Zagar hivatalos oldal

Izgatottan vártam az új Zagar lemezt, bár legbelül szinte bizonyosságként kezeltem, hogy a Local Broadcast által állított mércét már nem lehet magasabbra tenni. Igazam is lett. Zagarék is belefutottak abba a hibába, hogy a második albumukra túl sok vokális nótát pakoltak -csakúgy mint Yonderboi a Splendid Isolation-re. Ezzel valószínűleg nem mindenkinek van gondja, de szerintem szerencsésebb lett volna, ha több szám készül kizárólag a hangszerek és a samplerek jegyében. Ha az eddig leírtak alapján, valaki arra következtet, hogy nem tetszik az album, az rossz irányba tapogatózik. Egyszerűen arról van szó, hogy az első albummal ellentétben itt helyet kapott néhány olyan nóta, amely nem kifejezetten az én világom. Biztos vagyok benne, hogy ezt a cdt is rongyosra fogom hallgatni, főleg mikor már megfelelő emlék tapadt hozzá -ahogyan a Local Broadcast-hez. Már most akadnak olyan számok melyekkel nagyon összebarátkoztam.

Nagyon kedvencek: Three Seasons, Longing For Solitude

[szerk. 2007.11.11]:

Tizenakárhány napi hallgatózás után arra jutottam, hogy nagyon nagy zene. Mondjuk még mindig van 2 szám amik után nem fájna a szívem ha lemaradtak volna az albumról.

Ismét Trafó, mert a Trafó jó, és a Trafóba menni kell!

Mostanában erős késztetést érzek arra, hogy mindenféle kortárs tánc előadásokat látogassak. Legutóbbi ilyen irányú élményem Yasmeen Godder koreográfiája volt. Az első jelző ami a darabbal kapcsolatban felötlik bennem, az az elvont. Nem is kicsit. Erősen megvilágított, homogén fehér tér, benne fekete ruhás táncosok, zaj és zene határán egyensúlyozó aláfestésre bizarr koreográfiát táncolnak el. Voltak olyan pillanatok, amikor már-már öncélúnak éreztem a darab abszurditását, de így, megfelelő időtávlatból visszatekintve nem bántam meg, hogy nézőként részese lehettem ennek a rendhagyó előadásnak. A fekete-fehér, erős kontrasztú látványvilág azt hiszem még sokáig meg fog maradni az emlékezetemben. Erről az oldalról mindenképp teli találat.

Igaz, már nem friss az élmény, de mégis írok róla (már amennyire fel tudom eleveníteni). Október 12-én a Trafóban jártam. Szeretek a Trafóban járni, mert az előadások eddigi tapasztalataim szerint rendkívül színvonalasak, és a nézők közt szép számmal képviselteti magát az én generációm, ami kisebb megnyugvás számomra, főleg azok után, hogy általában a kultúr rendezvényeken az átlag életkor erősen a 40 felé konvergál (bizonyos esetekben akár több is).

Térjünk át az darabra. A Trafó honlapján lévő bemutató írás említi, hogy az előadás a szórakoztató ipar több elemét integrálja magában (zene, tánc, akrobatika, cirkuszkodás ), ez alapján vidám, színes műsort prevízionáltam. A valóság ezzel szemben egy sötét, szürrealista hangulatú, imitt-amott fanyar humorral fűszerezett, ám kétség kívül látványos, elvont performansz volt. Pont ahogy szeretem. A hangulat kezdettől fogva magával ragadott, és egy percig sem bántam, hogy előzetes feltételezéseim nem nyertek igazolást.

IMDB

Romantikus vígjátékok terén a ködös Albion verhetetlen. Példaként hozhatjuk akár a Sztárom a páromat, akár a Bridget Jones naplójá és még sok egyéb nagyszerűen sikerült komédiát. Az Igazából szerelem sem hoz szégyent a szigetország filmiparára (a korrektség kedvéért megjegyzem, hogy angol-amerikai koprodukció). Komoly igyekezetembe került két “k*rvajó film” felkiáltás között nem leesni a kanapéról a röhögéstől. A komikus hangvétel mellett egy komolyabb szál (tulajdonképp a romantikus vonal) is végigvonul a filmen, mely néha lélekemelő pillanatok és szituációk formájában bukkan felszínre.

Tessék megnézni! Műfajában erős. Barátnő/barát kíséret ajánlott, de nem kötelező.

GhostInTheShell.com
Wiki
IMDB

A kedvenc anime-m. Bevallom őszintén, mikor elősször láttam, halovány fogalmam sem volt róla, hogy miről szólhat. Most, hogy már legalább ötször megnéztem, tudom,  komoly, elgondolkodtató mondanivalót rejt. Igazi kézzel rajzolt anime, sehol egy CGI.

Klasszikus!