Önismeret, szabadság.

Hogyan szerezzünk barátokat, hogy bánjunk az emberekkel?

HARMADIK RÉSZ
TIZENKÉT MÓD ARRA, HOGY MEGNYERD AZ EMBEREKET SAJÁT ELKÉPZELÉSEIDNEK

Ha valaki kihozott a sodrodból, és jól odamondogattál neki, könnyebben érzed magad, mivel kiadtad a mérged. De mit érez vajon a másik? Egyetért-e veled? Könnyebbé teszi-e számára a harcias hangod és ellenséges magatartásod, hogy megértsen téged? "Ha ököllel támadsz rám - mondta Woodrow Wilson -, biztos lehetsz benne, hogy az én öklöm kétszer olyan gyors lesz, mint a tiéd. De ha azt mondod, üljünk le, és beszéljük meg a dolgot, tisztázzuk a nézeteltéréseket, és ezek okát: rögtön kiderül, hogy tulajdonképpen nem is különbözik olyan nagyon a véleményünk, csak néhány pontban kell megegyeznünk, mert sokban máris egyetértünk. Ha tehát megvan bennünk az együttműködéshez szükséges türelem és őszinteség, semmi akadálya az együttműködésnek." Senki sem méltányolta jobban ennek az állításnak az igazságát, mint a fiatal John D. Rockefeller. A Colorado állambeliek őt gyűlölték a legvadabbul 1915-ben. Az amerikai ipar történetének egyik legvéresebb bérharca dúlt itt két éven keresztül. A coloradói szén- és vasbányatársaságtól a bányászok magasabb béreket követeltek - a válla A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA lat pedig Rockefeller ellenőrzése alatt volt. Valóságos háború dúlt, a fegyveres erő is közbelépett, vér folyt; a sztrájkolok közül többet megöltek, másokat megsebesítettek. Ezen a ponton, amikor az indulatok már forrtak, Rockefeller meg akarta nyerni a munkásokat a saját elképzelései számára. Meg is tette. Hogyan? Elmondom. Miután heteket töltött a munkások között, beszédet mondott képviselőik előtt. Ez a beszéd az első szótól az utolsóig mestermű. Lenyűgöző hatása volt. Lecsillapította a gyűlölet háborgó hullámait, amelyek már majdnem elnyelték Rockefellert. A bámulok egész seregét szerezte számára. A tényeket olyan baráti modorban sorakoztatta fel, hogy a munkások visszatértek munkájukhoz, anélkül, hogy egyetlen szót is szóltak volna tovább arról a béremelésről, amelyért olyan hevesen küzdöttek. Közlöm a nevezetes beszéd elejét. Figyeljük csak meg, mennyire őszintén barátságos. Ne feledjük el, Rockefeller olyan emberekhez szólt, akik pár nappal korábban még a vadalmafára akarták felakasztani; de akkor sem lehetett volna nyájasabb és barátságosabb, ha mondjuk hittérítőkhöz beszél. A beszéd tele van olyan fordulatokkal, mint "büszke vagyok arra, hogy itt lehetek", "meglátogattam önöket otthonaikban", "jó néhányuk feleségét és gyermekeit ismertem meg", "nem mint idegenek, hanem mint barátok találkozunk", "kölcsönös barátság szelleme" "közös érdekeink", "csak az önök előzékenysége tette lehetővé, hogy itt vagyok" és így tovább. íme a beszéd szövege: "Ünnep ez a nap az életemben, ez az első alkalom, amikor szerencsém van e nagy vállalat képviselőivel, a EGY CSEPP MÉZtisztviselőivel és a vezetőivel találkozni. Biztosíthatom önöket, büszke vagyok arra, hogy itt lehetek, és sohasem feledem el ezt a találkozást, amíg csak élek. Ha ezt az összejövetelt két hete tartjuk meg, legtöbbjük számára most idegenként állnék itt, mert csak néhányukat ismertem személyesen. Mivel azonban a múlt héten alkalmam volt arra, hogy meglátogassam a déli szénterületeken lévő összes telepet, és szinte az összes vezetővel személyesen beszéljek, kivéve a távollevőket; mivel továbbá alkalmam volt arra is, hogy meglátogassam önöket otthonaikban, és megismerjem sokuk feleségét és gyermekeit; most már nem idegenekként, hanem barátokként találkozunk. A kölcsönös barátságnak e szellemében örülök, hogy alkalmam van közös érdekeinket önökkel megbeszélni. Mivel ez itt a társaság vezetőinek és az alkalmazottak képviselőinek az összejövetele, csak az önök udvariassága következtében lehetek itt, hiszen nem vagyok olyan szerencsés, hogy a két csoport bármelyikéhez is tartozzam. Mégis úgy érzem, közel állunk egymáshoz, mert bizonyos értelemben a részvényeseket és az igazgatóságot is képviselem." Vajon nem remek példája-e ez annak, miképpen lehet ellenségeinket barátokká változtatnunk? Képzeljük csak el, hogy Rockefeller más utat választ. Képzeljük csak el, hogy leáll vitatkozni a bányászokkal, és keserű tényeket vág a fejükhöz. Képzeljük csak el, ha ki is mondja, még érzékelteti is, hogy nincs igazuk. Képzeljük csak el, hogy logikusan bebizonyítja nekik tévedésüket. Ugyan mi történt volna? Még több düh izzott volna bennük, még több gyűlölet, még több lázadás. Ha valaki utál téged, nincs a világon olyan logika, ami A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA vei megnyerheted magadnak. A zsémbes szülőknek, a zsarnok főnököknek és férjeknek, meg a házsártos feleségeknek mind meg kellene érteniük, hogy az emberek nem akarják megváltoztatni a gondolkodásmódjukat. Kényszeríteni senkit sem tudok, hogy egyet értsen velem - de talán ráébreszthetem a magam igazára, ha szeretetre méltó vagyok és barátságos, mégpedig őszintén. Lincoln is ezt mondta, vagy száz évvel ezelőtt: "Régi és igaz mondás, amely szerint több legyet foghatsz egyetlen csepp mézzel, mint egy akó epével. így van az emberekkel is: ha bárkit meg akarsz nyerni a saját ügyednek, győzd meg előbb, hogy őszinte barátja vagy. Ebben van az a csepp méz, amely megfogja a szívét, és akármit mondasz is - ez az út vezet az eszéhez." Az üzletemberek megtanulják, hogy megéri, ha barátságosak azokhoz, akik megtagadják a munkát. Amikor például kétezer-ötszáz alkalmazott lépett sztrájkba a White Motor Company telepén, mert magasabb bért és a szakszervezetük elismerését követelték, a társaság elnöke, Róbert F. Black, nem gurult dühbe, nem fenyegetőzött, és nem beszélt zsarnokságról, meg kommunizmusról. Ehelyett dicsérte a munkásokat. Közzétett egy hirdetést a clevelandi lapok hasábjain, amelyben köszönetet mondott nekik "azért a békés módért, ahogyan letették szerszámaikat". Látva, hogy a munkások által felállított sztrájkőrök unatkoznak, vett nekik néhány tucat krikettütőt és kesztyűt, aztán megengedte nekik, hogy játsszanak az elhagyatott gyárudvaron. Azok számára, akik jobban szerették a tekejátékot, tekepályát bérelt. E baráti gesztus következtében, amint várható volt, közelebb kerültek egymáshoz a felek. A munkások seprűket, lapátokat, szemétvödröket EGY CSEPP MÉZszereztek kölcsön, és elkezdték összeszedni a szemetet a gyár körül. Képzeljük csak el! Képzeljünk el sztrájkoló munkásokat, amint csinosítják a gyárat, mialatt magasabb bérekért és szakszervezetük elismertetéséért küzdenek! Az amerikai bérharcok hosszú, viharos történetében ilyen eset még nem volt soha. Maga a sztrájk pedig megegyezéssel intéződött el, egy héten belül - anélkül, hogy rossz emléket és elkeseredést hagyott volna maga után. Dániel Webster, a legsikeresebb védőügyvédek egyike, aki úgy tudott mennydörögni, mint maga Jehova, leghatásosabb érveit mégis ilyen barátságos megjegyzésekkel vezette be: "Az esküdtszékre marad annak a mérlegelése, hogy ... " "Uraim, talán érdemes lesz meggondolniok, hogy ..." , "Bízom abban, hogy önök nem tévesztik szem elől ezeket a tényeket", vagy "Önök, akik, az emberi természetetjói ismerik, könnyen belátják majd ezeknek a tényeknek a jelentőségét". Semmiféle szemfényvesztés, semmiféle erőszakos módszer; meg sem kísérelte soha, hogy ráerőltesse másokra is a maga véleményét. Webster az udvarias, nyugodt, barátságos megközelítés módszerét használta, és ez tette híressé. Talán az olvasónak sohasem lesz szüksége arra, hogy véget vessen a bérharcnak, vagy védjen valakit az esküdtszék előtt; de előfordulhat, hogy lakbércsökkentést szeretne elérni. Vajon segít-e akkor is ez a barátságos módszer? Nézzük meg! O. L. Straub, foglalkozására nézve mérnök, ezt szerette volna; tudta azonban, hogy a házigazdája igen makacs, így mondta el a történetet az egyik tanfolyamon: "írtam neki és értesítettem, hogy elköltözöm a lakásból, amint szerződésünk lejár. Igazság szerint nem akartam elköltöz A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA ni, maradni akartam, ha leszállítja a lakbéremet. A helyzet azonban reménytelennek látszott. Más bérlők is kísérleteztek ezzel: egyiknek sem sikerült. Mindenki azt mondta, hogy a háziúrral igen nehéz tárgyalni. Én azonban ezt mondtam magamban: minek járok olyan tanfolyamra, amely az emberekkel való helyes bánásmódra oktat? Megpróbálom, hátha sikerül. Amint a háziúr megkapta a levelemet, titkárával együtt meglátogatott. Az ajtóban szabályos Charles Schwab-féle köszöntéssel üdvözöltem. Valósággal buzogtam a lelkes jóakarattól. Nem azzal kezdtem, most milyen magas bért fizetek. Azzal kezdtem, mennyire szerettem ebben a házban lakni. Bizony, "elismertem és megdicsértem" mindent. Elismerően nyilatkoztam arról a módról, ahogyan a házat és lakóit kezelte, és nyíltan megmondtam neki: szívesen maradnék még egy évig, de nem győzöm anyagilag. Nyilvánvalóan még sohasem volt része ilyen fogadtatásban egyetlen bérlő részéről sem. Azt sem tudta, melyik lábára álljon... Aztán sorolni kezdte a saját bajait. Panaszkodott a lakókra. Egyikük tizennégy levelet írt neki, néhányban agyonsértegette. Egy másik lakó azzal fenyegette, hogy felmondja a szerződést, ha a háziúr nem tiltja meg a felette lévőnek a horkolást. Micsoda megkönnyebbülés - mondta -, ha az embernek olyan elégedett lakója van, mint ön. Ekkor anélkül, hogy kértem volna, felajánlott egy kisebb bércsökkentést. Én többet szerettem volna, és megmondtam, mennyit tudnék fizetni; egyetlen szó nélkül elfogadta. Elmenőben még hozzám fordult, és megkérdezte: Milyen tatarozásra tart igényt? - Ha megkísérlem, hogy a többi lakó módjára érjek el bércsökkentést, bizonyosan tudom, ugyanúgy kudarcot vallottam vol EG Y CSEP P MÉ Z na, mint ők. A barátságos, rokonszenvező, megértő közeledés győzött. Dean Woodcock, a Pennsylvania állambeli Pittsburgh nagy elektromos társaságának egyik főfelügyelője. Az általa vezetett csoportot kihívták egy pózna elektromos meghibásodásának kijavítására. Korábban ez nem hozzájuk tartozott; bár az embereit erre is kiképezték, mégis ez volt az első alkalom, hogy ilyen munkát kellett elvégezniük. Más osztályok alkalmazottait is nagyon érdekelte, vajon sikerül-e és hogyan a feladat elvégzése. Woodcock úr és közönsége kimentek a terepre, ahol már autók és teherkocsik álltak, rengeteg nézelődő figyelte az irdatlanul magas pózna tetején szorgoskodó két magányos embert. Woodcock körülnézve észrevett egy férfit, aki az autójából kiszállva fényképezni kezdte a munkásokat. A cég mindig odafigyelt munkája sajtóbeli fogadtatására, és Woodcock úr sem hagyhatta szó nélkül a dolgot és odament a fényképezőhöz. "Látom, érdekli a műveletünk." "Igen, és az anyámat még inkább. Ő ugyanis a vállalat egyik részvényese. És ez majd kinyitja a szemét, és rádöbben, hogy nem volt bölcs dolog ide invesztálni. Évek óta mondom neki, de ez az eset elég bizonyíték. És az újságokat is érdeklik majd a képek." "Az ön helyében én is így gondolkodnék arról, amit lát. De ez most egyedi eset..." , és Dean Woodcock részletesen elmesélte a csődület okát. Meggyőzte a férfit, normális körülmények között ketten is elvégzik ezt a feladatot, de ők most csinálják először, ezért van ott a fél vállalat. A férfi eltette a gépet, kezet ráztak, és megköszönte a kimerítő magyarázatot. A MEGNYERÉS TIZENKÉT MÓDJA Dean Woodeock barátságos közeledése kellemetlen percektől és a sajtó epés megjegyzéseitől mentette meg a vállalatot. Egy másik hallgatónk, Gerald H. Winn, New Hampshire- ből egy káreset kapcsán beszélt a barátságos megközelítés hasznáról. "Kora tavasszal, amikor a talaj még nem olvadt fel a fagyok után, szokatlanul nagy esőzés kezdődött, és a víz befolyt abba a lakóépületbe, ahol éppen felújítottam a lakásomat. A víz megrekedt a ház alapzata körül és beszivárgott az alagsori betonpadló alá, amely nem bírta az erős nyomást és felrobbant. Az alagsor megtelt vízzel, amitől a kazán és a melegvíz-blokk használhatatlanná vált. Mintegy kétezer dollárba került volna a javítása, biztosításom pedig nem volt ilyen típusú kár esetére. Rájöttem azonban, hogy a tulajdonos elmulasztott vízelvezetőket építeni a ház köré. Találkozót beszéltem meg vele. A hivatalához vezető huszonöt mérföldes út során gondosan mérlegeltem a helyzetet és a kurzuson tanult elveket szem előtt tartva elhatároztam, hogy nem az indulat fog beszélni be- lőlem. Amikor odaértem, csendesen viselkedtem és az Antillákon töltött szabadságáról kérdeztem először; majd amikor elérkezettnek láttam az időt, megemlítettem "kis" problémámat. O gyorsan elismerte, hogy része van a dologban és ígéretet tett a megoldásra. Néhány nappal később felhívott és azt mondta, kifizeti a kárt, és vízelvezetőt is építtet, hogy még egyszer ne fordulhasson elő ilyesmi. Annak ellenére, hogy az ő mulasztása okozta a kárt, sok nehézséggel kellett volna szembenéznem, ha nem barátságos hangon kezdek hozzá a probléma megoldásához. Valamikor réges-régen, amikor mezítlábas fiúként jár EGY CSEPP MÉZtam az erdőn át a falusi iskolába, messze Missouriban, olvastam egy mesét a napról és a szélről. Arról vitatkoztak, melyikük erősebb, és a szél így szólt: "Majd megmutatom, hogy én. Látod ott lent azt a köpönyeges öregembert, fogadjunk, hogy gyorsabban le tudom vétetni vele a köpönyegét, mint te!" Ekkor a nap egy felhő mögé bújt, s a szél úgy fújt, hogy szinte forgószél lett; de minél erősebben fújt, az öreg annál szorosabban fogta a köpenyét. Végül a szél elült, és feladta a küzdelmet; ekkor előjött a nap, és kedvesen rámosolygott az öregemberre, aki csakhamar a homlokát törölgette, és levetette a köpenyét. A nap akkor azt mondta a szélnek, hogy kedvességgel és jó szándékkal hamarabb célhoz lehet érni, mint dühvel és erőszakkal. A szelídség és a barátságos viselkedés haszna naponta megmutatkozik az olyan emberek életében, akik megtanulták, hogy egyetlen csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy akó epével. F. Gale Counor esete, a marylandi Lutherville városkából, ékes bizonyítéka mindennek. Counor úr már harmadszor vitte szervizbe négy hónappal előtte vett, vadonatúj kocsiját. így mesélte: "Nyilvánvaló volt, hogy érveléssel vagy kiabálással semmire sem megyek. Más módszert választottam. Bementem a bemutatóterembe és a tulajdonost kerestem. Rövid várakozás után beengedtek hozzá. Bemutatkoztam és elmondtam, hogy a barátaim ajánlották az ő cégét, akik szintén itt vásároltak. Azt mondták, hogy versenyképes árai vannak és a szerviz is elsőrangú. A tulaj elégedetten hallgatott engem. Ezután elmeséltem neki a problémámat, és hozzátettem, hogy azért mondtam el mindezt, mert azt gondoltam, tudni akar az olyan esetekről is, amelyek csökkent 194 A MEGNYERÉ S TIZENKÉ T MÓDJ A hetik a jó hímevét. Megköszönte, amiért felhívtam rá a figyelmét és biztosított, hogy személyesen ellenőrzi majd a munka eredményét, és felajánlotta a saját kocsiját, ameddig az enyém a szervizben marad." Aiszóposz, aki a napról és a szélről szóló történetet írta, görög rabszolga volt Kroiszosz udvarában, és halhatatlan meséket szőtt Krisztus előtt hatszáz esztendővel. Azok az igazságok, amelyeket az emberi természetről tanított, olyan igazak ma is Bostonban vagy Birminghamben, mint kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Athénben voltak. A nap gyorsabban levéteti veled köpenyedet, mint a szél; jósággal, baráti közeledéssel, méltánylással könnyebben rá lehet venni az embereket nézetük megváltoztatására, mint viharral és erőszakkal. Ne feledjük el, amit Lincoln mondott: "Több legyet foghatsz egyetlen csepp mézzel, mint egy akó epével." Negyedik alapelv MONDANIVALÓDAT KEZDD BARÁTSÁGOSAN!