IMDB

Kövezzenek meg, de nekem akkor is tetszett. Na nyilván nem életem filmje: erősen kliségyanús és a magyar szinkron egyenesen blaszfémia (kb 3 perc után váltottam az eredeti hangsávra). Valószínűleg az is közrejátszik, hogy olyannyira kevés elvárást támasztottam, hogy azt akár egy Uwe Boll film is röhögve hozta volna. Na jó Uwe Boll talán mégsem. Szóval szerintem egyszer meg lehet nézni, főleg ha az ember nem zsigerből rasszista, illetve mutat némi affinitást a feka underground kultúra irányába.

Mondjuk az operatőr kezét lehet, hogy eltörném, ha találkoznánk…

IMDB

Hármas fölé. Kicsivel.

IMDB

Ezt a filmet talán senkinek sem kell bemutatni. Igazi, hamisítatlan Tarantino-klasszikus. Besza’, behu’! (sic!)

Lö big mekk

IMDB

Végre! Ez a film megszakította a botrányosan sz@r filmek túlzottan hosszúra nyúlt sorozatát. Na azért nem kell katartikus élményekre gondolni: egy-két jó duma és egy viszonylag összerakott story már elég is ha az ember ennyit “éhezik” előtte.

IMDB

12 egy tucat jellegű hollywoodi borzalom. Egy hangyapöcsnyi eredetiséget fel lehet fedezni benne, de csak ha minden erőnket latba vetve keressük. Néha belefut ilyenekbe az ember…

IMDB

Talán csak én számítottam valami nagyon másra, és épp ezért nem olyan hangulatban néztem, mint kellene, de egy szó, mint száz: nem tetszett. (izé… ez két szó)

Attól, hogy néha fényképezőgépet ragadok és rátámaszkodom az exponáló gombra nyilvánvalóan nem vallhatom magam szakmabelinek, de az átlagnál mindenképp élénkebb érdeklődést tanúsítok a fényképezés iránt. Ennyi elég is ahhoz, hogy ne hagyjam ki André Kertész, Robert Capa és sok más ismert és (számomra) kevésbé ismert fotóművész nevével fémjelzett kiállítást. Amellett, hogy rendkívül érdekes érzés volt majd’ száz éves képeket nézegetni, szomorúan kellett konstatálnom, hogy ezen a kiállításon is az emberi nyomort és kegyetlenséget nyersen bemutató dokumentarista fotográfia dominált. Tény, hogy voltak képek szép számmal más műfajból is -talán szám szerint több is-, de nekem valahogy mégis az élet sötét oldalát tüköző művek tűntek fajsúlyosabbnak. Már a WordPress fotókiállításokon megfigyeltem ezt a fajta eltolódást (ott konkrétan az egész kiállítás az erőszakról és a nyomorról szólt), és amellett, hogy (többé-kevésbé) tisztában vagyok azzal, ami a világban zajlik, nem tartom szerencsésnek a fotográfia ilyetén elferdülését. Azt hiszem senkinek nem tesz jót, ha a nagy fotókiállításokon látható foglyul ejtett pillanatok csakis az élet borús oldaláról származnak.

Konklúzió: aki érdeklődik a fényképészet iránt, annak valószínűleg érdekes lesz, aki még ennyire sem szakmabeli, az lehet, hogy unni fogja.

Honlap

Valamikor lényegesen jók voltunk animációs filmekből -elég csak a Macskafogóra, vagy a Vukra gondolni. Az animációval ebben az esetben sincs baj: a 3D-s modellek szépek, kidolgozottak, az egész film kifejezetten kellemes a szemnek. A gond a történettel -illetve annak hiányával- kezdődik, melyet tovább tetéz, hogy dialógusok helyett inkább csak artikulálatlan motyogás van, ami egy -igen rövid- idő után kifejezetten zavaróvá válik. Nyilván az volt a koncepció, hogy így nem kell különböző szinkronsávokat készíteni, de azért ez így tényleg gáz. Összességében nagyon szép munkát végeztek az animátorok, de az egész inkább egy hosszúra nyúlt demo, mintsem egész estés animációs film.

IMDB

Azt hiszem Antal Nimród Kontroll című filmjét Magyarországon nem sok embernek kell bemutatni. Az is egyértelmű, hogy aki egy ilyen kaliberű filmmel debütál rendezőként, az másodikra is igencsak nagyot kell, hogy alkosson a csalódások elkerülése végett. Nos, ez most mégis inkább csalódás… Nekem alapvetően nem hasítanak be ezek a motelben gyilkolászós thrillerek -mondjuk az Azonosság nem rossz. Az ember egyszer megnéz egy ilyen filmet, kicsit feljebb kúszik a pulzusa, esetleg kétszer rosszat álmodik, de semmi több. Ebből a műfajból 2-3 példány bőven elég. Egy életre…

IMDB

Az első Mundruczó Kornél film amit láttam. Megmondom őszintén, szerintem öncélúan durva. Nem szokásom filmet azért félbehagyni, mert durva, de most majdnem sikerült. Azt aláírom, hogy ilyen és ennél keményebb emberi történetből nem egy, s nem kettő van a világban, de ez tényleg erős volt. Bár az is lehet, hogy csak én voltam rossz passzban…