Snetberger.com
DhaferYoussef.com

Valamiért az ilyenkor megszokottnál kisebb várakozással tekintettem előre a csütörtök estére. Valószínűleg a fáradtság játszhatott közre, de azért tudtam, hogy nagyon nem tud rossz lenni ez a koncert, legalábbis az elmúlt 5 év Snétberger koncertjei közül egyik sem volt az, és ez szerintem elég meggyőző arány. Abban sem kételkedtem, hogy Dhafer Youssef mester is az alkalomhoz illőt fog produkálni, elvégre őt is láttam/hallgattam már vagy kétszer élőben (nem élőben meg aztán hajjaj).
Negyed órával a hivatalos kezdés előtt érkeztem meg a Millenáris Teátrumba. Gondoltam, ha már érkezési sorrendben lehet helyet foglalni, nem érdemes az utolsó pillanatban beesni. Nagy örömömre (és ez most nem irónia) a Teátrum már akkor csurig volt, és ami méginkább megörvendeztetett, hogy az átlagkorosztály nem 70 és halál között volt, a korombeliek is elegendően képviseltették magukat ahhoz, hogy ne érezzem teljesen elveszettnek a generációmat kulturális szempontból.
A koncertről kár lenne barokkos körmondatokat írni (pedig lehetne), aki ott volt tudja milyen volt, aki nem, annak nem az elbeszéléeskből fog átjönni.
Summázatként talán annyit, hogy Ferencünk még mindig a magyar zenész- és művészvilág egyik legragyogóbb csillaga, igazi nemzeti kincs. Úgy tűnik szerencsére itthon is egyre többen megismerik, elismerik és szeretik, ami igazán örömteli.
Mondjuk az a platinaszőke hölgy, akinek a kezében a koncert végén egy félig üres chipses zacskót láttam, igazán összeszedhetné magát. Mondjuk idióta sznobok mindig is lesznek.

MySpace

A vérbeli party animálok most biztos megbotoznának, de én kifejezetten örültem, hogy kb. 80 ember látogatott el erre koncertre, ehhez még hozzá kell tenni, hogy a Jövő Házában egy akkora teremben sikerült megrendezni a happeninget, ahol gond nélkül megtartható lenne két focimeccs és 5 kispályás gyorskorcsolya futam, egyszerre. Ez mondjuk kicsit bátor húzás volt a szervezők részéről, de mint említettem, nekem kifejezetten pozitív volt, hogy nem kellett 2 percenként arrébb tennem valakit, aki éppen a számba próbált betolatni májkölfletlit csúnyán bealázó mozgáskultúrával, és némi kedélyállapot javítóval kívül-belül felszerelkezve. Ugyan volt pár önjelölt kortárs tánc és absztrakt mozgásszínház professzor,akik kegyetlenül és kérlelhetetlenül megajándékoztak a kígyómozgás nyújtotta élményekkel, de ez kulturált keretek közt inkább csak szórakoztató. Szóval családias hangulatban telt az este, felvezető gyanánt Cadik mester pörgette a korongokat, bár ő annyira nem tette oda magát, azt már akkor is lehetett sejteni, hogy a hangzás kegyetlenül oda fog baszni. És valóban. Ezért szeretek olyan helyekre koncertre járni, ahol alapvetően nem seggig betintázott közönségre vannak berendezkedve, és olykor otthont adnak jazz és egyéb, komolyabb hangmérnöki kvalitásokat, és felszerelést igénylő rendezvényeknek. Bootsie bácsiék félelmetesen jól szóltak. Kicsit játszhattak volna többet, de nem szabad telhetetlennek lenni. Elvileg volt még Esclin Syndo is, de who cares?

Nagyon jó koncert volt! Volt Longing for Solitude, Blindflight, Dorian Gray’s Dilemma és Taste of Snow. Nekem már nem is kell több. Nem tudom hány Zagar koncerten voltam eddig -kb az 5. után abbahagytam a számolást- de biztos, hogy ez top 3-as volt.