2002 óta tartozom a Dream Theater rajongók táborába. Ha még annyi adalék információt közlök, hogy ‘86-os születésű vagyok, könnyen kiszámolható, hogy -habár kissé korán érő típus vagyok- ez a zenekar tulajdonképp végigkísérte, hovatovább összefonódott lelki és szellemi érésem időszakának nagy részével. Nem meglepő tehát, hogy rengeteg emlék és érzés fűz munkásságukhoz, melyektől sem nem tudok, sem nem akarok elvonatkoztatni.
A Six Degrees Of Inner Turbulence számomra a banda eddigi diszkográfiájának csúcsát jelenti (az igazséghoz hozzá tartozik, hogy csak kicsivel előzi meg a Scenes From A Memory-t). A tagoktól már jól megszokott technikai brillírozáson és kiváló hangszerelésen túl, számomra külön érzelmi töltéssel bír. Ez az album számomra egybeforrt örömmel és bánattal, dühvel és szeretettel, mosollyal és könnyel. Több mint zene. Fiatalkorom egyik darabja.