Alighanem minden idők legaranyosabb filmje.
Archivum - November, 2008
Amelie csodálatos élete (Le Fabuleux destin d'Amélie Poulain)
Az illúzionista (The Illusionist)
Edward Nortonban az az elképesztő, hogy bármilyen filmet képes élvezetessé tenni a játékával, ráadásul úgy, hogy közben nem szúr szemet a színészi teljesítménye, egyszerűen csak a maga természetességében adja a figurát. Ha Az illúzionistát nem a A tökéletes trükk után látom, egészen biztosan nagyobb hatást tett volna, így csak annyit tudok mondani, hogy nem rossz. Tényleg nem.
21
A Quantum csendje (Quantum of Solace)
Aki legalább annyira nyomon követi a James Bond filmeket mint én, valószínűleg hozzám hasonlóan érzi, hogyan szürkül bele lassan kedvenc ügynökünk (nem, nem Medgyessy Péter) a generikus akcióhősök sorába. A Quantum csendje is csak egy újabb állomás a lejtőn lefelé. Már Daniel Craig kiválasztása is erősen véleményes, de a Casino Royal még haloványan emlékeztetett a régi 007-es filmekre, ellenben az új Bond múviból szinte minden kimaradt (a kötelező kufircolást leszámítva) amitől több lenne mint bármelyik fröccsöntött amerikai akciófilm: nincsenek James Bond-os kütyük, jó poénok és a szokásos Aston Martin is csak egy gyors törésteszt erejéig involválódik a film elején. Nem tudom összeszedik-e magukat az illetékesek következő eresztésre, de addig is kellemes forgolódást Mr. Ian Fleming.
Massive Attack – Mezzanine
Az utóbbi időben elhatároztam, hogy egy kicsit alaposabban felfedezem a trip-hop stílust, (ebben nagy szerepe van a Bootsie-féle albumnak) és mivel is kezdeném a “trippet”, (haha, idióta szóviccekben ma különösen király vagyok) ha nem a Massive Attack-kel, akiknek a neve egybeforrt ezzel a műfajjal. A Mezzanine első néhány hallgatásra nem volt nagy hasraesés leszámítva egy-két számot, de ahogy egyre inkább hozzászokom, kezd megtetszeni. Hiába, ez nálam mindig is így volt. Az lenne a gyanús ha valami elsőre behasítana. Szóval kellemesen dark az egész produkció. Nekem bejön.
Kedvencek: Angel, Teardrop, Dissolved Girl, Group Four
Orvlövész (Shooter)
Mona Lisa mosolya (Mona Lisa Smile)
Kicsit Holt költők társasága utánérzés, de -mivel az a film nagy kedvenc- megjárja.
Egy makulátlan elme örök ragyogása (Eternal Sunshine of the Spotless Mind)
Alapvetően azért kezdtem el ezt a blogot írni, hogy segítségével egy viszonylag rendszerezett képet kapjak az engem ért kulturális behatásokról -bár korántsem kerül bele minden. Tulajdonképp ezzel magyarázható az is, hogy nem igazán írok le személyes dolgokat, és az, hogy a postok rövidek, néha kifejezetten semmitmondóak. A másik magyarázat erre az, hogy amikor olyan alkotással találkozom, mely igazán betalál és valamilyen szintű katarzist idéz elő, nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje a terjengős monológoknak, sokkal inkább szeretem csendben emésztgetni az élményeket, és formálni a gondolataimat.
Most is ilyesmiről van szó. Már évek óta terveztem, hogy megnézem ezt a filmet, de valahogy sosem sikerült. Ma végre sort kerítettem rá. Elképesztően zseniális! Nem is nagyon írnék többet. Szerintem minden mélyebb érzelem- és gondolatvilágú embernek érdemes megnézni.