Önismeret, szabadság.

Hogyan szerezzünk barátokat, hogy bánjunk az emberekkel?

NEGYEDIK RÉSZ

KILENC MÓD AZ EMBEREK MEGVÁLTOZTATÁSÁRA, SÉRTŐDÉS VAGY HARAG NÉLKÜL

Unokahúgom, Josephine Carnegie, pár évvel ezelőtt Kansas Cityből New Yorkba jött, hogy a titkárnőm legyen. Tizenkilenc éves volt, három évvel ezelőtt fejezte be a középiskolát, és gyakorlati tapasztalata alig volt több a semminél. Ma már a nyugati félgömb egyik legtökéletesebb titkárnője, kezdetben azonban - nos, volt alkalma a fejlődésre. Egy nap, amikor éppen bírálatot akartam mondani munkájáról, így szóltam magamban: "Várj csak egy percig, Dale Carnegie, várj csak! Te kétszer olyan idős vagy, mint Josephine, és tízezerszer akkora gyakorlati tapasztalatod van. Hogy az ördögbe várhatod el tőle, hogy a nézőpontja, az ítélő- és kezdeményezőképessége azonos legyen a tiéddel - rnég ha a tied középszerű is? És várj csak, Dale, mit is csináltál te tizenkilenc éves korodban? Emlékezz csak azokra a buta tévedésekre és ostoba kudarcokra, amelyeket elkövettél! Emlékszel arra az időre, amikor ez történt, meg az történt...?" Miután így becsületesen és részrehajlás nélkül végiggondoltam a dolgot, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Josephine tizenkilenc éves korában mutatott átlagos telje A VÁLTOZTATÁS KILENC MÓDJA sítménye jobb, mint az enyém volt - és ez, be kell vallanom, nem valami nagy bók Josephine-re nézve. Ezek után tehát, valahányszor fel akartam hívni Josephine figyelmét valamilyen hibára, így kezdtem: "Tévedtél, Josephine, de Isten a tudója, hogy én is nagyon gyakran tévedtem. A tudás nem születik velünk; csak a tapasztalat hozhatja meg, és te máris többet tudsz, mint amenynyit én tudtam a te korodban. Én magam olyan sok butaságot követtem el, hogy nincs jogom sem téged, sem mást leckéztetni. Mégis nem gondolod, hogy jobb lett volna ezt így és így csinálni?" Távolról sem olyan kellemetlen a saját hibáink felsorolását meghallgatnunk, ha a bíráló annak az alázatos beismerésével kezdi, hogy ő maga sem makulátlan. E. G. Dillistone mérnöknek a kanadai Brandon városból, sok baja volt az új titkárnőjével. Az aláírásra asztalára tett iratok hemzsegtek a helyesírási hibáktól. Dillistone úr a következő megoldást választotta: "Nem a kiváló helyesírásomról vagyok híres, miként a mérnökök zöme sem. Évekig külön füzetbe jegyeztem azokat a szavakat, amelyekkel gondom volt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy pusztán a hibás szavak kipécézésétől nem lesz jobb a titkárnőm helyesírása, más megoldáshoz folyamodtam. A legközelebbi, hibákkal tarkított levél kézhezvétele után leültem a hölgy mellé és diktálni kezdtem: >Ez a szó valahogy nem tetszik nekem. Mindig bajom volt vele. Ezért tartom magamnál a jegyzetfüzetemet ^ (Itt elővettem és fellapoztam a szó helyesírására vonatkozó oldalt.) Igen, itt van. Nagyon ügyelek a helyesírásomra, mert az emberek rólunk alkotott ítéletét negatívan befolyásolják az efféle hibák. Nem tudom, alkalmazta-e A SAJÁT HIBÁIDRÓL BESZÉLJ! 26 3 később a jegyzetelő módszeremet, de az eset óta jelentősen csökkent a helyesírási hibák száma a leveleimben." Bernhardt von Bülow-t is megtanította erre a kényszerűség 1909-ben. Bülow akkor a Német Birodalom kancellárja volt, és a trónon II. Vilmos császár ült, a dölyfös és arrogáns II. Vilmos, az utolsó német császár, aki azzal büszkélkedett, hogy övé a világ legnagyobb hadserege és hajóhada. Ekkor meglepő dolog történt. A császár olyan hihetetlen dolgokat jelentett ki, amelyek egész Európát bámulatba ejtették és világszerte megbotránkozást keltettek. És a bajt tetézendő, a császár meggondolatlan, önző és képtelen kijelentéseit nyilvánosan tette meg, mialatt Anglia vendége volt, sőt legfelsőbb engedélyt adott a Daily Telegraph- ban való közlésére. Azt mondta például, hogy ő az egyetlen német, aki barátságot érez az angolok iránt; a japán veszedelem ellen építi a hajóhadát; meg hogy ő, és csakis ő mentette meg Angliát attól, hogy Orosz- és Franciaország porig alázza: és csak az ő haditerve tette lehetővé Lord Roberts, tehát Anglia számára a búrok legyőzését Dél-Afrikában és így tovább. Békeidőben legalább száz éve nem hangzottak el ilyen meghökkentő szavak egyetlen európai uralkodó szájából sem. Az egész földrész úgy zsongott, mint valami dühös darázsfészek. Anglia felbőszült, a német államférfiak megdöbbentek. Az általános felháborodás közepette a császár megrémült, és azt kívánta Bülow-tól, a birodalom kancellárjától, hogy ő vállalja a felelősséget. Igen, azt akarta, hogy Bülow közölje: mindenért ő a felelős, mert ő tanácsolta uralkodójának ezen hihetetlen kijelentéseket. "De felséges uram - ellenkezett Bülow -, teljességgel A VÁLTOZTATÁS KILEN C MÓDJA lehetetlen azt hinnem, hogy bárki felteszi Németország ban vagy Angliában: képes voltam ilyen tanácsokat adni Felségednek." Abban a pillanatban, amint kiejtette ezeket a szavakat, máris észrevette, hogy súlyos hibát követett el. A császár dühbe gurult. "Szóval, maga szerint szamár vagyok - kiáltotta -, aki olyan hibákat csinál, amilyeneket maga sohasem követett volna el!" Bülow tudta, hogy előbb dicsérnie kellett volna a császárt, mielőtt bírálja, mivel azonban erre már nem volt mód, ebben a helyzetben a lehető legjobbat tette: aztán dicsért, miután bírálatot mondott. Ez csodát tett - mint a dicséret oly gyakran. "Távol áll tőlem a gondolat - felelte tiszteletteljesen. Felséged sok tekintetben túlszárnyal engem; természetesen nemcsak a tengerészeti és katonai tudományokban, hanem mindenekfelett a természettudományokban. Sokszor figyeltem bámulattal, amikor felséged a légsúlymérőt, a drót nélküli távírót vagy a röntgensugarakat magyarázta. Szégyenletesen tudatlan vagyok a természettudomány minden ágában, sejtelmem sincs a vegytanról és a fizikáról, és tökéletesen képtelen vagyok a legegyszerűbb természeti tünemény megmagyarázására is. Mindezzel szemben azonban - folytatta - van némi történelmi tudásom és talán egynémely a politikában és különösen a diplomáciában hasznos tulajdonságom." A császár ragyogott: Bülow dicsérte őt! A kancellár magasztalta őt, és megalázta önmagát! A császár ezek után mindent meg tudott bocsátani. "Nem mondtam-e mindig önnek - kiáltotta lelkesen -, hogy pompásan kiegészítjük egymást? Össze kell tartanunk, és meg is teszszük!" Megrázta Bülow kezét, nem is egyszer, hanem több A SAJÁT HIBÁIDRÓL BESZÉLJ! ször. Aznap annyira szerette Bülow-t, hogy később ökölbe szorított kézzel mondta: "Ha bárki is szapulja nekem liülow-t, egyszerűen orrba vágom!" Bülow tehát idejében jóvátette a baklövést, de - bármilyen ügyes diplomata volt is - mégis elkövetett egy hibát: saját fogyatékosságainak és II. Vilmos felsőbbrendűségének a megvilágosításával kellett volna kezdenie, nem pedig annak közlésével, hogy a császár féleszű és ápolóra van szüksége. Ha néhány mondat, amelyben a beszélő lekicsinyli magát és dicséri a másikat, még egy gőgös, megsértett császárt is álhatatos baráttá tud változtatni, képzeljük el, mit érhetünk el szerénységgel és dicsérettel mindennapi ügyeink során. Ha helyesen alkalmazzuk, valóságos csodát tesz az emberi kapcsolatok terén. A hiba vagy a tévedés beismerése - még akkor is, ha nem korrigáltuk - a másik embert könnyen viselkedése megváltoztatására késztetheti. Ez történt a marylandi Clarence Zerhusen esetében is, amikor felfedezte, hogy tizenöt éves fia titokban dohányzik. "Természetesen nem akartam, hogy Dávid cigarettázzon - mesélte Zerhusen úr -, de anyja is, én is dohányzunk; rossz példát adtunk neki. Elmagyaráztam a fiúnak, hogy kezdtem el dohányozni, amikor annyi idős voltam, mint most ő, és hogyan vált leküzdhetetlen, káros szenvedélyemmé. Emlékeztettem, mennyire zavarja őt az állandó köhögésem, s hogy nem is olyan régen még le akart szoktatni a dohányzásról. Nem arra intettem, hogy hagyja abba, nem fenyegettem, és nem papoltam a dohányzás ártalmairól sem. Csupán rámutattam, hogyan lettem erős dohányos. Dávid elgondolkodott a dolgon, s úgy döntött, A VÁLTOZTATÁS KILENC MÓDJA a főiskola elvégzéséig nem fog dohányozni. Az évek múlásával úgy alakult, hogy soha többé nem gyújtott rá. A beszélgetés arra indított, hogy magam is megpróbáljak leszokni, és a családom segítségével idővel sikerült is." Egy jó vezető követi ezt a szabályt: Harmadik alapelv BESZÉLJ SAJÁT HIBÁIDRÓL: MIELŐTT A MÁSIKAT BÍRÁLNÁD!