Melegszik, de még mindig nem forró…
Archivum - September, 2008
Oki Haiku Dan – Gaï-Kotsu @ Trafó
Elemi ösztön (Basic Instinct)
Nils Petter Molvaer – Re-vision
Nils Petter Molvaer első albumai érzésem szerint alapvetően a kísérletezésről szóltak. A “hogyan párosítsuk a trombitát, a rommá effektezett elektromos hangszereket és az elektronikus alapot” kérdéskör egyre kiforrottabb szinten kerül tárgyalásra egymást követő lemezein. A Re-vision az eddigi legletisztultabb, legegységesebb dallamvilággal operáló korong: itt már nem találkozni durván öncélú, l’art pour l’art témákkal és egymástól élesen elkülönülő hangulatok közötti huszáros (olykor kifejezetten zavaró) vágásokkal.
Abszolút hallgatható, mi több: kellemes.
Fortedanse/Horváth Csaba Társulata – Kalevala @ Trafó
Ha jól emlékszem még sosem jöttem el úgy a Trafóból, hogy ennyire ne tetszett volna az előadás, de ez most tényleg nagyon harmatos volt. Az egyetlen pozitívum, hogy az egész darab Nils Petter Molvaer zenéjére volt koreografálva, de azért ez még kevés az üdvösséghez. Egyelőre betudom döcögős szezonkezdetnek. Ahogy a műsort elnézem lesz még esély a javításra…
E.S.T. – Leucocyte
Azt mondják, a művészek megérzik haláluk közeledtét, és ez a sejtelem tisztán olvasható lenyomatot képez utolsó műveiken. Esbjörn Svensson esetében ez a tézis azért különös, mert szemben azon művésztársaival, (és itt most nem csak zenészekre gondolok) akik hosszú betegség folytán távoztak testükből -így tisztán érezhették földi létük végének közeledtét- a kiváló zongorista tragikus, és ember által előre nem látható balesetben lelte halálát. Ennek ellenére utolsó lemezén szinte nyoma sincs a régóta ismert felhőtlen dallamoknak, az elsöprő dinamikának, ezek helyét átvette egy lomhán csordogáló túlvilági dallamfolyam, mely megszakítás nélkül vezeti keresztül a hallgatót a teljes albumon. A lemez post humus megjelenése és a szokatlan, éteri dallamvilág azt a különös képzetet kelti az emberben, mintha művész halála után elsiratná saját magát.
Nyugodj békében Esbjörn Svensson!
Lélegzet (The Air I Breathe)
Lehet, hogy én nem vagyok vevő mostanában az ilyesfajta filmekre, de ez most nem jött át. Tulajdonképp az is lehet, hogy klisé, és hát kliséktől ritkán esem hanyatt.