmény? A fiúk engedelmeskedtek - mogorván és dühösen. Amikor látótávolságon kívülre kerültem, valószínűleg újra tüzet gyújtottak - és szerették volna az egész parkot felégetni. Az évek múltával, azt hiszem, valamivel többet tudtam meg az emberekkel való bánásmódról, tapintatosabb lettem, és kifejlődött a hajlamom, hogy a másik szemszögéből is lássam a dolgokat. Nem adtam tehát parancsot többé, hanem odalovagoltam a lobogó tűzhöz, és valahogy így fogtam hozzá: "Szevasztok, fiúk, mi lesz a vacsora? Én is szerettem tüzet rakni fiatal koromban, sőt ma is szeretek. Hanem tudjátok, ez nagyon veszélyes itt a parkban. Tudom, ti senkinek sem akartok kárt okozni, de mások nem ilyen óvatosak, és nem oltják el a tüzet, amikor hazamennek, aztán a láng elharapózik a száraz avarban, és elpusztítja a fákat. Nem is lennének már itt a fák, ha nem vigyáznánk rájuk. Titeket becsukhatnak, amiért tüzet raktok; de nem akarok fenyegetőzni, és nem akarom elrontani a mulatságotokat. Örülök, hogy jól érzitek magatokat; de kérlek, kotorjátok félre a leveleket a tűztől, most azonnal. Mielőtt pedig elmentek, takarjátok be egy jó csomó földdel a parazsat. És ha legközelebb kijöttök, nem raknátok tüzet inkább a dombon túl, amott a homokgödörben? Ott semmi bajt nem okozhat... Köszönöm, fiúk. Jó mulatást!" Ennek a beszédnek már volt hatása! Elértem vele, hogy A CSODATÉVŐ SZABÁLY a fiúk segíteni akartak. Nem morogtak, nem dühöngtek hiszen senki sem kényszerítette őket arra, hogy parancsokat teljesítsenek. Senki sem bántotta a büszkeségüket. Jobban érezték magukat, és én is, mert a dolgot az ő szempontjukból egyengettem. Ha mások szemével nézzük a dolgokat, az életünkre ránehezedő személyes problémák is könnyebben oldódnak meg. Elizabeth Novak az ausztráliai Uj-Dél-Walesből hat hetet késett a kocsija kifizetésével. "Egy pénteki napon ellenséges hangú telefont kaptam egy férfitól, aki azzal fenyegetett, hogy további intézkedések várhatók az autókereskedés részéről, ha hétfőn reggel nem törlesztem a 122 dollár adósságomat. A hét végén sehogy sem tudtam pénzhez jutni, így, amikor hétfő reggel megint felhívott, el voltam készülve a legrosszabbra. Ahelyett, hogy felidegesítettem volna magam, inkább megpróbáltam az ő szemszögéből nézni a szituációt. A lehető legőszintébben elnézést kértem, amiért annyi kellemetlenséget okoztam neki, és megjegyeztem, hogy bizonyára én vagyok a legzűrösebb ügyfelük, ráadásul nem ez az első eset, hogy tartozásom van. A férfi hangneme azonnal megváltozott és biztosított róla, hogy messze nem én vagyok a legtöbb gondot okozó ügyfelük. Majd elmondott néhány példát, hogy milyen vásárlóik vannak, hogy próbálják becsapni vagy el- tűnni. Eközben én egy szót sem szóltam. Hallgattam és hagytam, hadd zúdítsa rám a vásárlókról alkotott véleményét. Végül, anélkül, hogy bármit javasoltam volna, azt mondta, hogy nem számít, ha nem tudom azonnal kifizetni a teljes összeget. Elég lesz, ha a hónap végéig fizetek 20 dollárt, a többit pedig akkor egyenlítem ki, amikor nekem megfelel." A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA Ha legközelebb bárkit arra akarsz kérni, hogy oltsa el a tüzet, vagy adjon még némi fizetési haladékot; várj egy kicsit, csukd be a szemed és próbáld meg átgondolni az ügyet az ő szempontjából. Kérdezd meg önmagadtól: "Miért akarná megtenni?" Igaz, hogy ez némi időbe kerül; de barátokat szerzel, és jobbak lesznek az eredményeid, méghozzá kevesebb súrlódással és kellemetlenséggel. A harvardi kereskedelmi iskola igazgatója, Donham úr, ezt mondta egyszer: "Inkább sétálnék két óra hosszat fel és alá valakinek az irodája előtt, akivel megbeszélésem van, minthogy úgy lépjek be hozzá, hogy nem tudom pontosan, mit fogok mondani, és - érdekeit és céljait ismerve - ő mit válaszol." Ez annyira fontos, hogy a nagyobb nyomaték kedvéért dőlt betűkkel is megismétlem: "Inkább sétálnék két óra hosszat fel s alá valakinek az irodája előtt, akivel megbeszélésem van, minthogy úgy lépjek be hozzá, hogy nem tudom pontosan, mit fogok mondani, és - érdekeit és céljait ismerve - ő mit válaszol. " Ha e könyv elolvasásának csak egy eredménye lenne az, hogy az olvasóban megnőne a hajlam a mások fejével való gondolkodásra, és egyszerre tudná nézni a dolgokat mindkettőjük szempontjából, ha az olvasó csak ezt az egy dolgot szívleli is meg, munkám már akkor is pályafutásának egyik mérföldkövét jelentheti. Nyolcadik alapelv ŐSZINTÉN TÖREKEDJ A MÁSIK SZEMSZÖGÉBŐL LÁTNI A DOLGOKAT!

 

sery68 - Főoldal.