November 23-án összegyűltek a Zagar-hívők a Millenáris Teátrumban, hogy méltóképpen ünnepeljék meg az új lemez megszületését. Nem kis várakozással telve én is ott kolbászoltam a tömegben, ami annak rendje és módja szerint megtöltötte a koncerthelyiséget (ez a Millenáris Teátrum esetében köztudottan nem kicsi). Noha a kezdés 21.30-ra volt prognosztizálva, fél 10 tájban még csak egy előzenekart kapott a nép, akikről legyen elég annyi, hogy voltak. Zságer művészúrék végül fél 11 magasságában fáradtak fel a színpadra, és végre kezdetét vette a koncert. Rendre végigjátszották az új album számait, és becsempésztek egy Taste of Snow-t is nagy örömömre, nomeg néhány régebbi szerzeményt. Összességében jó koncert volt bár néhol erőtlennek éreztem a srácokat. A múltkori – Gödörben nyújtott – produkciójuk ütősebb volt.

A svéd triumvirátus szűk két órára a zene szentélyévé változtatta a Millenáris Teátrumot. Az idő szélsebesen múlt, fülig érő száj és hűvös borzongás felváltva követték egymást. Bepótoltam majd két éves restanciámat: aláirattam a kedvenc albumom borítóját és a jegyemet.

Snétberger.com

Úgy látszik, ez az album se kerülte el, hogy említést tegyek róla. Bevallom őszintén, kicsit ódzkodtam attól, hogy bármit is írjak ezzel a lemezzel kapcsolatban. Mivel ez a blog pontosan olyan dolgokkal foglalkozik, melyeket szóban interpretálni oly mértékig lehetetlen, hogy majdnem fölösleges is, úgy gondolom van némi jogalapja annak, ha úgy érzem, az itt leírtak meg sem közelítik a tárgyuk mibenlétéből kifolyólag elvárható színvonalat. Különösen akkor méregetem kritikusan írásaimat, mikor valami számomra különösen kedves dologról szólnak.

Megpróbálhatnám cizellált mondatokkal jellemezni Snétberger Ferenc érzelemgazdag, földöntúli gitárjátékát, vagy megkísérelhetném szinonímákkal érzékeltetni, hogy Arild Andersen kezében a bőgő hogyan képes egyszerre sírni és mégis erőtől duzzadóan szólni, esetleg próbálkozhatnék Paolo Vinaccia ütős játékának bemutatásával is, de úgy érzem mindez teljesen fölöslegesnek bizonyulna. Nem tudnám szavakba önteni mit is jelent számomra ez a zene.

Kedvenc: Move

IMDB

Igazi sírvaröhögős vígjáték a magyar filmipar berkeiből (ebből a műfajból meglehetősen erősek vagyunk). Többszöri megnézés után is üt.

IMDB

Lassan csordogáló cselekmény, melyben egy kegyetlenségektől tépázott élet sötét emlékképei bontakoznak ki. Nyomasztó, de egyben szép film. Aki próbálta már saját bánatát mások segítésében elfolytani, érteni fogja.

Mindenképp megér egy misét.