Izgatottan vártam az új Zagar lemezt, bár legbelül szinte bizonyosságként kezeltem, hogy a Local Broadcast által állított mércét már nem lehet magasabbra tenni. Igazam is lett. Zagarék is belefutottak abba a hibába, hogy a második albumukra túl sok vokális nótát pakoltak -csakúgy mint Yonderboi a Splendid Isolation-re. Ezzel valószínűleg nem mindenkinek van gondja, de szerintem szerencsésebb lett volna, ha több szám készül kizárólag a hangszerek és a samplerek jegyében. Ha az eddig leírtak alapján, valaki arra következtet, hogy nem tetszik az album, az rossz irányba tapogatózik. Egyszerűen arról van szó, hogy az első albummal ellentétben itt helyet kapott néhány olyan nóta, amely nem kifejezetten az én világom. Biztos vagyok benne, hogy ezt a cdt is rongyosra fogom hallgatni, főleg mikor már megfelelő emlék tapadt hozzá -ahogyan a Local Broadcast-hez. Már most akadnak olyan számok melyekkel nagyon összebarátkoztam.
Nagyon kedvencek: Three Seasons, Longing For Solitude
[szerk. 2007.11.11]:
Tizenakárhány napi hallgatózás után arra jutottam, hogy nagyon nagy zene. Mondjuk még mindig van 2 szám amik után nem fájna a szívem ha lemaradtak volna az albumról.