IMDB

Török Ferenc általam látott filmjeiben (Moszkva tér, Szezon) sosem a különösen frappáns cselekmény, vagy a szívbemarkoló érzelmek jelentették a vonzerőt, sokkal inkább az életérzés, a hangulat. Kíváncsian ültem be a Bem moziba az Overnightra. A multiplex mozikat nem kifejezetten szívlelem, ugyan a kis művészmozikban az ember kénytelen némi kompromisszuot kötni a kép és a hang minőségét illetően, (a Bem mozi esetében kár is lenne minőségről beszélni) a miliő többnyire remekül kárpótol mindezért.

A film -mint ahogy vártam- nem a storyval hódít. Ez nem is lenne önmagában probléma, de jelen esetben valahogy a feeling is elmarad. Összességében kicsit kevés.

IMDB

Ez a film is azok közé tartozik, melyeket önszántamból nem néznék meg -pláne nem moziban. Most is csak azért került rá sor, mert Édesapám meghívott. Mindezek ellenére azt kell hogy mondjam, felülmúlta várakozásaimat (mondjuk ebben azért az is bennefoglaltatik, hogy magamban nem tettem túl magasra a mércét). Konklúzió: a film határozottan emészthető, imitt amott egy-két jó poén is becsúszott.

Ismét egy Zagar koncert. Úgy látszik erősen addiktív jelenség. A fiúknak megint sikerült annyit késni, hogy már-már én szégyeltem magam. Sosem értettem mire jó ez a sztáralűr, engem kifejezetten idegesít, ha egy zenekarra órákat kell várni. A Trafó Bár Tangó közben elérte befogadóképességének határát, -csakúgy mint a ruhatár, ahová minden diplomáciai készségemet latbavetve épphogy sikerült beimádkoznom a kabátomat. A feeling konvergált ahhoz, amit a heringek érezhetnek rosszabb napjaikon: bizonyos időközönként tai masszőröket megszégyenítő ügyességgel és vehemenciával másztak a vesémbe, mindehez olyan fülledt meleg szolgáltatta a meghitt miliőt, hogy néhány, az esőerdőkben honos állatfaj is simán otthonérezte volna magát. A zenekar hozta a kötelezőt, jól játszottak, bár a repertoár kissé szűkös volt, -főleg így, majd 2 óra várakozás után- cserébe a Trafó Bár Tangó hangosítása megérdemel egy ordasnagy citromdíjat. Ugyan az ember könnyűzenei koncertre nem audiofil élmények reményében érkezik, de ami kása az kása (és ez vastagon az volt).

IMDB

Általában komoly fenntartással kezelem a hollywood-i filmipar ilyen stílusú “remekeit”, most is csak azért szántam rá magam, mert a HD rip csak 2giga volt, és hamar lejött (ASVA sux ). Meg kell hogy mondjam, nem érzem elpocsékolt 2 és fél órának. Bár mélyenszántó gondolatokkal nem lettem gazdagabb, -mint ahogy ez jóelőre sejthető is volt- a film kiváló könnyed szórakozást nyújtott. Pörgős, lehengerlő akciójelenetek, meglehetősen jó hangsáv és látványos kép (főleg így, 720 sorban). Az animátorokat minden tisztelet megilleti. Korrektül összerakott film.

IMDB

Furcsa történet. Nem tudnám megjelölni a fő mondanivalóját. Egyaránt szól a magányról, az emlékek kínzó kötelékéről, a feledésről, az ürességről, de a katarzis valahogy mégis elmarad (bár lehet, hogy csak bennem).

IMDB

Izgalmas krimi. David Fincherről eddig is tudtuk, hogy jó rendező, ennek megfelelően most sem okozott csalódást. A bő két és fél órás játékidővel sincs gond: a film elejétől a végéig leköti az embert, az már más kérdés, hogy épp olyan hangulatomban néztem meg amikor nem bírtam egy óránál többet egy helyben ülni.

Ákos.hu

Kevésbé szeretem Ákos stúdió albumait: esetében inkább a koncertfelvételeket tartom jónak, de meg kell hagyni ez az album is méltó darabja az életműnek. A hangszerelésre nem lehet panasz, ahogy a szövegek mélységére sem. Summa-summárum Ákos jó. Nem kicsit.

Kedvenc: Minden most kezdődik el

DreamTheater.net

Mint már említettem, fiatalságom krónikájában jegyzek olyan epizódot, mely a rockzene szeretetéről szól. A főszerepet a progresszív rock játszotta, ezen műfajon belül pedig a Dream Theater. Noha mostanában háttérbe szorult ez a zenei vonulat, azért a Dream Theater felvételek még így is rendszeresen megrezegtetik a dobhártyámat. Elmondható, hogy immáron 20 éves fennállásuk egyáltalán nem érdemtelen. Ugyan az együttes összetétele az idők folyamán némileg változott, mindig is a zenész szakma kiemelkedő egyéniségei tolták a DT szekerét. Külön tisztelet illeti meg John Petrucci-t és Mike Portnoy-t a két veterán mestert, akik színpadon és színpadon kívül egyaránt kitartóan és profin egyengetik a DT útját. Őszintén remélem, hogy a banda még sok éven keresztül képes lesz a megújulásra, és még sok olyan mesterművet alkotnak mint a Scenes From A Memory vagy a Six Degrees Of Inner Turbulence.

E.S.T

Az Esbjörn Svensson Trio-ban nehéz csalódni. Ez sem az az album ami ezt előidézi.

Yonderboi MySpace

Na ezért ez sem rossz, de inkább nem hasonlítanám össze a Shallow and Profound-dal. Nameg a Zagar lemezek is megeszik reggelire…

Kedvencek: Amor, Badly Broken Butterflies, Trains In The Night

–szerk: 2008.02.14–
Azért jóval többször figyel bent a lejátszóban, mint először gondoltam volna. A Shallow and Profoundhoz még mindig nem hasonlítanám, mert más, de az biztos, hogy Fogarasi Lászlónak (a.k.a. Yonderboi) ezúttal sem kell szégyenkeznie.