Önismeret, szabadság.

Hogyan szerezzünk barátokat, hogy bánjunk az emberekkel?

NEGYEDIK RÉSZ

KILENC MÓD AZ EMBEREK MEGVÁLTOZTATÁSÁRA, SÉRTŐDÉS VAGY HARAG NÉLKÜL

Évekkel ezelőtt a General Electric Companynek azzal a kényes feladattal kellett szembenéznie, hogy az egyik osztályvezetőt, Charles Steinmetzet elmozdítsák a helyéről. Steinmetz elsőrendű villamosmérnök volt, de mint a számfejtési osztály vezetője, kudarcot vallott. A vállalat mégsem merte megbántani, mert nélkülözhetetlen volt és rendkívül érzékeny. így tehát új címet adtak neki. "Tanácsadó mérnök"-ké nevezték ki, és olyan munkával bízták meg, amelyet azelőtt már végzett; a számfejtési osztály élére pedig más került. Steinmetz boldog volt - de a General Electric igazgatói is. Ügyesen áthelyezték leghevesebb vérmérsékletű emberüket, méghozzá vihar nélkül, mert lehetővé tették, hogy megmentse a látszatot. A látszat megmentése! Milyen fontos, mennyire lényegbevágóan fontos ez! És milyen keveset törődünk vele! Két lábbal tiprunk mások érzésein, miközben törtetünk előre, másokat szidunk, fenyegetünk; gyermekünket vagy alkalmazottunkat megszégyenítjük mások jelenlétében, és még csak eszünkbe sem jut, hogy mennyire megalázzuk büszkeségüket. Pedig néhány percnyi gondolkodás, egy-két megfontolt szó, a másik ember magatartásának megértése A MÁSIK MENTSE MEG A LÁTSZATOT! mennyire enyhítené az égő sebet! Gondoljunk erre legközelebb, ha az lesz a kellemetlen kötelességünk, hogy felmondjunk valakinek. "Az alkalmazottak elbocsátása nem valami nagy öröm, annak sem, aki kénytelen élni vele, de főleg annak nem, akit elküldenek - idézem Marshall A. Granger, egy híres könyvvizsgáló-iroda vezetőjének a leveléből. - Mivel a mi munkánk az év egy bizonyos szakaszához van kötve, márciusban mindig el kell küldenünk egy csomó embert. A mi szakmánkban már szállóigévé vált, hogy senki sem szereti játszani a hóhért. Tehát lehetőleg gyorsan túl akarnak esni rajta, mégpedig így: Üljön le, Smith úr! A munkának sajnos, vége, és egyelőre nem tudunk több megbízást adni önnek. Hiszen ön is tudta, hogy csak erre az időszakra alkalmaztuk stb. stb. Ez a szöveg elkeserítette az embereket; úgy érezték, hogy munkaadójuk >cserbenhagyta < őket. Sokuk egész életében könyvelő volt, és nem éreztek túlzottan nagy barátságot azon cég iránt, amely az első kínálkozó alkalommal kipenderítette őket. Legutóbb elhatároztam, hogy a szezonális alkalmazottaknak egy kicsit több tapintattal és részvéttel fogok felmondani. így tehát mindegyiknek alaposan átgondoltam a téli munkáját, mielőtt magamhoz hívattam. Aztán valahogyan így beszéltem: Smith úr, ön derekasan megállta a helyét (ha tényleg megállta). Komoly munkát bíztunk önre, amikor Newarkba küldtük. Igazán nagyon jól dolgozott, és ezért tudomására kell hoznom: a cég büszke önre.Érti a dolgát, és egész biztosan sokra viszi, akárhová megy is. Mi bízunk önben és támogatjuk, szeretnénk, ha nem felejtené el. A hatás? Embereink sokkal nyugodtabban vették tudo A VÁLTOZTATÁS KILENC MÓDJA másul, hogy el kell menniük. Nem érezték, hogy cserbenhagyták őket. Tudták, ha lett volna munkánk számukra, megtartottuk volna mindegyiket. Amikor pedig újból szükségünk van rájuk, őszinte jó érzéssel térnek vissza hozzánk." Az egyik tanfolyamunkon ketten vitatkoztak, mégpedig a hibakeresés negatív, illetve a látszat megtartásának pozitív hatásairól. Fred Clark a Pennsylvania állambeli Harrisburgből a vállalatánál megtörtént incidenst hozta fel példának: "Az üzemi gyűlésen az alelnök igen éles kérdéseket intézett az egyik részlegvezetőhöz. A hangneme agresszív és ellenséges volt; a másikat okolta bizonyos gyártási problémák miatt. A válaszadó nem akart zavarba kerülni az igazgatóság előtt, ezért kitérő válaszokat adott. Ez annyira kihozta az alelnököt a sodrából, hogy a másikra támadt és hazugsággal vádolta. Az addig működő munkakapcsolat néhány pillanat alatt teljességgel összeomlott. A részlegvezető, aki egyébként jó munkaerő volt, attól kezdve használhatatlanná vált, és néhány hónappal később átment a konkurens céghez, ahol ma is hasznosan dolgozik." Anna Mazzone - egy másik résztvevőnk - azt mondta, hogy ilyen hasonló eset történt náluk is, de micsoda különbség volt a megközelítésben és a megoldásban! Ms. Mazzone, az élelmiszer-csomagoló marketingspecialistája megkapta első nagy feladatát: egy új termék piaci tesztelését. így mesélte: "Amikor a teszt eredményei beérkeztek, teljesen kiborultam. Olyan hibákat követtem el a tervezés során, hogy újra kellett kezdeni az egészet. Ráadásul nem volt idő arra sem, hogy még a beszámoló előtt A MÁSIK MENTSE MEG A LÁTSZATOT! konzultáljak a főnökömmel. Hívattak, és én reszkettem a félelemtől. Próbáltam tartani magam, és úgy döntöttem, hogy nem sírok, nehogy az a sok férfi megjegyzéseket tegyen, hogy tessék, a nők túl érzékeny lelkek efféle munka elvégzésére. Röviden beszámoltam az eredményről, és kijelentettem, hogy hibáztam és megismétlem a felmérést. Leültem és vártam, hogy rám támadjanak. Ehelyett a főnököm megköszönte a munkámat és megjegyezte, hogy nem szokatlan, ha egy új munkatárs hibát követ el egy új feladatkörben, s hogy meggyőződése, az ismételt felmérés meghozza a kívánt eredményt. A főnököm a többi vezető előtt biztosított engem a bizalmáról, és tudta, hogy mindent megtettem, s csupán a tapasztalat, nem pedig a képesség hiánya okozta a problémát. Emelt fővel mentem ki a teremből és azzal az elhatározással, hogy soha többé nem hozom őt ilyen helyzetbe." Ha tudjuk is, hogy igazunk van és a másik nyilvánvalóan téved, csak leromboljuk a személyiségét, ha ennek beismerésére kényszerítjük. A legendás francia repülős és író, Antoine de Saint-Exupéry írta: "Nincs jogom olyat mondani vagy tenni, amellyel tönkreteszem valaki önbecsülését. Nem az számít, hogy én mit gondolok felőle, hanem hogy ő mit gondol saját magáról. Az önbecsülés megtépázása szinte már bűn." Amit egy igazi vezető mindig követni fog... Ötödik alapelv HAGYD, HOGY A MÁSIK MEGMENTSE A LÁTSZATOT!