Valóságos tündérmese az élet könyvtárából.
Archivum - December, 2008
A remény bajnoka (Cinderella Man)
Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull)
Annyira talán nem volt rémes mint amennyire számítottam, sőt imitt-amott még némi izgalom is akadt, de összességében messze alulmarad a másik 3 résszel szemben. Jah, és a gagyi CGI-t sikerült több helyen is eltúlozni…
A velencei kalmár (The Merchant of Venice)
Eszter hagyatéka
Kifejezetten erős a vonzalmam a mára már egyre inkább eltűnőfélben lévő polgári lét iránt. Igaz, Márai Sándortól csak az örök érvényű bölcsességeket tartalmazó Füves könyvet és a Négy évszakot olvastam (a naplók elolvasása tervben van, de ez még semmit nem jelent sajnos), mégis a régi polgári világ egyik leghűbb krónikásának tartom. Az Eszter hagyatékának adaptációja azt hiszem kiválóan sikerült -bár úgy, hogy nem olvastam a művet talán kicsit merész bármit is kijelenteni. Mondanivaló tekintetében oly mértékben gazdag, oly sok gondolatot ébreszt, hogy igazán kár lenne pár mondatban szummázni, ha ez egyáltalán lehetséges. Az minden esetre elgondolkodtató, hogy a szeretetet és a szeretni tudást mint égi adományt megérdemeljük-e mi, emberek, hiszen pont emberi gyarlóságunkból és kicsinyességünkből kifolyólag változtatjuk önmaga ellentétévé, mindezt téve úgy, hogy hangos szavakkal bizonygatjuk meglétét, akár őszintén, akár érdekeink eszközeként.
Halálfutam (Death Race)
Ipari! Mondjuk történet nyilvánvalóan nincs, de az egész annyira pörgősre és látványosra sikerült, hogy ha intellektuális tápláléknak nem is, uhdedurvabazzeg típusú vigyorkeltőnek abszolúte beválik.
2046
Wong Kar-Wai zsenialitása, abban a különös érzékenységben rejlik imho, amellyel a mindennapi szerelmi történeteket bemutatja. Nincsenek túlerőltetett vonulatok, nincsenek giccsbe hajló momentumok, se szájbarágás, csak a puritán elbeszélés, de a kidolgozottságnak, az apró finomságoknak és a remek témaválasztásnak köszönhetően a kevesebb itt egyértelműen több. Sokkal több.
Zagar @ Trafó
Honlap
A “trafós nagytermes” Zagar koncertek mindig odabasznak jók. Most se volt ez másképp: kiváló hangosítás, hatalmas video vetítés és nagyon nagy hangulat.
Dj Bootsie Quartet & Dj Cam @ A38
Bootsie:
A Silent Partner után nagyok voltak a várakozások (valójában kizárólag Bootsie miatt mentem), ezzel szemben szerintem valahogy nem állt össze rendesen a produkció. Lehet, hogy a hangosítás tehetett róla (bár az A38on a rossz hangosítás nem túl gyakori), de úgy éreztem, kicsit szét van esve az egész. Lesz ez még jobb is, nem vagyok kétségbe esve.
Cam:
Cam eléggé adta, de sajnos el kellett jönnöm olyan fél2 tájban, mert ma reggel mégiscsak nyelvvizsgáztam vagy mi a szösz.
Wanted
A film egyetlen mentsége, hogy egy pillanatra sem próbálja fenntartani a komolyságnak még csak a látszatát sem.
Elrabolva (Taken)
Valószínűleg azzal van a gond, hogy túl sok minimál történetre felépített aztak*rvamennyireodab*sz típusú akciófilmet láttam, és telítődtem, de már képtelen vagyok meghatódni az ilyeneken…